Belgiumban olyan törvényjavaslat van a parlament előtt, amely a kiskorúak számára is lehetővé tenné, hogy a kegyes halált válasszák. Ez újraélesztette az eutanázia körüli társadalmi vitát.
A németalföldi államban a felnőtteknek már régóta nem tilos a halált választani, ha a betegség elviselhetetlen szenvedéseket okoz. De képes-e erről megalapozott döntést hozni egy gyerek – kérdezik az ellenzők.
“A teste saját magát ette meg”
- Általában attól rettegnek, hogy majd bejárkálunk a kórházakba gyerekeket öldösni – mondta az Euronews-nak a törvénymódosítást előidéző nyílt levél egyik szerzője, a gyermekonkológus Gerlant van Berlaer. – Persze ennek semmi értelme. Orvosként és szülőként is mindent megteszünk, hogy meggyógyítsuk a gyerekeket. De néhány nagyon ritka esetben semmit sem tehetünk, és ez azt jelenti, hogy a gyereknek szenvednie kell, amíg el nem jön a halál, és nincs arra legális mód, hogy egy végső emberi cselekedettel segítsünk rajtuk.
Linda Van Rooy lánya, Ella Louise egy ritka genetikai betegségben halt meg, amelyet hat hónapos korában fedeztek fel nála. Négy hónap múlva halott volt. Az anyja, Linda azt mondja, hogy az utolsó napokban már elviselhetetlen kín volt a lánya szenvedését látni. Tudja, hogy az eutanáziatörvény kiterjesztése nem vonatkozna Ella Louise esetére, de abban reménykedik, hogy egyszer ilyen helyzetekre is lesz legális megoldás – hiszen a szenvedésnek nincs alsó korhatára.
- Ella Louise utolsó négy-öt napján, legalábbis így éreztük, nem volt az életében semmi, ami jó lett volna, az egész nélkülözte a méltóságot – mondta Linda van Rooy. – Csak annyi történt vele, hogy egyre vékonyabb lett, mintha a teste saját magát ette volna meg. Annyira vékony lett, újra fájdalmai voltak, és ez annyira feldühített.
“Minden az életkilátásokról szól”
Van azonban, aki azt mondja: a fájdalomcsillapító kezelések még egy látszólag menthetetlen élet utolsó napjait is értelmessé tehetik.
- Sokszor előfordul, hogy bejön valaki azzal a világos szándékkal, hogy vessenek véget az életének, mert nem tud így élni tovább – mesélte René Stockman, egy olyan vallásos civil szervezet tagja, amely a világ több országában tart fenn fájdalomcsillapító kezelést nyújtó otthonokat. – De végül a fájdalomcsillapító gondozást választják, és pár nap után az eutanázia kérdése nem merül fel többé, mert újra értelmet találnak abban, hogy éljenek. Hiszen erről szól az egész.
Az eutanázia hívei szerint az embernek joga van dönteni arról, hogyan és mikor fejezze be az életét méltósággal, jogilag garantált körülmények között. Miközben most az eutanázia lehetőségének kiterjesztéséről van szó, egy régebbi vita is fellángolt: hogyan képes az orvosszakma dönteni arról, hogy ki éljen és ki halhat meg.
Tavay több ellentmondásos eset borzolta a kedélyeket: egy siket egypetéjű ikerpáron azért hajtottak végre eutanáziát, mert meg is vakultak. Halálos betegségük nem volt.Bár az ilyen kérések nyolcvan százaléka rákos, vagy más gyógyíthatatlan betegektől érkezik, vannak esetek, amikor a pszichológiai szenvedés válik elviselhetetlenné.
- Nem hallottak, és a látásukat is elveszítették volna – magyarázta döntését Wim Distelmas onkológus, aki jóváhagyta az ikrek eutanázia-kérelmét. Ezt már nem tudták volna elviselni. Minden az életkilátásokról szól, csak a beteget illeti a döntés. Ők azt mondták: nem akarunk kolonc lenni mások nyakán, úgy élni, hogy teljesen másoktól függünk. Pedig ez történt volna, amint megvakulnak. Hívő katolikusok voltak, a papjuk elkísérte őket, feladta nekik az utolsó kenetet, és ott volt az eutanázia alatt is. Szóval ez az egész valami nagyon látványos, szenzációs dolognak tűnik, de igazából nem volt az.
Depresszióra eutanázia?
Tom Mortier kétezertizenkettő januárjában üzenetet kapott az anyjától, akivel akkor már egy éve megszakadt a kapcsolata. Az asszony a depressziója miatt kérvényezte az eutanáziát. A férfi úgy gondolta, ilyen esetben a kegyes halál fel sem merülhet, ezért nem válaszolt. Az orvosok azonban úgy látták, az anya szenvedése elviselhetetlen, és megadták az engedélyt.
- Voltak visszafordíthatatlanul depressziós időszakai, de voltak olyanok is, amikor teljesen jól volt – mondta a felháborodottan Tom Mortier. – Tudok olyan képeket mutatni, amelyek a halála előtt másfél évvel készültek. Egy, egészséges, mosolygós hatvanhárom éves nő van rajtuk. Hatvannégy évesen pedig meghalt. Én azt mondom, hogy az orvosi etikának újra nagyobb szerepet kell kapnia. Mert most az orvosok azt mondják, hogy a törvény megmondja, mit kell tenniük, így az etikával nem kell többet törődniük.
“Csak a páciens kívánságát teljesítem”
Augusta Wouters a férjével, Paul-lal egy nyugdíjasotthonban él. Gyógyíthatatlan rákja állandó fájdalmat okoz neki, ezért aláírt egy nyilatkozatot, hogy ha a szenvedést már nem tudja elviselni, segítsék át a halálba. De a döntését a férjére való tekintettel megváltoztatta.
- A fájdalom nem múlik el, és folyton csak azt kérdezem magamtól: meddig tarthat még ez. Nem tudom – mondta az idős asszony. – Az orvos azt mondja: csak szóljon, amikor úgy érzi, nem bírja tovább, és mi elintézzük az eutanáziát. De ha Paulra nézek, azt gondolom: olyan elesett most, szükségre van a segítségemre, és olyankor azt gondolom, hogy nem, hogy képtelen vagyok megtenni.
Mark Van Hoey jobbára idős betegeket kezel egy otthonban. Támogatja a kegyes halál lehetőségének kiterjesztését, de szerinte a törvényjavaslat nem megy elég messzire. A dementia és az Alzheimer-kór korai fázisaiban is biztosítani kellene az eutanáziához való jogot. A páciens ekkor dönthetne arról, hogy vessenek véget az életének a betegség későbbi stádiumában. Szerinte ez etikailag teljesen rendben van: az orvos nem istent játszik, csak a páciens kívánságát teljesíti.
- Egy egészséges emberben fel sem merül ilyesmi, mert élni akar tovább. Csak amikor olyan helyzetbe kerül, amiről úgy érzi, képtelen elviselni, akkor mondja azt: meg akarok halni – magyarázta az orvos. – Tudja, amikor az ember eutanáziánál segédkezik, a páciens általában olyan arckifejezéssel távozik, amiről az a személyes véleményem, hogy az az ember megnyugszik a halálban. Elnyeri a nyugalmat azzal, hogy azt mondhatja, a küzdelmem véget ért. Elértem a célomat. Megkaptam, amit akartam.
Belgiumban a közvélemény-kutatások szerint az emberek nyolcvan százaléka támogatja az eutanáziát, még a tizennyolc év alattiak esetében is.