HIRDETÉSHét évtized után két napra nyílt meg az érdeklődők előtt a Táncsics börtöneként emlegetett épületegyüttes kapuja a budai Várban. A legenda szerint 1848. március 15-én Táncsics Mihálynak mindössze elegánsan ki kellett lépnie a földszinti ablakon, azon ugyanis nem volt rács. Őrzői csak bedeszkázták, amit könnyen feltépett a kiszabadítására érkezett lelkes küldöttség. Táncsicsot kocsira tették, még pedig nem is akármilyenre: lovak helyett hívei húzták.
A kiszabadított fogoly azonban a kimerültségtől elaludt a kocsin, olyan mélyen, hogy még este is képtelenség volt felkelteni arra a színielőadásra, ahol az ő megjelenését várta az összesereglett pesti közönség. Táncsics helyett Jókai Mórt ültették fel a színpadra, és a függöny pont akkor ment fel, amikor felesége, Laborfalvi Róza feltűzte rá a kokárdát. A közönség annyira várta Táncsicsot, hogy a pesti szóbeszéd szerint fel sem tűnt az ünneplő tömegnek, hogy egy másik szakállas férfi van a színpadon, és rendben elkezdődött a Bánk bán előadása. Ezzel az anekdotával is megismerkedhettek azok, akik kihasználták, hogy 2014. október 5-én és 6-án megnyílt a Táncsics utca 9. kapuja.
- Feléledt a kíváncsiskodóktól a máskor szundikáló Táncsics utca
- Táncsics börtöne fölött, az emeleten őrizték Jókait.
- Táncsics börtönének ablaka belülről. Akkoriban nem volt rács rajta, csak bedeszkázták.
- Copf stílusú lépcsőház a Táncsics Mihály utcai főépületben
- Az udvar mindig a magyar államé maradt, de mivel körülötte csak amerikai épületek voltak, ide sem lehetett eddig bejönni.
- Kossuth földszinti börtönszobájában csak a ventillátor és egy légkondi emlékeztet arra, hogy a helyiségeket irodának használták az amerikai tengerészgyalogosok.
- A bástyán álló Lőportár középkori alapokra épült, 2 méter vastag falai a XIX. században a kevessé neves rabok keserves és sötét börtöne lett
- A középkori épületet az elmúlt évtizedekben nem tartották megfelelően karban, minden oldalról erősen lehasznált állapotot mutat
- Egészen intim hangulatú innen a várost nézni
- A Lőportár mellett füge és mandulafák teremnek, az ún. Erdélyi Bástya napos és szélvédett kertjében
- A Lőportárban a 2 méter vastag falak és boltívek azt az érzetet keltik, mintha pincében lennénk, pedig ez a második emeletről az elsőre vezető lépcső.
- Az épülettel nem sokat törődtek, a börtön fáklyatartói is a helyükön maradtak abból az időből, amikor még nem volt elektromos világítás
- Egy szecessziós és egy XIX. századi vaskályha, hajópadló, feketére mázolt falak, és egy légkondi. Az emeleti helyiséget a közelmúltban kenték feketére az amerikai tengerészgyalogosok
- A Lőportár felsô emelete egy parabolaívben rakott dongaboltozat, jóval késôbb Gaudí fedezte fel magának ezt a formát Barcelonában. Itt a tűzveszély miatt építették ilyenre, a lőszerraktárnak eredetileg ugyanis nem volt tetőszerkezete.
- Hátborzongató börtönajtó
- Az amerikai tengerészgyalogosok feltöltődését kosárpálya és fedett szabadtéri színpad is segítette a város feletti gyönyörű kertben.
HIRDETÉSAz épületegyüttest és a Kammerhofnak is nevezett Erdélyi bástyát júniusban kapta vissza az Amerikai Egyesült Államoktól a magyar állam. A második világháború után jóvátételként került az amerikaiak használatába, tengerészgyalogosok szálláshelye lett Táncsics, Kossuth, Wesselényi és Jókai börtöne. 2006 júniusában, George W. Bush amerikai elnök budapesti látogatásán született elvi egyezség arról, hogy a magyaroknak fontos épületegyüttest ingatlancsere keretében visszaadják Magyarországnak.
