A közös európai visszaküldési rendszer célja, hogy felgyorsítsa azon menedékkérők kitoloncolását, akik nem maradhatnak az Európai Unióban. Egy váratlan fordulat eredményeképpen megnyitja annak a lehetőségét is, hogy a vitatott kitoloncolási központokat az EU-n kívül építsék fel.
HIRDETÉS
A felülvizsgált rendelet a 2026 júliusától végrehajtandó migrációs és menekültügyi paktumon belüli hiányosságot pótolja, és azt a tényt hivatott orvosolni, hogy az uniós intézmények szerint az éves kitoloncolási határozatoknak csak mintegy 20%-át hajtják végre.
Meg kell határozni azon biztonságos származási országok és biztonságos harmadik országok listáját, ahová az elutasított menedékkérők küldhetők. Néhány ilyen országban az érdekelt uniós tagállamok pénzügyi támogatásával úgynevezett „visszaküldési központokat” lehetne létrehozni.
„A Bizottság több olyan cikket terjesztett elő, amelyek megteremtik a jogalapot ahhoz, hogy a tagállamok az Európai Unión kívül építsenek ilyen kitoloncolási központokat, de a Bizottság nem fog részt venni ezek irányításában” – mondja Jorge Liboreiro, aki a menekültügyi és migrációs politikával foglalkozik az Euronews számára.
Ezelőtt a migráció ilyen kiszervezését a jobboldali pártok támogatták, és az uniós végrehajtó testület 2018-ban elfogadhatatlannak ítélte, amikor először próbálta felülvizsgálni az elutasított menedékkérők visszaküldésére vonatkozó rendeletet.
„Ez valójában egy olyan politika normalizálása, amely korábban szélsőségesnek számított” – mondja Jorge Liboreiro.
A nacionalista és konzervatív politikusok nagyobb képviselete az Európai Tanácsban és az Európai Parlamentben az elmúlt években arra késztette a befolyásos csoportokat, köztük a jobbközép Európai Néppártot (EPP), hogy fogadják el az elképzelést.
Javier Zarzalejos, az Európai Parlament Bel- és Igazságügyi Bizottságának elnöke az egyik, aki értéket lát a központok felépítése érdekében köttetett jövőbeli kétoldalú megállapodásokban.
„Az Európai Unió bizonyos rendelkezéseket fog előírni ezekben a megállapodásokban, például az alapvető jogok tiszteletben tartásának érdekében, különösen a legkiszolgáltatottabbak esetében” – mondja a spanyol néppárti törvényhozó.
A bizottság egyik belga zöldpárti politikusa, Saskia Bricmont azonban nincs erről meggyőződve. „Nem fogjuk tudni ellenőrizni az alapvető jogok betartását. Hogyan is ellenőrizhetné ezt az EU harmadik országokban, amikor még a hivatalos központok nélkül is tapasztalunk emberi jogi jogsértéseket?” – teszi fel a kérdést.
Kötelezettségek és szankciók
Az Európai Bizottság kiemelte, hogy a visszaküldési központok nem a jogalkotási javaslat központi elemei, és azt mondta, hogy a hangsúly azokra az intézkedésekre helyeződik, amelyek célja, hogy az elutasított kérelmezőket nagyobb együttműködésre bírják, hogy önkéntesen elhagyják az EU-t.
A rendelet kimondja, hogy az elutasított menedékkérőnek együtt kell működnie a hatóságokkal, többek között személyazonosító és biometrikus adatokat kell szolgáltatnia, valamint nem szabad más tagállamba szöknie.
Ha a személy nem működik együtt, a következmények között szerepelhet a juttatások és támogatások csökkentése vagy megtagadása, a személyazonosító okmányok lefoglalása és hosszabb beutazási tilalom.
Valószínűleg hosszú hónapokig tartó tárgyalásokra lesz szükség ahhoz, hogy a társjogalkotók között megállapodás szülessen, és a végleges rendelet számos módosításon mehet keresztül.
„Egyrészt megértem azokat az embereket, akik azért vándorolnak más országokba, mert nagyon nehéz helyzet elől menekülnek. Másrészt több szabályozásra van szükségünk, mivel különösen Olaszországban jelenleg túl nagy a zűrzavar” – mondta egy római állampolgár az Euronews riporterének, rámutatva, hogy milyen nehéz megtalálni az egyensúlyt ebben a kérdésben.
Az uniós tagállamok tavaly októberben 12 ország által aláírt levélben jelezték, hogy paradigmaváltást kívánnak végrehajtani a politikában.
„Olaszország, Dánia és Hollandia vezette a kiszervezéssel kapcsolatos politikai vitákat, egyfajta koalícióba tömörítve más országokat. Úgy vélem, hogy ez a három ország a központok tényleges megépítését is szorgalmazni fogja most, hogy a szabályozás vita tárgyát képezi” – mondja Jorge Liboreiro.
A nemzeti és európai bíróságok kérdéseket vethetnek fel a jogszerűséggel kapcsolatban, ahogyan az Olaszország által Albániában felépített menekültügyi feldolgozó központ esetében is történt, amely egy kétoldalú megállapodás eredményeként jött létre. Az infrastruktúrát jogi eljárások bénították meg, de Meloni kormánya most fontolóra veheti, hogy a központot „visszaküldési központtá” alakítja át.
Nézze meg a videót itt!
Újságíró: Isabel Marques da Silva
Tartalom előállítása: Pilar Montero López
Videógyártás: Zacharia Vigneron
Grafika: Loredana Dumitru
Szerkesztői koordináció: Ana Lázaro Bosch és Jeremy Fleming-Jones