Guilin: miért nem hiányozhat kínai útitervéről
Kína délnyugati részén, Kuanghszi tartományban fekvő vidék híres mészkő-karsztjáról, amely az UNESCO Világörökség része. Guilini útikalauzában Dianne Apen-Sadler bemutatja a fő látnivalókat, a helyi konyhát és úti tanácsokat ad.
Britanniában J. M. W. Turner „Picturesque Views in England and Wales” című sorozata romantikusan ábrázolta az ország tengerpartjait és kastélyait. Japánban Katsushika Hokusai „A Fudzsi-hegy harminchat látképe” segített abban, hogy a rétegvulkán felkerüljön a nemzetközi turisták kötelező úti céljai közé.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Kínában pedig a shanshui tájképek, amelyek a nemzet hegyeit és folyóit jelenítik meg, évszázadok óta megmozgatják az utazók fantáziáját.
Távol Sanghaj csillogó felhőkarcolóitól (de azért nem annyira messze – valójában kevesebb mint háromórás repülőútra) Guilinben olyan felhőkbe burkolózó hegycsúcsok és kanyargó vízi utak várják az embert, mintha egy tusfestmény világába csöppenne.
A dél-kínai Guangxi tartományban fekvő város régóta ismert turisztikai célpont; mészkőkarztvidékét már évszázadokkal ezelőtt is csodálták – több mint 800 éve Wang Zhenggong úgy jellemezte a tájat, hogy „a legszebb az ég alatt”.
A hazai és a külföldi turisták azóta is egyetértenek vele.
Bár Guilin az 1980-as években az elsők között nyílt meg a külföldi látogatók előtt, az utóbbi időben kissé lekerült a térképről – részben talán azért, mert a szintén mészkőkarztjairól ismert Csangcsiajie az Avatar-filmeknek köszönhetően az egekbe szökő népszerűségre tett szert.
Ha valaki Kínába utazik, az útvonal rendszerint olyan nagyvárosok köré szerveződik, mint Peking, Sanghaj vagy Hszian. Az én guilini utam és az ottani, páratlan szépségű táj azonban meggyőzött arról, hogy a város bőven megérdemli helyét bármelyik útitervben, legyen ez az első vagy akár az ötvenedik kínai útja.
Mintha festménybe lépne
Mészkőkarztok a világ számos pontján előfordulnak, Szlovéniától és Georgiától Thaiföldön és Vietnámon át, mégis, a Guilint övező táj a Föld leglátványosabbjai közé tartozik.
A város a karztképződmények köré épült ki, és az épületmagasságokra vonatkozó korlátozásoknak köszönhetően a domborzat szinte bárhonnan élvezhető.
Az Elefántormány-dombon kívül (a név nem véletlen – valóban úgy fest, mint egy vízbe hajoló elefánt), Guilin talán legikonikusabb látnivalója a Magányos Szépség-csúcs.
A Csingcsiang hercegi palota részeként a város a városban a Ming-dinasztia idején, a 14. század végén épült a csúcs köré. A magányosan álló hegy körül elterülő karztcsoportokról azt tartják, hogy mintegy meghajolnak előtte.
A komplexumban tett séta során feltárul a hely története: egykor a Csingcsiang hercegek rezidenciája volt, majd a Csing-dinasztia alatt Guangxi tartomány császári vizsgaközpontjaként működött. Ma egyszerre turisztikai látványosság és a Guangxi Tanárképző Egyetem kampusza.
A Magányos Szépség-csúcs megmászható, és a nagyjából 15 perces, nagyon meredek lépcsősor után felülről áttekinthető a palotakomplexum szerkezete, valamint a karztok között kanyargó, szétterülő város.
A legdrámaibb – és a Dél-kínai karztvidék részeként az UNESCO világörökségi listáján is szereplő – táj azonban Guilinon kívül található.
A Li folyón tett hajókirándulás kínálja a legjobb alkalmat arra, hogy mindezt megcsodálja, miközben Guilinből Jangsuóba utazik.