2014. október 5-én és 6-án annyi érdeklődő volt kíváncsi a Táncsics utca 9-re, hogy a máskor szundikáló vári utcácska egészen felpezsdült. A kapun belépve a legtöbb ember meglepődött, hogy milyen hatalmas területen húzódik az épület mögött az ún. Erdélyi bástya, ahol régészeti kutatások szerint Buda első királyi székhelye létesült. A páratlan panorámájú magaslaton működött a XIII-XIV. században a királyi pénzverőház (Domus Regalis), amit németesen Kammerhofként emlegetnek a budapestiek.
A ma is álló bástyát majdnem ötszáz éve, 1530 és 1541 között építették, az ún. „olasz bástya” hadászati védmű első magyarországi megjelenéseként. Az 1686-os ostromban az itt álló középkori épületek is megsemmisültek, a törmelékkel feltöltötték az eredetileg üres bástyát.
A ma is álló Lőportárat egy középkori kaputorony maradványára építették, 1728-ban. Kétméteres falai, zömök boltozatai olyan érzést keltenek a kétemeletes épületben, mintha az emeleteken is egy pincében lennénk. A tűzveszély miatt nem épült padlása sem, a felső szint nyújtott kőboltozata adta a tetőt. A zord kőépület ránézésre börtönszerű, mint ahogy ez lett a funkciója a XIX. században.
HIRDETÉSA Habsburg-uralom idején ide zárták be az elnyomás ellen tiltakozókat. A nevesebb őrizeteseket a Táncsics utcai főépületben tartották fogva, a kevésbé neves rabokat a Lőtárban őrizték. Az utcai épületszárnyat Stokháznak is nevezték, mert abban raboskodtak a státuszfoglyok: Kossuth Lajos, Wesselényi Miklós, Táncsics Mihály, Czuczor Gergely, Károlyi István, Jókai Mór. Jókait sajtóvétség miatt ítélték el, és feljegyzéséből tudjuk, hogy Táncsics szobája fölött, az emeleten tartották bezárva. Kossuth Táncsicshoz hasonlóan földszinti szobában raboskodott, de átvitték egy udvari helyiségbe, mert megpróbált az ablakon kijuttatni egy levelet.
A József laktanya néven is ismert épületben folytatták le a hadbírósági eljárásokat 1849 januárja és áprilisa között. A politikai foglyok közül volt, akit itt végeztek ki, másokat külföldre vittek, egy részük viszont maradt (Czuczor Gergely), és a Vár 1849. május 21-i bevételekor szabadult.
A kiegyezés után kormányzati irodának használták az utcai épületet, a két világháború között pedig a Pénzügyminisztérium hivatala működött itt. A második világháború után az amerikai külképviseletet kiszolgáló tengerészgyalogosokat helyezték el az épületegyüttesben, amit Magyarország 2014. augusztus 28-án vehetett ismét birtokba.
Az októberi nyilvános bejáráson az érdeklődők kérdezgették, hogy vajon milyen új funkciót kap majd a Táncsics börtöneként ismert utcai palota, a mögötte álló késő barokk lőportár és a bástya nagy területű, panorámás kertje. A helyszín páratlan adottságai és történelmi múltja miatt egyedi, a legértékesebb fővárosi ingatlanegyüttesek közé sorolható.
A helyi önkormányzat által felkért nemzetközi testület 2008-ban nemzeti emlékhely kialakítását javasolta. 2009-ben a Nyílt Társadalom Alapítvány (OSA) egy leendő Szólásszabadság Háza megvalósítását javasolta, de az épületegyüttes hasznosításáról még nem közöltek döntést.
HIRDETÉSKépek és szöveg: Ács Gábor