Az Európai Unió azon fáradozik, hogy alkupozíciót találjon a Trump-kormányzattal folytatott jövőbeli kereskedelmi tárgyalásokhoz. Brüsszel fel tudna ajánlani valamit, amivel felkelthetné az amerikai elnök figyelmét: üres börtöncellákat.
HIRDETÉS
Donald Trump a közelmúltban fokozta azon fenyegetéseit, hogy amerikaiakat külföldön lévő börtönökbe küld, mondván, szívesen deportálná az erőszakos bűncselekményeket elkövető amerikai állampolgárokat egy hírhedt megabörtönbe El Salvadorban.
"Szívesen megtenném, ha ezt a törvény megengedné" - mondta Trump a Time magazinnak adott interjújában a múlt hónapban. "Megvizsgáljuk ezt a lehetőséget".
Úgy tűnik, ez a jogi vizsgálat egyelőre nem hozott egyértelmű választ, mivel Trump Amerikában is helyet keres a csúcsbűnözők elhelyezésére. "Én az erőszakos emberekről beszélek. Igazán rossz emberekről beszélek. Igazán rossz emberekről" - mondta Trump néhány hete az Ovális Irodában Nayib Bukele salvadori elnök mellett ülve.
Bukele kormánya működteti a Terrorizmus Elleni Börtönközpontot, a CECOT megabörtönt, amely a nyugati félteke legbrutálisabb börtönének hírében áll. Trump többször is csodálatának adott hangot a szigorúan őrzött intézmény iránt, ahová kormánya eddig több száz okmányok nélküli bevándorlót deportált.
A CECOT azonban úgy tűnik, Trump számára kezd túl kicsi lenni. Több börtönkapacitást akar. Az elnök ezért két héttel ezelőtt megerősítette javaslatát az Alcatraz, a hírhedt börtönsziget újranyitásáról és bővítéséről a San Franciscó-i öbölben.
Szakértők azonban kételkednek az Alcatraz bővítéséhez szükséges kivitelezhetőségben és finanszírozásban, az épületek sora szó szerint szétesőben van. Ha Trump szigeti börtönöket keres, akkor az EU-nak bőven van mit kínálnia.
Kezdjük a leghíresebb börtönszigettel: a Château d'If (If vára), a Földközi-tenger partjainál, Marseille közelében.
Bár legismertebb foglya, Monte Cristo grófja Alexandre Dumas bestsellerének kitalált szereplője volt, If vára az 1600-as évek közepétől a 19. század végéig számos valódi - főleg vallási - rabot tartott fogva.
Ráadásul eléggé biztonságos: bár a könyvben szerepel, hogy az egyik főszereplő megszökik a kis szigetről, úgy tartják, ez valójában senkinek sem sikerült. Trump számára az lehet If vonzereje,** hogy közvetlenül tárgyalhatna róla Macron francia elnökkel, megkerülve a brüsszeli bürokratákat és a számára ellenszenves németeket.
A következő lehetőség az Ördög-sziget, amely szintén francia területen található, Francia Guyana partjainál - ez az ország legnagyobb tengerentúli területe -, Dél-Amerika északkeleti partjainál.
Az 1852 és 1952 között működő büntetőtelep hírhedt volt a fogvatartottakkal szembeni kíméletlen bánásmódjáról, a trópusi éghajlatról és a betegségekről, amelyek a legrosszabb esetben 75%-os halálozási arányt eredményeztek.
Az Ördögszigetet Henri Charriere író, egykori rab tette halhatatlanná, aki 1969-ben írta meg a "Papillon" (Pillangó) című bestsellerét a sikeres szökéséről.
Ugyancsak szóba jöhet Goli Otok, egy lakatlan sziget Horvátország adriai partjainál, amelyet szigorúan titkos börtönként és munkatáborként használtak, amikor az ország Jugoszlávia része volt. A név horvátul "kopár szigetet" jelent, mivel a felszínén szinte egyáltalán nincs növényzet.
A börtön 1989 óta elhagyatottan áll, és erős Alcatraz-hangulatot kelt, ami az amerikai elnöknek is tetszhet.
A szigetet 1949 és 1989 között szigorúan őrzött intézményként működtették, ahol Tito-ellenes kommunistákat és sztálinistákat tartottak fogva. Korábban, az első világháború idején az Osztrák-Magyar Monarchia orosz hadifoglyokat küldött Goli Otokba.
A börtön Tito halála után, 1980-ban vált híressé, amikor Antonije Isakovic szerb író megjelentette az ottani büntetés-végrehajtási körülményekről szóló "Tren" (Pillanat) című regényét. A könyv azonnal bestseller lett.
Ha a "börtönöket a vámokért" potenciális tárgyalás kudarcot vallana, Európa megmutathatja Trumpnak a hollandiai büntető igazságszolgáltatási rendszerét, ahol 2005 és 2016 között 100 ezer lakosra vetítve 94-ről 51-re csökkent a börtönlakók száma - nagyrészt a rehabilitációs erőfeszítéseknek köszönhetően.
Az eredmény: Néhány üres börtönt mára szállodaként vagy kulturális központként hasznosítottak.