A hét helyszínt európai kulturális és társadalmi jelentőségük, valamint az uniós örökséghez való hozzájárulásuk alapján választották ki.
Európa bővelkedik látványos történelmi látnivalókban, amelyekkel feldobhatjuk nyaralási útitervünket. Ám a gondozásra szoruló kincsek sokasága miatt akadnak olyanok is, amelyek nem kapják meg a nekik járó figyelmet és finanszírozást.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Europa Nostra (forrás: angol), a vezető európai örökségvédelmi civil hálózat évente összeállítja a legsürgősebb beavatkozást igénylő helyszínek listáját – a 2026-os, „Európa 7 leginkább veszélyeztetett örökségi helyszíne” közé bekerült többek között Minoa ókori városa Görögországban és egy brit laktanya Máltán.
A 2013-as indulása óta a jelölésen alapuló program katalizátorként szolgál a szakértelem mozgósításában, az oda nem illő beruházások megállításában, valamint a köz- és magánfinanszírozás biztosításában.
A végleges listára felkerülő mindegyik ügy jogosult 10 000 eurós, az Európai Beruházási Bank (EIB) által nyújtott örökségvédelmi támogatásra, amely a megmentését célzó lépésekhez nyújt segítséget.
Európa veszélyeztetett örökségi helyszíneinek megmentése
A hét helyszínt európai kulturális és társadalmi jelentőségük, valamint a rájuk leselkedő súlyos veszély alapján választották ki. További szempont volt, hogy képesek legyenek a fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődés motorjaként működni.
A következő lépés az, hogy mindegyik helyszínre szakértői csapatokat állítanak fel, amelyek információt gyűjtenek, találkoznak a kulcsszereplőkkel, és helyszíni bejárásokon mérik fel az aktuális állapotokat.
A megállapítások egy ajánlásokat tartalmazó jelentés alapját adják majd, és segítik az egyes helyszínekre szabott projektek kidolgozását, amelyeket a következő két évben, az EIB örökségvédelmi támogatásának segítségével valósítanak meg.
Íme a veszélyben lévő hét helyszín.
Katapola falu és Minoa ókori városa, Görögország
Az Amorgos szigetén, a Kükládokon fekvő Katapola falu és Minoa ókori városa az emberi megtelepedés folyamatosságának kivételes lenyomata az ókortól napjainkig – emlékeztet a Europa Nostra.
A tervezett, nagyszabású kikötőfejlesztések közvetlenül fenyegetik a törékeny kulturális és történeti tájat, és visszafordíthatatlan károkat okozhatnak mind a régészeti lelőhelyben, mind az ahhoz szorosan kötődő élő közösségben.
A Europa Nostra szerint ezeknek a kincseknek a megóvása „hatalmas lehetőséget kínálhatna arra, hogy más mediterrán szigetek számára is követhető mintamodell szülessen, bizonyítva, hogy az örökségvédelem, a közösségi élet és a fenntartható fejlődés nemcsak együtt létezhet, hanem együtt is kell léteznie”.
Fábri-vízimalom, Feked, Magyarország
A dél-magyarországi Feked községben található Fábri-vízimalmot német telepesek építették 1788-ban a Karasica-patakon.
A malom „évszázadok tudásátadása, műszaki hozzáértése és közösségi hagyományai” testesíti meg – fogalmaz a Europa Nostra. „Több generáción átívelő gondos fenntartása – a Träbert fivérektől a Fábri és Gerst családokig – a helyi mezőgazdasági élethez és kézművességhez fűződő folyamatos kapcsolatról tanúskodik.”
Gazdag kulturális részleteiben, a malom és a hozzá tartozó épületek a preindusztriális malomközösségek világába engednek bepillantást.
A bizottság szerint a malmot szerkezeti pusztulás, áradások és használaton kívüliség fenyegeti. Megóvása révén reményeik szerint ismét „élő, működő, termelő emlékművé válhatna Európa vidéki leleményességének, közösségi emlékezetének, valamint a helyi és népi örökség maradandó értékének”.
Blower Hall, Esch-sur-Alzette, Luxemburg
A luxemburgi Belval ipari területen álló Blower Hall ritka és monumentális példája Európa ipari örökségének, amely egyre nagyobb veszélyben van szerte a kontinensen.
Az 1910-ben vasérc-feldolgozásra épült csarnok ma a kiterjedtebb Minett UNESCO bioszféra-rezervátum része.
