Az úgynevezett PFAS-anyagokat örök szennyezőnek is nevezik, olyan lassan bomlanak le, mégis rengeteget használunk belőlük.
Az európai vizek per- és polifluor-alkil, azaz PFAS anyagoktól való megtisztítását tűzte ki célul az Európai Bizottság új vízvédelmi stratégiája, pontosabban a vizek ellenállóképességének javítását célzó új stratégia, melyet szerdán mutattak be. A fent nevezett, mesterségesen előállított vegyi anyagok nehezen bomlanak le és nagy távolságokra eljutnak a kibocsátás helyétől. A kezelésük tehát kiemelt fontosságú, de a környezetvédők közül sokan keveslik a Bizottság vállalásait.
„Erősebb fellépésre számítottunk a szennyezések forrásánál. Különösen a növényvédő szerek esetében. Megemlítik, hogy csökkenteni kell a szennyezést a forrásnál, de az ehhez szükséges intézkedések elmaradnak” - értékelte a stratégiát egy növényvédő szerekre specializálódott környezetvédő szervezet, a Pesticide Action Network egyik vezető tisztségviselője, Angeliki Lisszimahu.
Hiába káros, rengeteget használunk belőle
A rendkívül lassú lebomlásuk miatt örök szennyezőnek is nevezett, a vizekben fokozatosan felhalmozódó és az ivóvízbe is bekerülő PFAS anyagok évente 50-80 milliárd eurónyi többletköltséget okoznak az európai egészségügynek a becslések szerint. A több ezer vegyület között rákkeltők és magzatkárosítók is vannak. Mégis széles körben elterjedt a használatuk: tapadásgátló, hő- és vízálló tulajdonságaik miatt például az esőkabátok vagy a serpenyők fontos alapanyagai.
Az EU környezetvédelmi biztosa az Euronewsnak azt mondta, hogy támogatja a PFAS anyagok betiltását például a kozmetikumokban vagy az élelmiszerek csomagolásánál, de nem mindenhol.
„A probléma az, hogy sok különböző termékben szükségünk van a PFAS anyagokra. Például olyan orvosi termékekben, mint az inhalátorok, vagy bizonyos műtéti eszközök. Sok esetben nincs helyettesítőjük. A zöld átállás szempontjából fontos félvezetők esetében vagy a digitalizációban sem, a védelmi iparban és sok más iparágban sem” - magyarázta Jessika Roswall.
A PFAS anyagok eltávolítása a vizekből sokmilliárd eurós feladat, a Bizottság ezért azt szeretné, hogy a szennyezők is kivegyék a részüket a finanszírozásból. A vegyületek között olyanok is vannak, amelyeket csak rendkívül költséges folyamatok árán lehet kiszűrni a vizekből. A TFA, azaz a trifluor-ecetsav például csak úgy távolítható el, ha az összes ásványi anyagot kivonják a vízből, majd a nem károsakat visszaadagolják.