Európának fel kell kötnie a nadrágját, különben az amerikai irányítású fizetési rendszereknek adja utolsó önállóságát. Az első uniós azonnali fizetési rendszerként a WERO Európa pénzügyi függetlenségének kulcsa lehet.
Az uniós piacon évente több milliárd tranzakció zajlik. Európa az amerikai tulajdonú fizetési rendszerektől való függése azonban drámaian megnőtt.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
2023-ban a Visa és a Mastercard mintegy 4,7 billió dollár értékű fizetési forgalmat dolgozott fel az unióban. A 21 euróövezeti tagállamból 13-ban a tranzakciókat továbbra is kizárólag nemzetközi kártyarendszereken keresztül bonyolítják. Az amerikai kártymárkák szinte teljesen monopolizálják a nemzetközi szegmenst, az euróövezeti kártyás fizetések 61%-át ők kezelik.
Az EU és az USA közötti növekvő feszültségek felerősítették az aggodalmakat, hogy a 450 millió európai állampolgárt bármikor le lehet választani a nemzetközi pénzügyi infrastruktúrákról. Ez ismét politikai fókuszba állította Európa függését az amerikai pénzügyi rendszerektől.
Az Európai Központi Bank (EKB) nemrég figyelmeztetett: „ha elveszítjük a pénzünk feletti ellenőrzést, elveszítjük gazdasági sorsunk irányítását is, és lemondunk az önrendelkezés egy kulcsfontosságú eleméről”.
Az uniós intézmények még nem adtak ki hivatalos támogatói nyilatkozatot, de az Európai Bizottság és az Európai Parlament (EP) üdvözli a WERO létrejöttét, amely egyelőre az egyetlen pán-európai, magánszektorbeli kísérlet Európa fizetési szuverenitásának erősítésére.
A 2024-ben Németországban elindított WERO az első, teljes mértékben Európában fejlesztett digitális pénztárca és azonnali, személyek közötti (P2P) fizetési rendszer. Az alapító European Payment Initiative (EPI) célja, hogy 2027-re teljes értékű alternatívává fejlessze az amerikai fizetési hálózatokkal szemben.
A WERO „Európa fizetési szuverenitásának architektúráját hivatott teljessé tenni egy olyan európai alternatívával, amely nagy léptékben is működőképes” – közölte az EPI kommunikációs csapata.
De vajon mennyire áll közel a WERO ahhoz, hogy felvegye a versenyt a Visa és a Mastercard óriásaival?
Judith Arnal, a Centre for European Policy Studies és az Elcano Royal Institute vezető kutatója szerint a projekt ígéretes, de korántsem biztos a sikere.
„Meg kell felelnie néhány kulcsfeltételnek ahhoz, hogy versenyezni tudjon a Visa és a Mastercard rendszereivel. Költséghatékonynak kell lennie a kereskedők számára, kényelmesnek a fogyasztóknak, védettnek a csalással szemben, és megfelelő vitarendezési mechanizmusokat kell kínálnia” – mondta Arnal.
Arnal az Amerika-ellenes retorikától is óva intett. „Nem a Visa vagy a Mastercard kiiktatása, hanem az amerikai rendszerek mellett európai alternatívák felépítése kellene, hogy legyen az EU célja” – tette hozzá.
Fogy az idő
Számos, legutóbb a 2024-ben elfogadott azonnali fizetési rendelettel (Instant Payment Regulation, IPR) megtett lépés ellenére az európaiak továbbra is nagymértékben támaszkodnak külföldi fizetési rendszerekre. Az euróövezet kártyás fizetéseinek értékének 47%-a 2025-ben a Visa és a Mastercard hálózatán futott át.
Amit korábban a piac hatékonyságának tekintettek, ma már stratégiai sebezhetőségként értékelik. Az egyre feszültebbé váló EU–USA kapcsolatok aggodalmat keltenek amiatt, hogy az Egyesült Államok fizetési hálózatai feletti ellenőrzését geopolitikai eszközként használhatja az EU-val szemben, ami azt jelzi, hogy az uniós pénzügyi függetlenség megteremtésére egyre kevesebb idő maradt.
Az EPI szerint „a konkrét lépések sürgetővé váltak mintegy hét–nyolc évvel ezelőtt, amikor a nemzetközi szövetségek átrendeződtek, és egyre többen kezdték vizsgálni, hol vannak a függőségeink. Ettől kezdve a fizetéseket már nem pusztán kereskedelmi infrastruktúrának tekintették – a gazdasági ellenálló képesség kritikus részének minősítették őket”.