Útközben idegenvezetőnk számos „természeti festményt” mutatott a sziklákon, például a Kilenc Ló Freskó-dombját, én azonban – talán mert nem hunyorogtam eléggé – nem mindig tudtam beazonosítani, mit is kellene látnom.
Még ha az ember nem is érzi találónak az egyes csúcsok fantáziadús neveit, a látvány így is lenyűgöző – annyira, hogy a Hszingping közelében nyíló panoráma a 20 jüanos bankjegy hátoldalára is felkerült.
Guilinben szinte lehetetlen rossz kilátást kifogni
Bár a Li folyó önmagában is lenyűgöző, engem igazán a Ruyi-csúcsról nyíló kilátás vett le a lábamról.
A kissé ijesztő drótkötélpályás út, a szívdobogtató függőhíd és az újabb lépcsősorok után a kilátópontról végtelennek tűnő karzttáj tárul a szem elé.
Talán csak a thaiföldi Phang Nga-öböl karztjaihoz tudnám hasonlítani, amelyek szintén kissé földöntúlinak hatnak – nem véletlen, hogy mindkét helyszín szolgált a Kashyyyk bolygó forgatási helyszíneként a Csillagok háborúja III. rész: A Sithek bosszúja című filmben.
Guilin másik nagy turistalátványossága a Longji rizsteraszok. A várostól nagyjából egyórányi autóútra fekvő teraszok rétegekben kapaszkodnak fel a hegyoldalra, amely állítólag a sárkány pikkelyeire emlékeztet.
A látvány az évszaktól függően változik – mi június elején jártunk ott, amikor a munkások a következő szezonra készülnek, így a teraszok víz alatt álltak.
Ha ez az út valamire megtanított, akkor arra, hogy Guilinben szinte lehetetlen rossz kilátásba botlani, még borús időben is…
A karztképződmények természetéből adódóan a terep barlangokkal van tele, Guilin környékén több mint 3000 barlangot tartanak számon.
Közülük a Nádasfuvola-barlang a leghíresebb, és ténylegesen évszázadok óta turisztikai látványosság – a falakon látható egyik felirat Kr. u. 792-ből, a Tang-dinasztiából származik, és nem egyszerű „itt járt Chris” jellegű firka, hanem útleírás és költemény.
A barlangot a 20. század 40-es éveiben fedezték fel újra, ma pedig színes fényekkel világítják meg, és táblák jelzik, hogy az egyes cseppkövek mire hasonlítanak – oroszlánra, gombára vagy épp függönyre (ezúttal már én is könnyen felismertem az alakokat).
Kultúra és konyha
Kína legnagyobb etnikai kisebbségi népességének ad otthont Guangxi, hivatalos nevén a Guangxi Zhuang Autonóm Terület.
A Longji rizsteraszokon dolgozók többsége a zhuang kisebbséghez tartozik, hagyományos építészetüket pedig a közeli Ping’an faluban lehet megcsodálni.
Az Impression Liu Sanjie című előadás szintén jó alkalom a helyi kultúra megismerésére. A 600-nál is több szereplőt felvonultató show-ban a fellépők hagyományos zhuang viseletet viselnek, és Liu Sanjie népi énekesnő legendája inspirálta.
Bár az előadást zhuang nyelvjárásban és mandarinul is játsszák, szerencsére nem szükséges komolyan felkészülni nyelvileg. A produkció inkább a zhuang emberek életének „benyomását” kívánja átadni, a színpadon helyi gazdák és halászok is részt vesznek.
A show éjszaka, a jangsuói mészkőkarztok között, vízen felállított színpadon zajlik, és mivel a 2008-as pekingi olimpia megnyitóját is jegyző Csang Jimou koreografálta, valódi látványosság.
A Longji rizsteraszokhoz közeli Huangluo falu a vörös jao népcsoport otthona, amely hosszú hajáról és színes, hagyományos viseletéről ismert.
