Az Euronews Next a tinik körében terjedő kiberzaklatást elemzi: az arányok országonként mások, a járvány emelte az esetszámot, családi háttér számít.
A gyerekek és tinédzserek körében tapasztalható kiberzaklatás Európa-szerte növekvő probléma, és a blokk minden országát érinti az OECD új jelentése szerint.
Különösen aggasztó, hogy a kiberzaklatás aránya a vizsgálatban szereplő mind a 29 európai országban és régióban emelkedett. A szintek jelentősen eltérnek; a balti államok, az Egyesült Királyság és Írország a leginkább érintettek közé tartoznak.
Tehát mely országokat sújtja leginkább a fiatalok elleni kiberzaklatás? Hogyan különböznek az arányok a lányok és a fiúk között? Van-e kapcsolat a családi felépítés, például az egy- vagy kétszülős háztartás, és a kiberzaklatás kockázata között?
Mi az a kiberzaklatás?
Az OECD 2025-ös „How’s Life for Children in the Digital Age?” című jelentése szerint a kiberzaklatás online zaklatást, fenyegetést vagy negatív megjegyzéseket jelent, amelyeket kortársak vagy idegenek egy gyermeknek címeznek. Általában ismétlődő, szándékos agresszív viselkedést, hatalmi egyenlőtlenséget és online médiumok használatát foglalja magában.
A felmérésben a kiberzaklatást példákkal írják le, például: „valaki bántó azonnali üzeneteket, e-maileket vagy sms-eket küldött; üzenőfal-bejegyzéseket tett közzé; olyan weboldalt hozott létre, amely gúnyt űz belőled; előnytelen vagy oda nem illő képeket tett közzé rólad engedélyed nélkül az interneten, vagy megosztotta azokat másokkal.”
Az OECD adatai 11, 13 és 15 éves iskolásokra terjednek ki. A 2021–22-es időszakban a kiberzaklatás aránya, vagyis az online bántalmazást elszenvedő gyerekek aránya Spanyolországban 7,5 százaléktól Litvániában 27,1 százalékig terjedt.
Az OECD-átlag, amely nagyrészt Európát tükrözi, 15,5 százalék volt. Litvánián kívül az átlagot meghaladó kiberzaklatási arányt mértek Lettországban, Lengyelországban, Angliában, Magyarországon, Észtországban, Írországban, Skóciában, Szlovéniában, Svédországban, Walesben, Finnországban és Dániában.
Portugália, Görögország és Franciaország is a legalacsonyabb arányú országok közé tartozik. Németországban és Olaszországban is az európai átlag alatt volt a kiberzaklatás.
Miért tér el országonként a kiberzaklatás mértéke?
James O’Higgins Norman, a Dublin City University professzora, aki egyben az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) zaklatás és kiberzaklatás témájú tanszékének vezetője, az Euronews Nextnek elmondta: „Az európai országok közötti (kiber)zaklatási előfordulás különbségei leginkább a technológiai, kulturális és intézményi tényezők kölcsönhatásával érthetők meg.”
Megjegyezte, hogy technológiai szempontból az internethozzáférés, az okostelefon-penetráció és a meghatározó online platformok közötti eltérések hatással vannak a fiatalok online kapcsolattartásának gyakoriságára és természetére.
Kulturálisan a konfliktushoz, a kommunikációhoz és az agresszióhoz fűződő társadalmi normák jelentősen különböznek: azokban a társadalmakban, ahol nagyobb a verbális ellenségesség vagy a közvetett agresszió elfogadottsága, magasabb szintű online zaklatást jelentenek.
Intézményi szinten a digitális írástudás oktatásában, az iskolai megelőző programokban és a szülői közvetítésben mutatkozó különbségek is hozzájárulnak az eltérő nemzeti eredményekhez.
Az Európai Antibullying Hálózat (EAN) szakértői szerint a nemzeti oktatási rendszerek közötti különbségek is számítanak.
Az Euronews Nextnek azt is elmondták, hogy „ahol a digitális írástudást és az online biztonságot aktívan tanítják, a fiatalok általában jobban felkészültek a kiberzaklatás megelőzésére és kezelésére”.
