Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Az iraki keresztények sötét órája

Access to the comments Kommentek
Írta: Euronews
euronews_icons_loading
Az iraki keresztények sötét órája

Keresztények tízezrei menekültek el az Iszlám Állam kegyetlen dzsihadistái elől, amikor azok júniusban lerohanták az iraki Moszul városát.

Az iszlamisták nem sok lehetőséget hagytak a keresztények számára: a szunnita iszlám követőivé válnak, adót fizetnek, elhagyják a várost vagy meghalnak.

Ezért az emberek a környező országok menekülttáboraiba kényszerültek, ahol rendkívül nehéz körülmények között élik mindennapjaikat.

Moszul, ahonnét elkergették őket, Irak második legnagyobb városa, itt élt eddig a legtöbb keresztény az országban.

A kurdisztáni Erbilben lévő tábor vált utolsó menedékükké:

- Minden pillanatban szenvedünk, nem tudunk aludni. Tegnap éjjel esett az eső.
A hangja olyan volt, mintha kövekkel
dobálnák a sátort. A fiam ma azt mondta, hogy haza akar menni, azt is mondta, hogy ma visszamegyünk. Én meg megkérdeztem:
hogy fogunk visszamenni? Erre rámnézett csendben, és nem válaszolt- arra gondoltam, talán csak álmodta az egészet, hogy hazamegyünk- mondja ez a menekült nő.

Az erbili Mar Eliya templom kertjében több száz menekült számára állították fel sátrakat.

Ételt és ruhát is osztanak nekik. Sok gyerek, nő és idős ember van a menekültek között.

A nemzetközi intézményeknek nincs elegendő kapacitásuk az óriási humanitárius katasztrófa kezelésére.

Több sátorban nem csupán egy, de két család kénytelen együtt élni. Mindeközben közeleg a tél, amely rendkívül hideg és esős szokott lenni Irak ezen, északi régiójában.

- Nagyon rossz az élet errefelé. Sokat szenvedünk. Állandóan esik. Nincs mosógép, semmink sincs, pénzünk sincs, kértünk segítséget, mert szeretnénk elmenni Irakból. Mindenki csak ölbe tett kézzel ül, és a távolból figyeli a mi szörnyű helyzetünket, és nem igazán kíváncsiak arra, mi történik itt. A víz beszivárgott a sátorba- mondja egy lány.

- Hátrahagytuk az otthonainkat Karakusban,
senki sem maradt ott. Ha a világ megvédett volna minket, akkor nem kellett volna elmenekülnünk. És akkor nem kéne ezekben a sátrakban élnünk. Vajon megvéd minket bármelyik ország is?- teszi fel a kérdést egy menekült nő.

Az erbili káldeus érsek szerint valódi népirtás zajlik Irakban.

- Amikor a történelmünket, a nevünket és mindent eltörölnek, akkor az egy valódi népirtás. A legtöbbet jazidi testvéreink és a keresztények szenvedtek Moszulban az Iszlám Állam milicistái miatt, és az sem lep meg, hogy lemészárolják a saját vallásukhoz tartozókat is. Mit lehet várni tőlük ezek után, hogy bánjanak olyanokkal, akik más vallásúak vagy semmilyen vallást nem követnek?

Az emberek aggódnak a táborbeli betegségek terjedése miatt, és gyerekeik jövőjéért.

A családok, akikkel tudósítónk találkozott, azt mondták, elkeseríti őket, hogy a nemzetközi szervek rengeteg pénzt költenek a dzsihadisták elleni harcra, míg őket nem támogatják.

- Ezeknek az embereknek semmi közük a politikához. Békében és biztonságban éltek eddig saját otthonaikban. Most menekültként tengődnek szétszóródva több országban.
Ez az eddigi legszörnyűbb tisztogatás és menekülthullám a Közel-Keleten.