A külföldi fizetési rendszerekre való ráutaltság „politikai állásfoglalás Európa szuverenitásáról” – mondta Christine Lagarde, az EKB elnöke a digitális euró bevezetésének sürgősségére utalva. Az elmúlt hónapokban más uniós vezetők is hasonlóan fogalmaztak.
Miközben az Egyesült Államok figyelme elsősorban a vámokra, nem pedig a bankrendszerhez való hozzáférésre irányul, Donald Trump elnök ismétlődő politikai kiszámíthatatlansága és önkényessége rámutatott, hogy az EU-nak komolyan dolgoznia kell a teljes pénzügyi önállóság megteremtésén.
Az EP különösen hangosan szólal meg az ügyben. Az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságának elnöke, Aurore Lalucq figyelmeztetett: Washington bármikor elvághatja elektronikus fizetési hálózatát Európa pénzügyi rendszerétől, ezért egy „európai fizetési rendszerek Airbusára” szólított fel – tette hozzá.
Ha a Visa és a Mastercard felfüggesztené működését, Európa-szerte súlyosan megbénulnának a tranzakciók. A kártyák nem működnének, a digitális pénztárcák leállnának, az online vásárlások pedig erősen korlátozottá válnának.
Nem ez lenne az első eset, hogy az Egyesült Államok ilyen pénzügyi korlátozásokat vezet be. Az Ukrajna elleni orosz invázió után a Visa és a Mastercard 2022 márciusában felfüggesztette működését Oroszországban, pénzügyi elszigeteltségbe taszítva az országot, és arra kényszerítve a lakosságot, hogy készpénzre és belföldi fizetési rendszerekre támaszkodjon.
2024-ben és 2025-ben az Egyesült Államok másodlagos szankciókat vetett ki azokra a pénzintézetekre, amelyek Oroszország és Irán szankciókerülését segítették. Több mint 300 kínai, török, egyesült arab emírségekbeli és közép-ázsiai banknak kellett azzal számolnia, hogy elveszítheti hozzáférését az amerikai pénzügyi rendszerekhez.
Mit tett eddig az EU?
Ez a pénzügyi függőség évekig az EU egyik vakfoltja volt, a brüsszeli vezetők pedig most igyekeznek gyorsan orvosolni a helyzetet.
2026 februárjában az EKB arra figyelmeztetett, hogy „erős függőség” alakult ki a nemzetközi kártyarendszerektől, és az e-kereskedelem terén a nagy globális technológiai szolgáltatóktól. Ez a „túlságos függőség” az adatvédelem, az átláthatóság, a rendszer-ellenálló képesség és a piaci erőfölény szempontjából is problémás.
Az elmúlt évtizedben az EU többlépcsős megközelítést dolgozott ki erős európai alternatívák kiépítésére, anélkül, hogy kizárná a nem európai szolgáltatókat. Ez ötvözi az uniós szintű szakpolitikát és szabályozást, amely az azonnali számlaközi (account-to-account, A2A) fizetések széles körű használatát segíti, a magánszektor erőfeszítéseivel a kompatibilis európai pénztárcák és hálózatok létrehozására, valamint a digitális euró projektjével, hogy a jegybankpénz a digitális gazdaságban is használható maradjon.
Az euróválság idején, a 2012 júniusában tartott csúcstalálkozón az európai vezetők egy „európai bankunió” létrehozását javasolták a blokk széttagoltságának kezelésére.
Arnal szerint „a bankunió fő célja a szuverén államok és a bankok közötti negatív visszacsatolási hurok megszakítása”.
„Bankunió híján az uniós bankok finanszírozási kapacitása lényegében alacsonyabb. Ez például ahhoz vezet, hogy a tőke és a likviditás a tagállamokban reked, és nem tud szabadon, határokon átnyúlóan áramlani” – tette hozzá. „Ha az EU gazdaságára gondolunk, a finanszírozási igények 75%-át bankok fedezik, így a bankok szerepe kulcsfontosságú az uniós finanszírozásban.”
A stratégia célja, hogy központosítsa a bankfelügyeletet az euróövezetben, biztosítsa, hogy a bajba jutott bankokat rendezetten, adófizetői mentőcsomag nélkül lehessen felszámolni, és egységes védelmet alakítson ki az országok között a betétesek számára. Mindez stabilabbá teszi az európai bankokat, és lehetővé teszi, hogy nagyobb léptékben, határokon átnyúlóan működjenek. A széttagoltság csökkentése egyben kedvező feltételeket teremt az európai fizetési megoldások terjeszkedéséhez. Két pillér már működik, a harmadik, közös betétbiztosítási rendszer azonban továbbra is tárgyalás alatt áll, nincs kitűzött határidő a befejezésére, vagyis egyelőre hosszú távú cél marad.