Noha nemzeti jogi védelem alatt áll, sürgős felújításra szorul, hogy kiaknázhassa teljes potenciálját egy dinamikus közösségi központként – emeli ki a Europa Nostra –, amely egyesítheti az egyetemi oktatást, a tudományt, a kultúrát és a közösségi életet.
Brit laktanyák a chambray-i erődben, Gozo, Málta
A gozói Fort Chambray-ben található brit laktanyák az egyetlen fennmaradt példái a brit katonai lakóépületeknek a máltai szigeteken.
A 19. században, egy 18. századi erődítményen belül épült laktanyák a katonák életkörülményeit érintő átfogó reformokat tükrözik, és ritka betekintést kínálnak a brit uralom alatti családi élet mindennapjaiba.
Ma a laktanyákat azonnali pusztulás fenyegeti: a 2024-ben kiadott építési engedély akár az épület 85 százalékának lebontását is lehetővé teszi, hogy intenzív lakó- és szállodafejlesztés valósulhasson meg a helyén.
Helyi civil szervezetek, a média és közösségi finanszírozási kampányok mozdultak meg a tervek megakadályozására..
„Az, hogy felkerült a 7 leginkább veszélyeztetett helyszín listájára, döntő esélyt adhatna a laktanyák megmentésére, a közösség és öröksége közötti kapcsolat helyreállítására, valamint arra, hogy a rövid távú gazdasági érdekek helyett a fenntartható, kulturálisan érzékeny megújítást részesítsék előnyben” – fogalmaz a Europa Nostra.
Vale de Milhaços lőporgyár, Seixal, Portugália
A Vale de Milhaços lőporgyár-komplexum Seixalban, Portugáliában, Európa egyik legteljesebb és legjobb állapotban fennmaradt ipari helyszíne.
A 19. század végétől egészen 2002-ig gőzhajtással működött, és ma is megvannak eredeti épületei, műhelyei, valamint az évszázados gőzgépek, amelyeket biztonságos fekete lőpor előállítására terveztek – ezt bányászati és építési célokra, nem pedig hadviselésre használták.
Ipari jelentőségén túl a gyárterület ritka ökológiai menedék is, ahol 2020 óta 682 fajt írtak össze.
A Europa Nostra szerint sürgős beavatkozásra van szükség, hogy megállítsák az épületek szerkezeti romlását, a vandalizmust és az invazív növényzet terjedését.
„A helyi közösségek, egykori dolgozók és örökségvédelmi intézmények támogatásával a komplexum óriási potenciált rejt a fenntartható, rugalmas hasznosításra, kulturális, oktatási és tudományos központként – a tervek szerint múzeummá alakítanák” – közölte a bizottság.
Sântămăria Orlea református temploma, Románia
A Sântămăria Orlea-i református templom Erdély egyik legrégebbi kőből épült temploma. Kiváló példája a román stílusból a gótikába való átmenetnek, és egyedülálló módon őrzi a 1311 és a 15. század közepe közötti időszakból származó, restaurálatlan falképsorozatot.
Több mint 700 év folyamatos liturgikus használat után a templomot ma súlyos veszélyek fenyegetik: felszivárgó nedvesség, statikai repedések, pergő freskók és a korábbi, nem megfelelő tetőjavítások.
„Ha időben sikerül beavatkozni, nemcsak ezt az egyedülálló emléket lehet megmenteni, hanem Sântămăria Orlea a műemlék-alapú örökségvédelem, a fenntartható kulturális turizmus és az élő közösségi élet regionális mintájává válhat” – hangsúlyozza a Europa Nostra.
Weifert sörfőzdéje, Pancsova, Szerbia
A Pancsován található Weifert sörfőzde 1722-es alapításával az európai ipari és sörfőzdei örökség egyik kulcsfontosságú emléke. Ez a Balkán legrégebbi sörgyára, és a gőzhajtású sörgyártás úttörője Délkelet-Európában.
Szorosan kapcsolódott a Bánság térségének kulturális és gazdasági fejlődéséhez az Osztrák–Magyar Monarchia idején: nemcsak ipari mérföldkőként, hanem pezsgő társadalmi és kulturális központként is működött.
Ma a hatalmas komplexumot a hosszú távú elhanyagoltság, a szerkezeti pusztulás, a gépek ellopása, az áradások és a szélsőséges időjárás fenyegeti.
A Europa Nostra szerint a sörfőzde újjáélesztése mintaprojektként mutathatná meg, miként alakíthatók át fenntartható módon, a helyi közösségek igényeire összpontosító kulturális és kreatív központokká a Délkelet-Európa-szerte található, használaton kívüli ipari óriásépületek.