A Forma–1 2026-ra tervezett szabályai számos műszaki változást hoznak a sportágban, az autók karosszériájától egészen a motorokig mindent érintve.
A Forma–1 (F1) új idénye ezen a hétvégén rajtol, a sportágat gyökeresen átalakító technikai újításokkal és szabályokkal.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A 2026-os szabálycsomag az elmúlt évtizedek legnagyobb változtatása (forrás: angol) a Forma–1-ben, és a kreativitás kerül a középpontba: az új erőforrásokkal, áttervezett karosszériával és fenntartható üzemanyagokkal az idei újítások közelebb hozzák az F1-et egyszerre a mindennapi autókhoz és ahhoz a céljához, hogy 2030-ra karbonsemlegessé váljon (forrás: angol).
Az erőforrás
A legfontosabb változások egyike az autó dobogó szívét érinti: az erőforrást. 2014-ben az F1 először állt át hibrid erőforrásra. Idén a sport még jobban ráerősít a hibrid elemre: a Nemzetközi Automobil Szövetség (Fédération Internationale de l'Automobile, FIA) szerint a korábbi generációhoz képest 300 százalékkal nő az akkumulátor teljesítménye (forrás: angol).
Az erőforrás a belső égésű motorból (Internal Combustion Engine, ICE), a turbófeltöltőből, az akkumulátorból és a K-motor-generátor egységből (MGU-K) áll, amely fékezéskor energiát nyer vissza és segíti az energia-visszanyerést.
Ebben a szezonban a 1,6 literes, turbófeltöltésű V6-os motor megmarad, de az új erőforrásokban az elektromos hajtás és a belső égésű motor teljesítménye közel 50-50 százalékos arányban oszlik meg.
A változtatások célja, hogy a technológia közelebb kerüljön a hétköznapi autóvezetőkhöz, miközben a kizárólag belső égésű motorral és fosszilis üzemanyaggal működő járművek fokozatosan kivezetésre kerülnek. Az EU 2035-től megtiltja (forrás: angol) – a döntést tavaly decemberben felülvizsgálták – az új benzines és dízelautók értékesítését.
A sport közeledése a közúti autók világához a gyártók bevonzása szempontjából is kulcsfontosságú. A Ford például a Red Bull Powertrains-szel kötött együttműködés révén tér vissza az F1-be, amit az elektromos járművek iránti érdeklődése és az autóiba beépíthető innovációk motiválnak.
„A Ford visszatérése a Forma–1-be a Red Bull Racinggel arról szól, merre tart a vállalatunk: egyre inkább elektromos, szoftverközpontú, modern járművek és ügyfélélmények felé” – mondta Jim Farley, a Ford Motor Company elnök-vezérigazgatója.
„A Forma–1 rendkívül költséghatékony platform lesz az innovációra, az ötletek és technológiák megosztására, valamint arra, hogy több tízmillió új ügyféllel lépjünk kapcsolatba.”
A pályán az új erőforrás-szabályok jóval megterhelőbb idényt vetítenek előre. A csapatoknak menet közben kell kiismerniük, hogyan teljesít az erőforrás valós versenykörülmények között. Ez az idény során motormegbízhatósági problémákat is hozhat, amikor a pilóták teljesítményingadozással és kiszámíthatatlan viselkedéssel szembesülnek.
A tapasztalatok alapján a motorszállítók módosítják az erőforrásokat, hogy a szabályrendszer fennállásának következő éveire kiszűrjék a megbízhatósági gondokat.
Új funkciók is érkeznek, például az „Overtake Mode”, amely extra elektromos energiát biztosít a versenyzőknek, ha egy másodpercen belül vannak az előttük haladó autóhoz képest, és az erre kijelölt pályaponton aktiválható.
Ez egyike a Drag Reduction System (DRS) helyére lépő megoldásoknak; a DRS lehetővé tette, hogy a pilóták a hátsó szárny egy elemének nyitásával csökkentsék a leszorítóerőt, így a kijelölt zónákban nagyobb sebességgel támadhatták az előttük egy másodpercen belül haladó riválist.
DRS helyett új aerodinamikai megoldások
A DRS-t az „Active Aero” váltja, egy új rendszer, amellyel a pilóták szabályozhatják, mekkora leszorítóerő hat az autóra. Ez mozgatható első és hátsó szárnyakból áll, amelyek a pálya kijelölt szakaszain csökkentik a légellenállást. A versenyzők minden körben használhatják, és nem kell egy bizonyos távolságon belül lenniük az előttük haladóhoz képest.
A szárnyelemek két üzemmód között állíthatók. A „Z mód” nagy leszorítóerőt biztosít – ez kanyarokban létfontosságú –, és fékezéskor az autók automatikusan visszaváltanak erre az üzemmódra.