Ezzel párhuzamosan az európai bankok és fizetési szolgáltatók olyan rendszereket fejlesztenek, amelyek versenyeznek vagy kiegészítik az amerikai szolgáltatásokat, például a PayPalt. Ez az úgynevezett számlaközi, account-to-account réteg az, „ahol most igazán jól teljesítünk” – mondja Arnal.
A WERO a magánszektor projektje. Olyan digitális pénztárca, amely lehetővé teszi, hogy a felhasználók azonnali, számlák közötti átutalásokat küldjenek és fogadjanak mobilszám, e-mail-cím vagy QR-kód segítségével, a hagyományos kártyahálózatok megkerülésével. 2024-ben indult el a P2P-fizetésekre Németországban, Franciaországban és Belgiumban, most pedig a „kooperáció széles körű javítására” törekszik Európában – közölte az EPI.
„Most továbblépünk: elindítjuk az online kereskedelmi fizetéseket (e- és m-kereskedelem) Németországban, Belgiumban, és hamarosan Franciaországban is” – tette hozzá az EPI.
Emellett ott van a SEPA azonnali fizetési rendelet, amely 2024 áprilisában lépett hatályba. Előírja, hogy az euróövezeti bankok néhány másodpercen belüli azonnali átutalást kínáljanak a hagyományos átutalásokkal azonos áron, és 2025-ig fokozatosan tegyék lehetővé az azonnali fizetések küldését és fogadását.
A harmadik elem a TIPS azonnali fizetési rendszer, a TARGET Instant Payment Settlement. Ez az EKB által működtetett pán-európai infrastruktúra lehetővé teszi a bankok számára, hogy azonnali fizetéseket számoljanak el jegybankpénzben, valós időben, a nap 24 órájában. Ez adja azt az alapinfrastruktúrát, amely a határokon átnyúló, azonnali számlaközi átutalásokat biztosítja. 2018 óta működik, és egyre bővül, ahogy újabb bankok és fizetési szolgáltatók csatlakoznak hozzá.
Szintén nagy várakozás övezi a 2020-ban bejelentett digitális euró projektet, amely jegybank által kibocsátott digitális készpénzt hozna létre a mindennapi elektronikus fizetésekhez.
Az EU stratégiai autonómiát veszít
Az EPI szerint „a legnagyobb gazdasági veszteség nem pusztán pénzügyi, hanem stratégiai – a fogyasztói adatok feletti ellenőrzésről, hirdetési lehetőségekről, növekedési korlátokról beszélünk. Pán-európai megoldás nélkül Európa egy olyan hasznos réteggel nem rendelkezik autonómiája és kereskedelmi vezető szerepe szempontjából saját területén, amely természetes módon méreteződne a belső piacon”.
Az európaiaknak ezért egyre inkább széttagolt, nemzeti fizetési megoldásokra kell támaszkodniuk, amelyek „egyre kevesebb figyelmet (és támogatást) kapnak” – állítja az EPI. Ez az interoperabilitás hiánya hozzájárul az egységes piac széttöredezéséhez, és aláássa az EU gazdasági versenyképességét. Összességében az egységes piac, benne a fizetési rendszerek széttagoltsága akár évi 500 milliárd euró GDP-be kerülhet az EU-nak.
„Ez rontja az innováció hatékony támogatásának és fejlesztésének képességét, korlátozza az alkupozíciót [...]. A WERO célja, hogy megteremtse ezt a mérethatást – lehetővé téve az innovációt, a versenyt és a hatékonyságot kontinentális szinten” – fogalmazott az EPI.
A WERO az európai versenyképességet is erősítheti, hiszen „a cél az egyensúly helyreállítása és egy alternatíva felkínálása. Egy erős európai megoldás fokozza a versenyt, növeli a rendszer ellenálló képességét, és nagyobb mozgásteret ad a bankoknak és a kereskedőknek. Az egészséges verseny a fogyasztóknak és az egész ökoszisztémának előnyére válik” – tette hozzá az EPI.
A helyzet a polgárokra is komoly hatással van. Az EKB arra figyelmeztetett, hogy a SEPA ellenére a fizetések egyre drágábbak, a fogyasztók és a vállalkozások költségei pedig folyamatosan nőnek. Az euróövezeti kereskedők évente mintegy 3 milliárd eurót fizetnek díjak formájában pusztán azért, hogy elfogadhassák a külföldi ügyfelek betéti kártyás fizetéseit.
Ezen kíván változtatni a WERO. „A különbség [a külföldi rendszerekhez képest] alapvető [...]. A WERO átjárhatóságot, egységes márkát és határokon átnyúló elfogadottságot kínál, és az azonnali számlaközi fizetéseket a fogyasztók és kereskedők mindennapi megoldásává alakítja [...]” – közölte az EPI.