Az asszonyok életük során csak egyszer, 16 éves korukban, egy különleges szertartás keretében vágatják le a hajukat, a levágott tincseket pedig megőrzik, és frizurájuk részeként később visszafonják.
Ezt a szertartást a Huangluo jao falu színházában is bemutatják, ám mivel az előadás mandarin nyelvű, célszerű idegenvezetővel érkezni, hogy minden részlet érthető legyen.
A közelben található Kína Hosszú Haj Tudományos és Technológiai Múzeuma azt is elmagyarázza, milyen frizura jelzi, hogy egy nő házas-e, van-e gyermeke, és miként őrzik meg ilyen egészségesen és hosszúnak a hajukat.
Itt akár olyan hajápoló készítményeket is lehet vásárolni, amelyek erjesztett rizsvizet tartalmaznak – ez állítólag a titkuk.
A jao és a dong kisebbség az úgynevezett olajteáról híres, amely 2022-ben a „Hagyományos teat feldolgozási technikák és kapcsolódó társadalmi gyakorlatok Kínában” című pályázat részeként felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség reprezentatív listájára.
Az italt úgy készítik, hogy a tealeveleket fokhagymával, sóval, gyömbérrel és chilivel együtt mogyoróolajban megpirítják, majd vízzel felöntve felforralják; általában puffasztott rizzsel kínálják, és kanállal fogyasztják.
Guilin a rizstésztájáról is ismert, amelyet állítólag azért találtak ki, hogy megfeleljen az észak-kínai bevándorlók ízlésének, ahol a búza – és így a tésztaételek – a gyakoribbak.
Érdemes ellátogatni az esti piacra a Zhengyang sétálóutcán, ahol egy tál tésztát is megkóstolhat, és olyan kínai klasszikusokat is kipróbálhat, mint a „büdös tofu”.
Legközelebb ezért térnék vissza Guilinbe…
Bárcsak néhány napot Jangsuóban töltöttem volna, mert itt valóban lenyűgöző szállodák találhatók, amelyek hátterét a mészkőkarztok adják.
Szívesen kipróbálnám a bambusz tutajozást is a Li folyón, mint lassabb, szemlélődőbb módját annak, hogy a karztvidéket felfedezzem.
Hogyan lehet eljutni Guilinbe?
Guilin Liangjiang nemzetközi repülőterére Sanghaj Pudong repülőteréről valamivel több mint két és fél órás repülőúttal lehet eljutni.
Belföldi járatok indulnak ide több nagy csomópontból is, többek között Pekingből (három óra), Hszianból (két óra 10 perc) és Csengtuból (egy óra 50 perc).
Hongkongból nagysebességű vonattal valamivel több mint három óra alatt érhető el Guilin.
Hasznos tudnivalók
A kínai „Nagy tűzfal” miatt számos külföldi weboldal és közösségimédia-platform – például az Instagram, a WhatsApp és a Facebook – nem működik, ha Kínában wifire csatlakozik.
Én gond nélkül elértem ezeket az alkalmazásokat eSIM-es mobiladattal. Miután egy korábbi, Koszóvóba tett utazásom során gondjaim akadtak az Airalo szolgáltatással, a Reddit tapasztalt felhasználóinak tanácsait követve a Nomad eSIM mellett döntöttem, ami tökéletesen működött.
Érdemes a kínai verzióját is telepíteni és beállítani a legfontosabb alkalmazásoknak, mielőtt megérkezik. A fizetéshez használhatja a WeChatet vagy az AliPayt (a legtöbb helyen már nem fogadnak el készpénzt), a navigációhoz pedig az Amapet.
Az AliPayen belül taxit is hívhat a Didi Travel szolgáltatáson keresztül, illetve a tömegközlekedésért is fizethet.
Dianne Apen-Sadlert a Trip.com (forrás: angol) online utazási iroda látta vendégül.
A cikkben említett összes program lefoglalható a Trip felületén – a guilini ajánlatok teljes listáját a Trip.com (forrás: angol) oldalán találja, közvetlenül itt (forrás: angol).
