LUX közönségdíj 2026 - Euronews-vita négy döntőssel az Európai Parlamentben a filmek közös témáiról: szerelemről, szabadságról, családról.
A LUX Közönségdíj 2026-os kiadásának győztesét az uniós polgárok és az Európai Parlamentben megválasztott képviselőik egyenlő arányban választják meg. De mielőtt kihirdetnék a nyertest, az Euronews vitát rendezett az öt versenyben lévő film rendezőivel, producereivel és színészeivel.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A döntős filmek a szerelem, a család, a szabadság, az identitás és még sok más téma körül forognak.
A Love me tender egy francia film egy nőről, akinek az élete fenekestül felfordul, amikor a férje magához veszi fiuk felügyeleti jogát, miután a nő bevallja, hogy nőkkel folytat szerelmi kapcsolatot.
Rachel Khan színésznő arról beszélt, hogy az ilyen filmek miként segítenek napirendre tűzni az LMBTQIA+ közösséget érő diszkrimináció kérdését Európában.
„Ennek a közösségnek a valósága továbbra is összetett, mert bár Európa-szerte sokat változott a helyzetük, egyenlőtlen maradt. A társadalom mélyebb köreiben még mindig fenyegethetik az LMBTQIA+ embereket, és megkérdőjelezhetik, hogy valóban önmaguk lehetnek-e” – mondta.
„Szerintem ez továbbra is vita tárgya, és még mindig szükségünk van filmekre, rendezőkre, művészekre, akik felkavarják a vitát arról, miként fogadjuk el azokat az embereket, akik a társadalmi normákon kívül élnek.”
Az idei LUX Közönségdíjért versengő valamennyi döntős film igyekszik felkavarni a társadalmi-politikai állóvizet, aktuális témákat érintve a változás reményében.
Eva Libertad, a Sorda (Siket) című film rendezője – amely a Euronews Culture 2025-ös kedvenc filmjei közé is bekerült – azt mondta, reméli, hogy filmje a siket és a halló közösségekben egyaránt hatást vált ki. Elárulta, hogy már most kapott üzeneteket arról, miként változtatta meg a film az emberek gondolkodását a siketségről.
„Úgy gondolom, ez a film segít az embereknek elgondolkodni a normalitáson” – magyarázta. „Szerintem az igazi normalitás a sokféleség. A normalitás nem létezik.”
Az ilyen erős üzenetek közös nevezőt jelentenek a döntős filmek között. A díjra pályázó, többszörösen díjazott alkotók pedig nem riadnak vissza semmitől, hogy hallassák a hangjukat.
A It Was Just an Accident rendezője, Jafar Panahi az iráni kormány egyik hangos kritikusa, akit már többször is börtönbe zártak. Filmjét az iráni hatóságok hivatalos forgatási engedélye nélkül készítette el.
„A film üzenete az, hogyan szervezzük meg magunkat egy demokrácia újjáépítésére, tudva, hogy ezt a demokráciát azokkal az emberekkel együtt kell felépítenünk, akik korábban rettegésben tartottak bennünket” – mondta Philippe Martin, az It Was Just an Accident producere.
„Meg kell találnunk a megoldást. És vajon ez a megoldás a megbocsátás lesz? Vagy a megoldás a bosszú lesz? Ez az a morális kérdés, amelyet a film feltesz.”
A mozi olyan művészeti ág, amely folyamatosan erkölcsi kérdésekkel szembesíti a közönséget. De a filmek ennél többre is képesek: mint minden művészet, arra valók, hogy szórakoztassanak, kapcsolatot teremtsenek és érzelmeket váltsanak ki.
„Szerintem a művészet valami hatalmas dolog, amely bármelyik nemzedék próbáját kiállja” – mondta Diarmuid Noyes, a Christy című film egyik szereplője.
Az ír–brit koprodukció a fiatalság, a munkásosztályi lét és a gyermekvédelem témáit járja körül. Noyes szerint a művészet afféle terápiaként is működhet, különösen a fiatalabb generációk számára.
„Úgy gondolom, ez olyasmi, amiből a fiatalabb generációk igazán sokat meríthetnek. Szerintem ez igazán segít újra hallhatóvá tenni a hangjukat.”
A győztes filmet az uniós polgárok és az Európai Parlamentben megválasztott képviselőik egyenlő arányban választják meg, az egyes csoportok döntése 50–50 százalékos súllyal esik latba.