Londonból a kontinensre vonattal utazni hamarosan jóval egyszerűbb lehet: Párizsba, Brüsszelbe és Amszterdamba az évtized végére akár 15 percenként indulhatnak járatok, ahogy az Eurostar új versenytársakkal szembesül.
Hamarosan jóval egyszerűbbé válhat, ha valaki vonattal szeretne Londonból a kontinensre utazni.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Politico (forrás: angol) friss elemzése szerint az évtized végére akár 15 percenként indulhatnak nagysebességű járatok a London St Pancras pályaudvarról olyan célállomások felé, mint Párizs, Brüsszel vagy Amszterdam, mivel az Eurostar egyre nagyobb versennyel néz szembe többek között a Virgin Trains és az olasz Trenitalia részéről.
Jelenleg naponta mintegy 25 oda-vissza járatot közlekedtet az Eurostar, de a remények szerint ez a szám a 2020-as évek végére 55-re nőhet, ami óránként négy indulásnak felel meg.
Az 1994-es megnyitása óta a Csatorna-alagút, amelyen keresztül a La Manche csatornát átszelő vonatok közlekednek, kapacitása alatt üzemel, jóllehet időről időre felröppentek hírek arról, hogy más szolgáltatók is elindítanák saját járataikat.
Most azonban változás küszöbén állhat a helyzet.
A múlt héten a vasúti és közúti közlekedésért felelős brit hatóság (Office for Rail and Road, ORR) engedélyt adott a Virgin Trainsnek a vonal használatára, bár magába az alagútba egyelőre nem kapott hozzáférést.
Martin Jones, az ORR egyik igazgatóhelyettese ennek ellenére úgy fogalmazott, hogy az a tény, miszerint a Virgin használhatja a nagysebességű pályákat az Egyesült Királyságban és a kontinensen, „fontos következő lépés a verseny és a növekedés megteremtésében a nemzetközi vasúti szolgáltatások piacán”.
Ha a Virgin teljes hozzáférést kap, célja, hogy 2030-ra elindítsa járatait, és ehhez csatlakozhat az olasz állami vasút, a Trenitalia is, amely 2029-től naponta körülbelül 10 oda-vissza járat indítását tervezi.
Az olasz üzemeltető a hónap elején 2 milliárd euró értékben rendelt 19 új nagysebességű vonatot, és úgy vélik, ezek közül néhányat Londonba és Londonból induló nemzetközi járatokon fognak használni.
Már 2010-ben is érdeklődött a német állami vasút, a Deutsche Bahn a vonal használata iránt, ám a Brexit után ez a terv lekerült a napirendről, bár a tulajdonosok most ismét meggondolhatják magukat.
A több Európába tartó vonat indítása nem egyszerű feladat
Bármely vállalat is üzemeltessen sikeresen vonatokat a vonalon, számos szabályozási akadályt kell majd leküzdenie.
A szolgáltatóknak minden olyan országban külön engedélyre van szükségük, amelyben áthaladnak, valamint a Csatorna-alagútra is. Emellett helyet kell biztosítaniuk egy brit telephelyen. Tavaly az ORR a Temple Mills karbantartó bázis – amelyet az Eurostar használ – utolsó szabad kapacitásait a Virginnek ítélte oda.
Ez azonban nem tántorította el a leendő versenytársakat, köztük a Gemini Trains céget sem, amely 2030-ra napi 11 vonat közlekedtetését tervezi. A brit startup jelenleg saját telephely megnyitását vizsgálja Londonon kívül, jóllehet egyelőre sem járművekkel, sem pályahasználati engedéllyel nem rendelkezik.
Az Eurostar is a jövőre készül: legfeljebb 50 új vonatot rendelt, amelyeket a 2030-as évek elején szállítanak le, és amelyek lehetővé teszik, hogy a vállalat új célállomásokra, köztük Frankfurtra és Genfre is közlekedjen.
Mindegyik érintett vállalat számára kihívást jelent a St Pancras pályaudvar szűkös helykapacitása: az ülőhelyek száma már most sem teszi lehetővé, hogy minden utas le tudjon ülni, mielőtt felszállna a kontinensre tartó vonatára.
Fontos szempontok a vasútvonalak kapacitásai is. Az Egyesült Királyság nagysebességű pályája óránként legfeljebb nyolc nemzetközi vonatot tud kezelni, a kontinensen pedig előre le kell kötni a menetvonalakat, mielőtt növelni lehetne a vonatok számát.