"Örülj, hogy nem nyúltunk a gyerekeidhez... még" - nem akarnak bármi áron tűzszünetet az ukrán nők
"Csak köszönd meg" - ezt már sok ukrán hallotta a megszálló orosz katonáktól. Szvitlana Poltavszka azt mondja, hogy ezt mondták neki az orosz katonák, amikor verések és házkutatások közepette eljöttek hozzájuk: "Köszönd meg, hogy nem nyúlunk a gyerekeidhez. Hogy egyelőre nem nyúltunk hozzájuk."
Nem bíznak az oroszok szavában az ukrán anyák és özvegyek
HIRDETÉS
Poltavszka egy Luhanszk megyei településről származik, amely közvetlenül az orosz határon fekszik. Amikor Moszkva 2022 februárjában teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen, határőr férjét a megszállók ellen küldték, és a háború első napjaiban meg is halt. Szvitlana és két gyermeke négy hónapig az orosz megszállás alá került.
Azt mondja, már hallotta az orosz katonáktól, hogy "köszönetet kellene mondaniuk", és hogy hálásabbnak kellene lenniük, amikor hozzájuk is eljöttek, hogy kiterjedt házkutatásokat és veréseket végezzenek.
Az Euronewsnak nyilatkozó asszony nehezen próbálja visszatartani könnyeit. "Minden nap azt mondták az oroszok, hogy köszönjük meg, hogy még nem nyúltak a gyerekekhez" - emlékezik vissza Szvitlana. Az asszonyt és hároméves lányát és kilencéves fiát egy másik szobába vitték, és "a fiam mindent hallott, de legalább nem a saját szemével látta" - mondja.
A megszállást átélve Szvitlana azt mondja, "az orosz hadseregben nincs semmi emberi, csak a teljes kegyetlenség". Moszkva állítása, miszerint Oroszország azért jött, hogy megmentse a Donbászt, nem is állhatna távolabb az igazságtól és a valóságtól, amit ő maga átélt. "Én is a Donbaszból származom. Nem azért jöttek, hogy megmentsenek. Azért jöttek, hogy megöljenek. A saját házamban is akár".
Szvitlanának 2022 júliusának közepén sikerült elmenekülnie, és a megpróbáltatás megértette vele, hogy az ukránokat nem fogják belekényszeríteni semmilyen békeszerződésbe, főleg nem minden áron.
"A bármi áron való fegyverszünet lehetetlen, mert az ár már meg van szabva. Az ár az embereink, a fiaink élete. És ezért soha nem lesz bocsánat, soha" - magyarázza. Ez azt jelenti, hogy szerinte az ukránoknak addig kell harcolniuk, amíg teljesen ki nem verik az országból az oroszokat.
Három hónappal ezelőtt Szvitlana maga is csatlakozott az ukrán fegyveres erőkhöz, hogy elesett férje nyomdokaiba lépjen és megvédje gyermekeit. "Ha most győzünk, a gyermekeinknek nem kell majd harcolniuk a függetlenségünkért és a jogainkért" - mondja.
Az asszony csatlakozott az "Ő él: Love Stories" című művészetterápiás projekthez, amely a férjüket és fiukat elvesztett ukrán nőket egyesíti, és a festészet segítségével fejezi ki gyászukat.
Svitlana a festményeit mutatva elmondta, hogy korábban soha nem rajzolt, de most ez a módja annak, hogy kimutassa szeretetét elesett férje iránt, mint például az egyik képen, amelyen úgy ábrázolta a férfit, mint őrangyalt, aki vigyáz rá és a gyermekeikre.
Festmények százai, családok százai pusztultak el.
Olena Sokalska, a projekt alapítója szerint a művészetterápia biztonságos hely az elesett katonák feleségei és édesanyái számára. Ebben a közösségben a nők teljesen szabadnak érezhetik magukat, beszélgethetnek egymással, és kicserélhetik fájdalmaikat. Sokalska szerint az asszonyok elsöprő fájdalmat éreznek, de leginkább mindent uraló szeretetükről festenek.
"Amikor a nők elveszítik a férjüket, a szerelmüket, elveszítik az egész világot, önmagukat, és érzik ezt a nyomasztó ürességet, ezt az űrt, amit semmi sem tud betölteni" - mondta Olena. A művészet gyakran többet segít ezeknek a nőknek, mint a terápia, legalábbis azért, mert nincs elég terapeuta ahhoz, hogy mindenkinek segítsen. "Az ukrajnai tragédia mértéke példátlan" - tette hozzá.
Ukrajnában szinte minden család elvesztett valakit - szeretteik meghaltak - mondta Olena, hozzátéve, hogy az országban egyszerűen túl sok embernek van szüksége segítségre és támogatásra. "Itt már több mint 300 festményt festettek a szeretetről. Ez 300 boldog ukrán család, amelyeket a háború tönkretett. És ez csak egy kis százaléka azoknak, akik így éreznek" - magyarázta.
"Jelenleg háromezer nő áll várólistán, akik csatlakozhatnak hozzánk a műtermünkben, hogy elkezdhessék a festést. Nincsenek meg a forrásaink arra, hogy egyszerre hívjuk meg őket, ezért támogatást kérünk".
'Elvesztettem egy gyermeket, és egy gyermek a jövőm'
A kijevi Vita Kharchuk egyike azoknak a nőknek, akikkel az Euronews a műteremben találkozott. Fia az Azov-ezred katonája volt, és Mariupolban védte Ukrajnát, amikor Oroszország megkezdte az inváziót.
Vita festménye fiát és két katonatársát örökíti meg, annak a fotónak az alapján, melyet 2022. februárjában kapott tőlük Mariupolból. A képen Vitalij mosolyog, miközben egy NLAW páncéltörő rendszert hord a vállán. Nem sokkal később megölték.
"Mindhárman Mariupolban lettek oda, Én így látom őket, ezért van a képen három fiatal, jóképű srác, tele életkedvvel, hazaszeretettel, családszeretettel, és álmokkal" - magyarázta Vita.
Azt mondja, korábban soha nem festett, mint sok más itt élő nő, de miután három hete csatlakozott a közösséghez, úgy érezte, hogy olyanok között van, akik megértik őt. Az ő fiát egy tömegsírban azonosították jóval később, a tetoválásai alapján.
"Egy anya fájdalma soha nem múlik el, és soha nem enyhül. Elvesztettem egy gyermeket, és egy gyermek a jövő. Nincs meg a fiam, soha nem lesznek unokáim, nem lesz senkim és semmim" - mondja sírva Vita.
Vitalij mindössze 22 éves volt, és Vita szerint a legnagyobb álma az volt, hogy feleségül vegye menyasszonyát és három gyermeke legyen.
Minden nő, aki ebbe a stúdióba jár, azt mondja, hogy a legfontosabb dolog, amit itt kapnak, az az érzés, hogy olyanok között vannak, akik megértik őket, akik ugyanazt a veszteség okozta fájdalmat és gyászt értik meg.
Itt nem kell elmagyarázniuk, hogy milyen fájdalmat éltek át, ami mások számára talán elképzelhetetlen, és milyen árat fizettek már ők és a családjuk, hogy megvédjék Ukrajnát az orosz megszállástól.
És tudják, hogy csak a férjeik és fiaik azok, más ukrán férfiakkal együtt, akiknek örökké hálásak, amiért megvédték őket.