Hangsúlyozták azt is, hogy a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek, valamint a családi és közösségi támogatás szintjei befolyásolhatják, mennyire sérülékenyek a fiatalok a zaklatással szemben, és mennyire hatékonyan tudnak beavatkozni az iskolák és az intézmények.
Minden európai országban nőtt a kiberzaklatás
2017–18 és 2021–22 között a jelentésben szereplő mind a 29 európai országban és régióban emelkedett a kiberzaklatás. A növekedés Dániában, Litvániában, Norvégiában, Szlovéniában, Izlandon és Hollandiában meghaladta az 5 százalékpontot.
Az OECD-átlag 12,1 százalékról 15,5 százalékra emelkedett.
Dr. Alina Cosma, a Trinity College Dublin kutatója megjegyezte, hogy ez csekély növekedés, ami annak tudható be, hogy ez a tinédzsergeneráció nagyobb hozzáférést kapott a digitális eszközökhöz, és több időt töltött online.
Az EAN szakértői kiemelték, hogy a COVID-19 világjárvány jelentős szerepet játszott: az iskolák bezárásával és a társas élet online térbe költözésével a fiatalok sokkal több időt töltöttek digitális platformokon, ahol a konfliktusok és a zaklatás könnyebben kialakulhattak.
O’Higgins Norman szerint „az időszak egybeesik az okostelefon-használat és a közösségi média iránti elköteleződés gyors terjedésével a fiatalok körében, ami egyszerre bővítette a társas kapcsolódás és a káros online interakciók lehetőségeit”.
Megjegyezte, hogy a digitális kommunikációs környezet gyakran anonimitást, azonnaliságot és nagyobb közönséget biztosít, ami csökkenti a társadalmi felelősségérzetet és az empátiát, és ez normalizálhatja az ellenséges vagy kirekesztő online viselkedést.
Hozzátette: „fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezt az időszakot nem szabad a kiberzaklatás hosszú távon emelkedő pályájának jeleként értelmezni. A friss nemzeti adatok arra utalnak, hogy a szintek a járvány után stabilizálódhattak.”
A lányokat nagyobb arányban éri kiberzaklatás
Sok országban a lányok nagyobb eséllyel válnak a kiberzaklatás áldozatává, Litvánia azonban jelentős kivétel.
Az OECD-átlag szerint az arány a fiúknál 14,3 százalék, a lányoknál 16,4 százalék. Több országban, köztük Svédországban, Franciaországban, Angliában és Olaszországban a különbség meghaladja az öt százalékpontot.
Norman a viselkedési mintákkal és a nemi szerepekre vonatkozó társadalmi normákkal magyarázta ezt a különbséget. A lányok gyakrabban kommunikálnak és jelenítik meg önmagukat a közösségi médiában, ami szorosan összefügg a kapcsolati és érzelmi jellegű kiberzaklatással, például a kirekesztéssel, pletykák terjesztésével és a képeken alapuló zaklatással.
Egy szülős háztartásokban magasabb a kiberzaklatás aránya
Az egyszülős családokból származó serdülők nagyobb eséllyel számolnak be kiberzaklatásról, mint a kétszülős háztartásokban élők. Ez valamennyi országra igaz.
A különbség még a nemek közötti eltérésnél is nagyobb: az egyszülős háztartásokban 19,8 százalék, a kétszülősökben 14,1 százalék.
Több mint 20 országban haladja meg az eltérés az öt százalékpontot.
O’Higgins Norman szerint „az egyszülős családokból érkező fiatalok körében mért magasabb kiberzaklatási arány a családi kontextushoz kapcsolódó strukturális és pszichoszociális sérülékenységekre utalhat”.
Ez arra utal, hogy az egyedülálló szülők gyakran nagyobb időbeli, anyagi és érzelmi nyomás alatt állnak, ami korlátozhatja a gyerekek digitális tevékenységeinek felügyeletét, és csökkentheti a biztonságos online viselkedésre vonatkozó útmutatás lehetőségeit.
Ezekben a háztartásokban a gyerekek a társas kapcsolattartás miatt is több időt tölthetnek online, ami növeli a kitettséget.