Lilian Thuram 142-szer szerepelt a francia labdarúgó-válogatottban. 1998-ban világbajnok, 2000-ben Európa-bajnok, 2006-ban világbajnoki ezüstérmes lett. Pályafutását Monacóban kezdte, majd két olasz csapatban, a Parmában és a Juventus-ban is játszott, végül a Barcelonából vonult vissza 2008-ban. Ezt követően hozta létre a Lilian Thuram Rasszizmus Elleni Oktatás Alapítványt, ami harcol a kirekesztés ellen. A Global Conversation vendége ezúttal Lilian Thuram volt.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Lilian Thuram, a korszakos zseni
- Lilian Thuram a Guadeloupe-on található Pointe-à-Pitre-ben született 1972-ben. Generációjának egyik legjobb labdarúgója volt
- 142-szer szerepelt a francia válogatottban, amivel mind a mai napig csúcstartó. Mindössze két gólt szerzett, igaz, azokat a legjobbkor, az 1998-as világbajnokság elődöntőjében, Horvátország ellen. A francia csapat Thuram duplájával fordított, és nyert 2-1-re, így először játszhatott finálét, ráadásul hazai pályán, a párizsi Stade de France-ban
- A többi már történelem. Zinedine Zidane vezetésével a franciák 3-0-ra verték Brazíliát és világbajnokok lettek. Thuram két évvel később Európa-bajnok lett, 2006-ban pedig világbajnoki ezüstérmes
- Sikerekben bővelkedő pályafutását Monacóban kezdte, majd Olaszországba igazolt, ahol előbb a Parma, majd a Juventus játékosa lett. A Barcelonából vonult vissza 2008-ban, miután szívrendellenességet állapítottak meg nála az orvosok
- Visszavonulása után hozta létre a Lilian Thuram Rasszizmus Elleni Oktatás Alapítványt, könyvet írt Fekete csillagaim – Lucy-től Obamáig címmel, és Jean-Christophe Camus valamint Sam Garcia segítségével kiadta Saját történelmünk című képregényét
Véleménye szerint az 1998-as világbajnoki győzelem összehozta Franciaországot:
- Olyan kérdésekről is elkezdtünk beszélni, melyekről korábban nem. Például arról, hogy Franciaország milyen sokszínű. Ezzel egyidőben szóba került a gyarmatosítás és a rabszolgaság kérdése is.
Visszavonulása után könyvet írt Fekete csillagaim – Lucy-től Obamáig címmel és kiadta Saját történelmünk című képregényét, melyek központi témája a rasszizmus elleni küzdelem, egészen kis kortól.
- Azt kell megmagyarázni a gyerekeknek, és nem csak az afrikaiaknak, hanem más kontinens gyerekeinek is, hogy senki nem születik rasszistának, hanem azzá válik. Mégpedig azért, mert a rasszizmus egy kulturális tényező, valójában történelmi elem. A bőr színével van kapcsolatban. A hierarchia mindannyiunk életében jelen van, ezért arra kell tanítani a gyerekeket, hogy győzzék le ezt. Nagyon érdekes, amikor a bőrszínről beszélünk. Mindig megkérdezem a gyerekeket, hogy milyen színű a bőrük. Van aki azt mondja, hogy fekete, és van aki azt, hogy fehér. Én pedig rámutatok, hogy igazából nincs különbség a kettő között. Ezt tanítom a gyerekeimnek is. A Fekete csillagaim és a Saját történelmünk két olyan könyv, melyek az én életemet is megmagyarázzák, de igazából a gyerekek számára fontos, hogy megértsék a rasszizmust, mert az a történelemhez kapcsolódik.
Az idei szezonban több rasszista indíttatású támadás is érte a labdarúgókat, elég csak a Barcelona hátvédjének, Dani Alves-nek az esetére gondolni, akit banánnal dobtak meg. A brazil hátvéd jól kezelte a helyzetet, beleharapott a gyümölcsbe. Thuram azt mondja, az ő játékoskarrierje során is találkozott hasonló esetekkel.
- Voltak olyanok, akik majomhangot utánoztak, vagyis huhogtak, amikor fekete bőrű játékoshoz került a labda. Tudom, hogy ez szórakozás volt nekik. Az ilyen emberek évszázadok óta azt hiszik, hogy a majmok és a fehér emberek közti láncszem a fekete ember. Ez egy történelmi örökség, meg kell próbálni megérteni, hogy miért tették ezt. Sokan nem értik, hogy a rasszizmus elsősorban erőszak. Amikor a rasszista megnyilvánulások ellen akartam felszólalni, sokan azt mondták, hogy ezt az egészet csak azért csinálják, hogy kizökkentsenek. Azt mondtam volna, hogy a futballban jelen lévő rasszizmus sokkal kevésbé veszélyes, mint a társadalomban lévő.
Thuram némileg elszakadt a futballtól, de teljesen soha nem fog. Edző nem szeretne lenni, de van véleménye a mostani játékosokról.
- Gyerekként Jean Tigana volt a kedvencem. Középpályás voltam akkor még, és úgy gondoltam, hogy ő a világ legjobbja. Ma nincs kedvencem, de vannak kivételes képességű játékosok. Amikor nézzük Lionel Messit, Cristiano Ronaldót vagy Yaya Tourét, akkor tudjuk, hogy rendkívüli focistát látunk, éppen ezért egy kedvencet inkább a gyerekek választanak, felnőttként csak egy favorit már nincs, így nekem sincs.
Lilian Thuramnak markáns véleménye van a brazíliai tüntetésekről, a jelenlegi franciaországi folyamatokról és Nicolas Sarkozy volt köztársasági elnök politikájáról is. Nézze meg videónkat!