Würzburgban mászóteremmé alakítanak egy templomot: sport, kávézó, találkozóhely lesz, fájó búcsú a híveknek, de új esély az épületnek, jelképe a német templomok gondjainak.
Németországban nagyjából 44–45 ezer templomépület található – attól függően, milyen szakrális terek tartoznak bele a számításba. Sok közülük falvak, városrészek és tájak arculatát határozza meg. Ám egyre gyakrabban merül fel a kérdés, miként tarthatók fenn, miközben a gyülekezetek zsugorodnak, a költségek pedig nőnek.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ilyen fordulat előtt áll a würzburgi Sanderau városrész plébániatemploma, Szent András is. Kívülről a háború utáni modern építészet néma tanújaként hat. Belül azonban hamarosan új funkciót kap: ahol évtizedeken át istentiszteleteket tartottak, ott a jövőben boulderfalakon mászhatnak majd az emberek.
Az 1968-ban Josef Stangl püspök által felszentelt templomot profanálják, vagyis egyházi jog szerint megszűnik szent helynek. Ezt 2026 áprilisában tette nyilvánosan közzé a würzburgi püspökség és a „Rock Inn” boulderterem üzemeltetője [.](https://pow. %28forrás: német%29bistum-wuerzburg.de/aktuelle-meldungen/detailansicht/ansicht/kirche-und-pfarrheim-sankt-andreas-schliessen/) Mászófalak, jógaterem, kávézó és gyerekzóna kialakítása szerepel a tervekben. A sportlétesítmény várhatóan 2027 nyarán nyit meg. Így Szent András Bajorország első „mászótemplomává” válhat.
„Már egyszerűen nem bírjuk tovább”
A Szent András-templom évtizedeken át adott otthont vallási ünnepeknek és közösségi rendezvényeknek. Ám a terhek idővel túl nagyra nőttek. Tobias Fuchs plébános, aki a szomszédos Szent Adalbero-plébániával együtt gondozza Szent Andrást, magas fenntartási költségekről és személyzethiányról beszél. „Például hosszú ideig egy idős úr dolgozott önkéntes gondnokként, aki nemrégiben korára hivatkozva kénytelen volt abbahagyni” – mondja Fuchs. Végül mindenkinek világos lett: „Már egyszerűen nem bírjuk tovább.”
2026 februárjában az épületet műemlékké nyilvánították, így a lebontása kizárt. Sok híve számára ez legalább annyit jelent: a karakteres épület megmarad, még ha más funkcióval is.
Amikor a templomok „E” státuszt kapnak
Szent András esete nem egyedi. A würzburgi egyházmegye felülvizsgálta ingatlanállományát, és csaknem 80 templomnak adott belső használatban az „E” rövidítést. Ez azokat a templomokat jelöli, amelyeknek hosszú távon új funkciót keresnek. Gerald Düchs pénzügyi igazgató, ordináriusi tanácsos hangsúlyozza: minden templomra külön megoldást keresnek, és bevonják a helyi közösségeket is. A cél, hogy a híveket érő fájdalom a lehető legkisebb legyen.
Az egyházmegyének már van tapasztalata templomok újrahasznosításával: az 1970-es években az erbshauseni templomot lakóházakká alakították, Mespelbrunnban plébániai központ lett belőle, Hausenben, Aschaffenburg közelében pedig műterem. Magában Würzburgban ma művészeti galériaként működik a történelmi Spitäle, az Óegyetem új temploma pedig rendezvényteremként szolgál.
Országos szinten is egyre nagyobb a nyomás. A Német Püspöki Konferencia sajtóosztályának tájékoztatása szerint 2000 óta 611 katolikus templomban szűnt meg teljesen a liturgikus használat. Ezek közül mindössze 201-et adtak el az egyház tulajdonából. A többi épület egyházi kézben maradt, de ma más célra használják – például szociális intézményként, ápolási célokra, lakóhelyként vagy levéltárként.
Mi megengedett – és mi nem
Arról, hogy milyen utóhasználat jöhet szóba, az egyház nem önkényesen dönt. A würzburgi egyházmegye olyan koncepciót ír elő, amely összeegyeztethető a keresztény értékrenddel. A würzburgi püspöki ordinárium munkatársa, Markus Hauck kérdésre válaszolva elmondja: más vallási közösségek kultikus célú használata kizárt – „a katolikus hívek vallási érzékenységére való tekintettel”.
Ez az irány megfelel a Német Püspöki Konferencia irányelveinek is. Már 2003-ban rögzítették, hogy a bontás csak a legvégső megoldás lehet. Az átalakításokat lehetőség szerint úgy kell elvégezni, hogy később visszafordíthatók legyenek, és a következő generációk elvben ismét egyházi célra használhassák a tereket. Ugyanakkor a hely méltósága is határt szab: liturgikus jelképeket és tárgyakat nem lehet pusztán dekorációként beépíteni kereskedelmi koncepciókba.
A würzburgi Szent András-templom esetében Roland Breuning, az Archicult iroda építésze visszafogott beavatkozást tervez. A mászófalakat egy beépített galériaszintre helyeznék. „Összességében az a cél, hogy a meglévő terekkel a lehető legóvatosabban bánjunk, és az új beépítéseket visszabontható módon alakítsuk ki” – fogalmazott az építész az áprilisi sajtóközleményben.
A kérelemtől az utolsó miséig
Mielőtt megkezdődhetne a mászás, a templomot hivatalosan profanálni, vagyis világi használatra átminősíteni kell. Franz Jung püspök a papi tanácsban és az általános lelkipásztori tanácsban vitatja meg az ügyet, és a diecézis művészeti bizottsága is véleményt mond. Ezt követően rendelheti el a püspök a profanálást.