Az „X mód” csökkenti a légellenállást, és a kijelölt zónákban aktiválható, így a hosszú egyenesekben magasabb végsebességet tesz lehetővé. Az Active Aero az „Overtake Mode”-tól eltérően nem kizárólag az előzések segítését szolgálja: mivel az erőforrások sokkal nagyobb mértékben támaszkodnak az elektromos hajtásra, ez az aerodinamikai megoldás az energiafelhasználás csökkentését is segíti a légellenállás mérséklésével az egyenesekben.
A csapatoknak és pilótáknak most kell rájönniük, mit jelentenek ezek az új funkciók a versenyzés szempontjából. „Mindannyian hozzászoktunk egy bizonyos formátumhoz... de jövőre [2026-ban] minden pilóta együtt fogja mozgatni az első és hátsó szárnyakat a kör számos pontján, és az energiát is az előzésekhez használják majd fel” – mondta Simone Resta, a Mercedes helyettes technikai igazgatója decemberben (forrás: angol).
„Más lesz, és a pilóták által az előzésekhez felhasznált energia miatt valószínűleg jóval kiszámíthatatlanabbá is teszi majd a futamokat.”
Technológia a teszteken: kikre érdemes figyelni?
A februári, bahreini előszezoni tesztek első ízelítőt adtak abból, hogyan értelmezték a csapatok az új műszaki szabályokat, és milyen innovációkra érdemes figyelni az idény rajtjakor.
A Ferrari pilótája, Charles Leclerc futotta a leggyorsabb kört az utolsó tesztnapon, és a csapat szabályértelmezése több találékony megoldást is hozott.
Az F1TV Tech Talks (forrás: angol) című műsora szerint a Ferrari-motorral versenyző csapatok az erőforrás tervezésénél láthatóan a rajtteljesítményt helyezték előtérbe. A Ferrarinak forgatható hátsó szárnya is van, valamint egy lemeze a kipufogócső mögött (forrás: angol).
A Mercedes szintén az idény egyik legerősebb esélyeseként tűnt fel. Mindkét autó a leggyorsabbak között volt mindkét teszten, és az utolsó felkészülési hétvégén ők teljesítették a legtöbb kört az F1 adatai szerint (forrás: angol).
A három csapatnak – a Mercedesnek, a McLarennek és az Alpine-nak – erőforrást szállító Mercedes egy előszezoni vitába is belekeveredett (forrás: angol) a motorjaival kapcsolatban, ami az FIA szerint idény közbeni szabálymódosításhoz vezethet.
A Red Bull eközben már saját erőforrásokat fejleszt az Oracle Red Bull Racing és a Visa Cash App Racing Bulls csapatai számára a Fordszal kötött partnerség keretében.
Fenntartható üzemanyagok
Idén fejlett, fenntartható üzemanyagokat (Advanced Sustainable Fuels) használ a Forma–1. Ezek szintetikus üzemanyagok, amelyek például nem élelmezési célú biomasszából és települési hulladékból származnak, a FIA tájékoztatása szerint (forrás: angol).
A FIA az Egyesült Királyságban működő, nonprofit Zemo Partnership (forrás: angol) szervezettel együttműködve dolgozta ki a Fenntartható Versenyüzemanyag-biztosítási Rendszert (Sustainable Racing Fuel Assurance Scheme, SRFAS), amely ellenőrzi, hogy minden F1-es versenyüzemanyag megfelel-e a szövetség előírásainak.
Az üzemanyagokat korábban a Forma-2-es és Forma-3-as sorozatokban is használták. Az F1 szerint (forrás: angol) ezeket úgy tervezték, hogy „drop-in” üzemanyagok legyenek, vagyis a hagyományos üzemanyagok teljesen felcserélhető, a meglévő motorokkal és erőforrás-technológiákkal is kompatibilis alternatívái.
A Forma–1 célja, hogy továbbra is releváns maradjon a közúti közlekedés szempontjából, és olyan innovációkat hozzon létre, amelyek a mindennapi életet is átalakíthatják.
„A hosszú távú cél az, hogy ezeket az üzemanyagokat a közúti közlekedés piacán is hozzáférhetővé tegyük, és csökkentsük az üvegházhatású gázok kibocsátását a közlekedési szektorban” – közölte a FIA (forrás: angol).
Az idén a Forma–1-ben bemutatott újítások a mindennapi autókba is átkerülhetnek, és a motorsport fenntarthatóságát is erősíthetik.
„A legnagyobb kihívás valószínűleg az, hogy mindent a nulláról kezdünk: új gumik, új üzemanyag, új motor, új kasztni, új sport-szabályok – minden új. Ez elég komoly feladat” – mondta a Ferrari csapatfőnöke, Frédéric Vasseur a Sky Sportsnak.
„Ugyanakkor valahol ez a sportágunk DNS-éhez tartozik, hogy ilyen kihívásokkal nézzünk szembe.”