A származási országukba visszaküldött illegális bevándorlók száma az egész blokkban közel ötödével nőtt, bár továbbra is jelentős különbség van a hazatoloncolási végzések és a végrehajtások mennyisége között.
Az Eurostat legfrissebb adatai szerint az EU-ban egyre több migránst küldenek vissza hazájába vagy küldenek máshová.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
2025 harmadik negyedévében a tagállamok közel 42 000 nem uniós állampolgárt utasítottak ki, ami 19%-os növekedés 2024 azonos időszakához képest, amikor a tagállamok mintegy 35 000 visszatoloncolást hajtottak végre.
A túlnyomó többség (82%) az Európai Uniót hagyta el, míg a visszatérések mintegy 18%-a más uniós országokba irányult.
Németország döntő mértékben növelte a műveleteket. Az elmúlt egy évben Berlin megháromszorozta a kitoloncolások számát, ami 2025 harmadik negyedévében közel 12 000-re emelkedett - megelőzve ezzel Franciaországot (közel 5000 fő) és az EU többi országát.
A szomszédos Belgium a jelek szerint hasonló irányba halad: a nem uniós állampolgárok visszatérése 2024 harmadik negyedévéről (730) 2025 harmadik negyedévére (1210) csaknem megduplázódott.
Mely nemzetiségűeket küldik vissza a legtöbbször?
A legnagyobb számú hazatoloncolást az egész EU-ban 2025 harmadik negyedévében az algériaiak (12 325) és a marokkóiak (6 670) jelentették.
Az előző negyedévhez képest a török állampolgárok (+15%), a szírek (+9%), az oroszok (+7%), a grúzok (+5%) és az albánok (+2%) esetében nőttek a legnagyobb mértékben az arányok.
Az Eurostat szerint az összes visszatérés 40%-a "kényszerítettnek" minősült, ami azt jelenti, hogy a távozásra felszólítást kapott személyek jelentős része nem önként, hanem valamilyen módon kényszerítve követte a felszólítást.
Ezek az adatok azonban jelentősen eltérnek az EU-ban. Dániában a legmagasabb a kényszerített visszatérések aránya (91%), ezt követi Románia (82%) és Bulgária (80%).
Olaszország még ennél is magasabb, 100%-os arányról számol be. Az ilyen kerekített számadatok azonban az uniós országok közötti jelentéstételi gyakorlatok közötti különbségeket tükrözhetik, a meglévő széttagolt hazatoloncolási eljárások közepette.
Az Eurostat adatai szerint az összes visszatérés mintegy 77%-a valamilyen pénzügyi támogatással jár. Ilyen például a jegyvásárláshoz nyújtott segítség vagy a ki- és beutazáskor nyújtott készpénzjuttatás.
Miért hajtanak végre viszonylag kevés hazatelepítési megbízást?
Jelentős különbség van a tagállamok által kiadott és a végül végrehajtott hazatelepítési utasítások száma között: 41 890, azaz a teljes mennyiség mintegy 36%-a.
Franciaország adta ki például a legtöbb megbízást - közel 34 000-et 2025 harmadik negyedévében, azonban ténylegesen csak 14%-át hajtotta végre, ami hasonló arányt mutat mint Görögországban (14%) és Spanyolországban (13%).
A különbség több tényezővel is magyarázható.
Egyes esetekben a hatóságok nem tudják megállapítani a migráns származási országát. Más esetekben a visszatérés késhet vagy felfüggeszthető egészségügyi problémák miatt, vagy azért, mert az illető kísérő nélküli kiskorú.
December elején az uniós országok olyan jogszabálytervezetet fogadtak el, amelynek célja a visszatérés felgyorsítása.
Az új keretszabályozás értelmében a tagállamok kétoldalú megállapodásokat köthetnének harmadik országokkal migránsközpontok létrehozására külföldön. Ezek a központok a migránsok befogadására szolgálnának, amíg kérelmüket feldolgozzák és státuszukat ellenőrzik.
Emberi jogi szervezetek viszont azzal érvelnek, hogy e központok uniós területről történő áthelyezése illegális visszatérésekhez és önkényes fogva tartásokhoz vezethet.