A profanálás egy ünnepi utolsó mise végén történik, a dómkáptalan egyik tagjának közreműködésével. „Ez a szentmise azzal ér véget, hogy kiürítik a templomteret, és átadják a profanálási okiratot” – magyarázza Hauck. Ha minden érintett hozzájárul, erre a lépésre akár már 2026 nyarán sor kerülhet.
A közösség számára ez a búcsú jóval több egy adminisztratív aktusnál. A Német Püspöki Konferencia külön liturgikus rítust ír elő erre az alkalomra. Ennek célja, hogy hálát fejezzen ki, és a tekintetet a jövő felé fordítsa.
Különös nyomás alatt a háború utáni templomok
Szent András egy olyan épülettípushoz tartozik, amelyet most különösen fenyeget a jövője: az 1950 és az 1970-es évek eleje között emelt templomok közé.
Az „Aus Politik und Zeitgeschichte” folyóiratban megjelent írásában Stefanie Lieb művészettörténész professzor a templomok újrahasznosítását mélyreható szerkezetváltásként értékeli. A műemlékvédők a templomokra a városkép és az épített közösség részeként tekintenek. A teológusok inkább belülről, liturgikus funkciójuk felől közelítik meg őket. Ha egy gyülekezet kiköltözik, az egyházi szemlélet szerint a tér elveszíti lényegét. Ez az ellentét számos vita hátterében ott húzódik a templomok új funkcióiról.
Más példák ugyanakkor azt mutatják, hogy az új funkciók tiszteletteljesen is megvalósíthatók. A Köln melletti Hürthben lévő egykori Szent Orsolya-templomból, amelyet Gottfried Böhm tervezett, 2010-ben művészeti galéria lett. Az aacheni Megváltó-templomot 2016-ban kolumbáriummá alakították át – olyan urnatemetővé, amely továbbra is nyugodt, spirituális atmoszférát áraszt.
Az egész társadalmat érintő kérdés
A kereskedelmi célú utóhasználatot azonban nem mindenki tartja üdvözlendőnek. Olaf Zimmermann, a Német Kultúrtanács ügyvezető igazgatója 2025 januárjában az Evangélikus Sajtószolgálatnak adott interjúban így fogalmazott: „A templomok közjavak.” Sokan kötődnek ezekhez az épületekhez, még ha már rég nem járnak is templomba. A templomok tájékozódási pontok, „landmarkok” – ezért a sorsuk nem csupán belső egyházi ügy.
Az evangélikus egyház is intenzíven foglalkozik a kérdéssel. A 2024-ben Berlinben rendezett 31. Evangélikus Egyházépítészeti Nap középpontjában is az egyházi épületek jövője állt. Klaus-Martin Bresgott, a Németországi Evangélikus Egyház (EKD) Tanácsa kulturális irodájának munkatársa azt javasolta, hogy már korán vonjanak be több partnert: a gyülekezeteket, az önkormányzatokat, a műemlékvédelmet és a lehetséges új fenntartókat. A gyülekezeteknek meg kell tanulniuk megosztani a felelősséget.
Stefanie Lieb művészettörténész szintén tágabb perspektívát sürget. Szerinte a templomok új funkciója szerkezeti átalakulás, amely összehasonlítható a Ruhr-vidék régi ipari területeinek átalakulásával. Ami korábban tehernek számított, azt ma gyakran kulturális örökségként becsülik. A templomépületek megőrzéséhez ezért nemcsak egyházi, hanem társadalmi támogatásra is szükség van.
Mászás a piramis alatt
Andreas Schmitt, a „Rock Inn” társigazgatója és maga is építész, úgy látja, az új funkció illik a hely karakteréhez. „A templom olyan hely, amely közösséget teremt. Mi is olyan intézménynek tartjuk magunkat, amely összehozza az embereket. Ilyen értelemben ez az új használat nagyon is illik ide.” A cég nevében szereplő „Inn” a vendégszeretetet jelképezi.
Fuchs plébános szerencsés megoldásról beszél: „Hálásak vagyunk, hogy gyorsan sikerült jó megoldást találni a templom és a plébániaépület megőrzésére.” A plébániaház a plébánia tulajdonában marad, és egy helyben szolgáló lelkipásztor fogja a jövőben koordinálni a gyermek- és ifjúsági munkát. A közösség tehát nem veszít el mindent – inkább továbbad egy teret.
Kevesebb egyháztag
Szent András története a csökkenő taglétszám fényében is értelmezendő. 2025 végén a lakosság mindössze 43,8 százaléka tartozott a katolikus vagy az evangélikus egyházhoz. A katolikus egyház a Német Püspöki Konferencia előzetes adatai (forrás: német) szerint 19.219.601 tagot számlált, az Evangélikus Egyház (forrás: német) pedig mintegy 17,4 milliót. A kilépők száma továbbra is magas: 2025-ben mintegy 307 ezren hagyták el a katolikus, körülbelül 350 ezren pedig az evangélikus egyházat.
Mindez számos gyülekezet számára kézzelfogható következményekkel jár. Kevesebb tag kevesebb bevételt, kevesebb személyzetet és kisebb mozgásteret jelent a nagy épületek fenntartásában. Az, hogy mi lesz ezekkel az épületekkel, azt is megmutatja, mely helyeket kíván egy társadalom megőrizni, hogy más módon tartsa fenn a közösségérzést.