A hangok olykor megszakítják Andrew gondolatmenetét, ám a szinesztéziát élete elválaszthatatlan, hozzá szorosan kötődő részének tekinti.
A brit képzőművész, Jake Andrew számára a zene színekkel, formákkal és textúrával bír. Festményei azt ragadják meg, amit akkor „lát”, amikor meghallja a zenét.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Andrew-nak szinesztéziája van, egy ritka neurológiai állapot, amelyben az egyik érzékszervi élmény egy másikat vált ki. Nála a hangok azonnali vizuális reakciót idéznek elő.
Kedvenc hangszere, amelyet megfest, a cselló.
„Sötét, de nem kelt baljós érzetet” – mondja. „Van benne valami olyan... aztán a pereme... Érthető ez egyáltalán? Mintha maga a hangszer csövének a széle, ahonnan a hang kiszáll, olyan volna, mintha apró porszemcsék válnának le róla.”
Ezek a reakciók a hétköznapi hangokra is kiterjednek. Egy elhaladó motorbicikli Andrew számára sötétlila, míg egy barátja kutyájának ugatása élénk limezöld színű.
Szeptemberben ezt a sajátos hangélményt egy londoni élő előadáson is bemutatta, a vauxhalli Handbag Factoryben, az Egyesült Királyságban.
A zongoristák, Camden Stewart és Karim Kamar saját kompozícióikból kiindulva improvizáltak, miközben Andrew festékké formálta a zenét.
Az elkészült művek nem feltétlenül követik a színek és hangulatok megszokott társításait. A moll hangnem nem szükségszerűen eredményez komor hangulatú festményt.
„Az e-moll általában sötétkék, lassú legato mozdulatokkal, mintha örvénylene” – magyarázza.
A vizuális és az auditív élmény találkozási pontja
Szakértők szerint a hangból színné alakuló szinesztézia, az úgynevezett kromesztézia, formákat, mozgást és textúrát is magában foglalhat.
„Formákról, mozgásról, textúráról és mindezekről, valamint arról szól, miként rendeződik el a térben” – fogalmaz Jamie Ward, a Sussexi Egyetem kognitív idegtudomány-professzora.
A hangok olykor megzavarják Andrew gondolatmenetét, ő mégis a szinesztéziát élete elválaszthatatlan részének tekinti.
„Nem átok, és nem is tudom elképzelni, milyen volna nélküle élni” – mondja Andrew.
Az élő előadásban közreműködő zenészek számára a folyamat rendkívül izgalmasnak bizonyult.
„Olyasmi ez, mintha azt kérdeznék tőlem: »Milyen a negyedik dimenzió látványa?« Egészen felfoghatatlan számomra.”
Tekintse meg a fenti videót, amelyben részletek láthatók Jake Andrew előadásából.