A volhíniai „Véres vasárnap” 83. évfordulóján ismét előtérbe került az ukrán nacionalisták által elkövetett mészárlás áldozatainak emléke. Donald Tusk varsói Emlékfal létrehozását jelentette be.
A lengyel miniszterelnök, Donald Tusk az X platformon közzétett videóüzenetben határozott szavakkal beszélt a 83 évvel ezelőtt Volhíniában történt eseményekről. Tusk egyenesen népirtásnak nevezte a volhíniai vérengzést, és felszólított az igazság kimondására, valamint a bűnösök elítélésére.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
– „Július 11-e a „véres vasárnap” évfordulója, a volhíniai gyilkosságsorozat tetőpontjáé. Ez népirtás volt, amelyet ukrán nacionalisták követtek el lengyelek és a Lengyel Köztársaság keleti területein élő, más nemzetiségű állampolgárok ellen. Az áldozatokkal szembeni kötelességünk, de egyben a fájdalmas múlt meghaladásának és egy jobb jövő felépítésének módja is az igazság. Az igazság pedig a bűnösök megnevezését és felelősségre vonását jelenti. Egyértelműen el kell ítélni ezt a bűntettet” – mondta Donald Tusk az X-en közzétett felvételen.
Emlékfal épül Varsóban
Tusk hangsúlyozta, hogy az áldozatok emlékezete nem lehet politikai viták vagy elhallgatások tárgya. Mint mondta, a lengyel állam kötelessége, hogy méltó módon ápolja valamennyi meggyilkolt emlékét, a történelmi igazság pedig a megbékélés alapja.
Tusk kiemelte, hogy a lengyel kormány miniszterelnökeként „eredményes lépéseket” tett annak érdekében, hogy újrainduljon a volhíniai vérengzés áldozatainak exhumálása, valamint „a XX. századi háborúk Ukrajnában elesett, más lengyel áldozataiért”, akiknek földi maradványait korábban nem temették el méltó módon.
– „Minden egyes áldozat emlékét név szerint akarjuk megőrizni. Ezért Varsóban felépül az Emlékfal örökmécsessel és az Ukrajnában zajló XX. századi háborúk minden megtalált és azonosított áldozatának nevével” – mondta.
Tusk Ukrajnának: Készen kell állni az igazságra
Tusk szerint a volhíniai vérengzés emlékezete és igaz története a gyűlölettől és megvetéstől mentes, jobb jövő megteremtését szolgálja. Hozzátette, hogy az Európai Unió a múlt feldolgozására és a második világháború utáni megbékélésre épült. Azt is jelezte, hogy Ukrajna a volhíniai bűntettek feltárása és elismerése nélkül nem lesz kész az EU-csatlakozásra.
– „A békén és kölcsönös tiszteleten alapuló Európa, a második világháború után megbékélt Európa az igazságnak és annak köszönhetően jöhetett létre, hogy a dolgokat nevükön nevezték. Aki csatlakozni akar ehhez a közösséghez, annak készen kell állnia erre az igazságra” – fogalmazott Tusk.
Beszéde végén Tusk arra szólított fel, hogy a közös fenyegetésekkel szemben szolidaritást vállaljanak, és a jövő nemzedékek érdekében cselekedjenek. – „Ez Lengyelország, Ukrajna és Európa közös felelőssége” – mondta.
Szomszédaik gyilkolták meg őket
Lengyelországban július 11-e a ukrán nacionalisták által a második Lengyel Köztársaság polgárai ellen elkövetett népirtás áldozatainak nemzeti emléknapja. Karol Nawrocki elnöki hivatala ebből az alkalomból egy grafikát tett közzé, rajta egy dalrészlettel, amelyben olyan emberek kiáltásairól esik szó, akiket „a szomszédaik gyilkoltak meg”.
A szejm elnöke, Włodzimierz Czarzasty viszont arra figyelmeztetett, hogy a tragikus történelmi eseményeket nem szabad aktuálpolitikai célokra felhasználni.
– „Az áldozatok iránti tisztelet megköveteli, hogy ne játsszanak az emlékükkel pillanatnyi politikai célok érdekében” – mondta Czarzasty az X-en közzétett felvételen. Hozzátette, hogy a nehéz történelemmel való szembenézés jó példája az elmúlt 30 év lengyel–német kapcsolata.
83 év telt el a „véres vasárnap” óta
1943. július 11-ét a volhíniai vérengzés csúcspontjaként tartják számon. Ezen a napon az UPA egységei – a helyi lakosság egy részének támogatásával – összehangolt támadásokat indítottak Volhínia lengyel településeinek tucatjai ellen. Ezek a területek a második világháború kitörése előtt Lengyelországhoz tartoztak, ma pedig Nyugat-Ukrajna részei. Az áldozatok elsősorban civilek voltak – nők, gyermekek és idősek –, akiket gyakran a vasárnapi istentiszteletek alatt, templomokban vagy saját otthonaikban gyilkoltak meg.
A történészek rámutatnak, hogy mindez egy, a volhíniai és kelet-galíciai (Kelet-Małopolska) lengyel lakosság ellen irányuló, szélesebb etnikai tisztogatási akció része volt. Az áldozatok számáról eltérő becslések léteznek, de legtöbbször több tízezer meggyilkolt lengyelről beszélnek. Maga a „véres vasárnap” közel száz település elleni támadást foglalt magában, és az egész bűntett jelképévé vált.