Interjú a világhírű olasz operaénekessel
A nők elalélnak a hangja hallatán, de a férfiak szemébe is képes könnyeket csalni a művészetével. A vitrinje roskadozik a díjaktól és nemzetközi elismerésektől. Világszerte 80 millió lemezét adták el. Egyaránt rajonganak érte a klasszikus muzsika és a popzene kedvelői. Zsúfolt perogramja ellenére időt szakít a jótékonyságra is, saját alapítványa van. A világhírű olasz énekesről, Andrea Bocelliről van szó.
Andrea Bocelli
- 1958-ban született az itáliai Toszkánában
- Gyerekkorától rajong a zenéért, különösen az operáért
- Súlyos látásproblémákkal született, 12 évesen megvakult
- Tehetségét Luciano Pavarotti ismerte fel 1992-ben
- Napjaink legtöbb lemezt eladó klasszikus művésze, szívesen énekel popzenét is
- 2011-ben létrehozta saját alapítványát, amely a szegénység ellen harcol, és orvosi kutatásokat támogat
Részlet az interjúból, amely a svájci Davosban készült.
Isabelle Kumar, euronews: – Azért érkezett ide, hogy átvegyen egy kitüntetést a humanitárius munkájáért. Mondaná most azt, hogy tenni valamit a világért olyan fontos Önnek, mint zenélni?
Andrea Bocelli: – Kicsit nehéz erre válaszolni. Valószínűleg ez két olyan dolog, ami kéz a kézben jár. Számomra a zenélés azt jelenti, hogy követem az életre szóló szenvedélyemet. Mindig igyekeztem a legjobbat nyújtani a zenében, mert biztos vagyok abban, hogy a zene örömet és békét ad, és bizonyos módon segít jobbá tenni a világot. Ahogy a kollégáim is… azt hiszem, ők is bizonyosak ebben. Ilyenformán ez a két dolog együtt jár.
– Említette a szenvedélyt. Van olyan projekt, amiért különösen lelkesedik?
– Általában minden project egyforma szenvedéllyel tölt el. Az évek során, a kezdetektől fogva, az alapítványom két fő projekttel foglalkozott, amelyet így tudnék összefoglalni: az első a harc az önrendelkezésért, a másik a technológia. Abban a reményben, hogy olyan eszközt tudunk alkotni, amely elmozdítja az akadályokat a vakok elől. Sokan élnek egyedül nagyvárosokban, és minden nap nehézséget okoz nekik az, hogy kimozduljanak, elmenjenek vásárolni vagy munkába menjenek. Tehát nagyszerű lenne megtalálni ehhez a megfelelő eszközt.
– Teljes mértékben. Térjünk vissza az időben a gyerekkorához. A szülei nem voltak zenészek, akkor hát honnan jön ez a csodálatos tehetség?
– A genetika megviccelt. Az apám csaknem botfülű volt, nem volt semmi érzéke a zenéhez. Az anyám csak egy kicsit jobb, szóval tényleg nem tudom, hogy milyen furcsa genetikai kombinációból származik az én szenvedélyem. De ez van. Gyerekkorom óta hipnotizál a zene. Nyilvánvalóan ez volt a végzetem.
– A repertoárjába a popzenét is belevette. Énekelt Celine Dionnal és Jennifer Lopezzel is. Mi olyat ad önnek a popzene, amit az opera nem?
– A popzene könnyedséget hoz, azt mondanám. Vannak pillanatok, amikor egy dal jobb kedvre derít, és ez a cél.
– A közösségi médiában az egyik nézőnk, Petro Brits azt kérdezi, hogy mi az ön kedvence?
– Nincs kedvenc dalom. Hála Istennek sokféle zenét szeretek. Általában azt a zenét szeretem a legjobban, amit még sohasem énekeltem, és amit meg fogok tanulni, és eléneklem majd.
– Ön szerint kié minden idők legjobb hangja?
– Ahogy már korábban is mondtam, Franco Corelli hangja gyakorolta rám a legnagyobb hatásat. De biztos, hogy az elmúlt évszázadban sok nagyszerű énekes született, mint például Caruso, Beniamino Gigli, Mario del Monaco, Aureliano Pertile és sokan mások.
– Milyen akadályokat kellett leküzdenie? Mi az, amit megbánt, és mit tanácsolna a fiataloknak?
– Ugyanolyan akadályokkal találkoztam, mint mindenki, aki valamit tenni akar az életében, mert az áldozattal és erőfeszítéssel jár. Ugyanakkor nagy megelégedéssel is. Az én személyes nehézségem az volt, hogy meggyőzzem a zeneipar vezetőit, és nem csak őket, hogy még a mai korban is helye van az operának és az olyan hangoknak, mint az enyém. Éltem a rock korszakban, a soul és a pop korszakban is. Olyan zenék, amik menők, és amiről az újságok írnak. De mindig biztos voltam abban, hogy a klasszikus zenének mindig is volt és lesz is helye.