Az ökoépítési technikák hűvösen tartják az épületeket, és kevesebb károsanyag-kibocsátást eredményeznek.
Az idei szokásosnál korábban érkező hőhullámokban milliók szenvednek a forróságtól, ezért egyre nagyobb figyelem irányul azokra az épületekre, ahol élünk és dolgozunk. Észak-Európában sokan tapasztalják, hogy az otthonokat inkább a meleg bent tartására, mintsem hűvösen tartására tervezték, ezért a lakások valóságos szaunává válnak, amikor felszökik a hőmérséklet.
Pedig léteznek megoldások. Az ökoépítés olyan építési szemlélet, amely a hűvös belső terek megőrzését szolgáló technikákat helyezi előtérbe, miközben kevesebb szén-dioxidot bocsát ki, például azáltal, hogy helyben elérhető, nem a világ másik feléről szállított anyagokat használ. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) szerint az épületszektor felel az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 35 százalékáért.
Az ökoépítés akkor is hűvösen tartja az épületeket, amikor kint forróság van
Adrien Poullain ökoépítész, kivitelező, a Les Grands Moyens alapítója. Úgy írja le szakterületét, mint „természetes alapanyagokra épülő technológiák egész sorát”. Gyakran „helyben beszerezhető anyagokat használunk, amelyeket általában kevés szerszámmal, illetve kevés elektromos vagy mechanikai energiát igénylő berendezésekkel lehet beépíteni. Ilyen lehet a nyersföld-, fa-, szalma- vagy kőépítés” – magyarázza.
A Párizs peremén fekvő Le Chesnay-Rocquencourtban álló Simone Veil Könyvtárat ökoépítészeti elvek mentén húzták fel – és ezek a júniusi franciaországi hőhullám idején bizonyítottak is. Az épület klímaberendezés nélkül is nyitva tudott maradni.
Gaëlle Ledoré-Montier, a könyvtár igazgatója elmondta, hogy miközben odakint „akár 35–36 fokig is felment a hőmérséklet”, a belső terekben „23,5–25,5 fokos hőmérsékletet tudtunk tartani”. Hozzátette: még „az adott héten tapasztalt, példátlan hőhullám idején is, amikor a hőmérséklet maximuma elérte a 41–42 fokot, szombat estére legfeljebb 32 fokot mértünk bent. Ez sok, de még így is nagyjából 10 fokkal hűvösebb volt bent, mint kint.”
Európa épületállományának csaknem 75%-a energiafaló
Az extrém hőség idején az uniós kormányok lakóik védelmében azt tanácsolják az embereknek, hogy tartsák hűvösen otthonaikat. Franciaország hivatalos közegészségügyi ajánlása például azt javasolja, hogy amennyire lehet, tartózkodjanak hűvös belső terekben. Ezt az iránymutatást azonban sok európai számára nehéz betartani. Az EU adatai szerint Európa épületállományának csaknem 75 százaléka energiahatékonysági szempontból elavult, miközben a ma álló épületek több mint 85 százalékát 2050-ben is használni fogják. Ennek ellenére a felújítások üteme továbbra is évi mintegy 1 százalékon stagnál.
Európa épületeinek állapota nemcsak közegészségügyi, hanem klímavédelmi kérdés is. A rosszul szigetelt házak télen több fűtési, a mind gyakoribb nyári hőhullámok idején pedig több hűtési energiát igényelnek.
A fenntartható építőként dolgozó Poullain így magyarázza, miért jár kevesebb üvegházhatásúgáz-kibocsátással a zöld építés: „A környezetbarát építés egyik nagy előnye, hogy alacsony szén-dioxid-kibocsátású, vagyis jóval kevesebb energiát igényel az előállítási folyamatok során, és az alkalmazott anyagok is kevesebb szállítást és feldolgozást követelnek. Így segít teljesíteni a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségeket.”
Az Európai Unió 2015-ben írta alá a Párizsi Megállapodást, amelynek célja, hogy „a globális átlaghőmérséklet-emelkedést jóval az iparosodás előtti szinthez képest mért 2 °C alatt tartsák”, és lehetőség szerint „1,5 °C-ra korlátozzák” az emelkedést.
Ezzel párhuzamosan az EEA adatai szerint az EU-ban az energiafelhasználás 42 százalékáért az épületek felelősek, ennek jelentős része fűtésre és hűtésre megy el, így a megfelelő építészeti kialakítás kulcsszerepet játszik a kellemes beltéri hőmérséklet biztosításában.
Az ökoépítés drágább
Az ökoépítés egyik fő kihívása a költség. Poullain becslése szerint az ilyen projektek gyakran 15–20 százalékkal kerülnek többe, mint a hagyományos építkezések, ezért a zöld kivitelezők hátrányban vannak a közbeszerzési versenyben, mivel a megrendelők többnyire a legalacsonyabb induló árat részesítik előnyben, még akkor is, ha a fenntartható épületek hosszabb távon szinte mindig megtakarítást hoznak.
Erre példa Marie Heckenbenner, aki egy nyersföld-téglából épült társasházban él a párizsi agglomerációhoz tartozó Bagneux-ban: elmondása szerint azóta nem kellett bekapcsolniuk a fűtést, hogy két éve beköltöztek.
Párizs bioalapú szigetelésre állt át
Jacques Baudrier, Párizs lakásügyi és energetikai felújításért felelős alpolgármestere szerint a város már alkalmazkodik az új helyzethez. 2020 óta az önkormányzat kizárólag bioalapú szigetelőanyagokat használ a középületek és a lakások felújításakor.
Baudrier úgy fogalmaz, mindez „különösen a hőingadozások késleltetésére való képességük miatt fontos”. Hozzáteszi: „Ide tartozik a fa, a gyapjú, a kender, a szalma és a cellulózpehely – kizárólag bioalapú anyagok. Már 80 ezer szociális bérlakás teljes körű szigetelését elvégeztük.”
Az alpolgármester szerint azonban a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a magántulajdonosokat, különösen a második otthonnal rendelkezőket is bevonják a felújításokba: „A magánlakások közel 30 százaléka üresen álló ingatlan vagy második lakás. Sok második otthon található a hőcsapdának számító, régi belvárosi negyedekben, ahol rengeteg energiát pocsékoló lakás van. Mivel a tulajdonosok nem élnek ott, rendszerint ellene szavaznak a felújítási munkáknak.”
Baudrier szerint pénzügyi ösztönzőkre lenne szükség az ökoépítésre való átálláshoz: „5,5 százalékos kedvezményes áfakulcsot kellene alkalmazni a bio- és geológiai eredetű anyagokra.” Emellett szorgalmazza „az úgynevezett ökofeltételesség bevezetését, vagyis azt, hogy bizonyos típusú – különösen az állami – támogatásokat csak olyan építési vagy felújítási projektekre emeljék meg, amelyek fenntartható, környezetbarát anyagokat használnak”.