Egy kutató azt tűzte ki célul, hogy feltárja a mikroműanyagok messzire ható terjedését, miután Grönland egy távoli gleccserén kajakozott.
Mindössze egy kajakkal és egy saját építésű mikroműanyag-szűrővel felszerelkezve Kristian Louis Jensen az elmúlt évtizedet azzal töltötte, hogy végigevezte bolygónk leginkább „érintetlennek” tartott vidékeit.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Környezetvédelemre specializálódott mesterképzése idején az inuit tudós kifejlesztette a The Plastaq nevű eszközt. Ez a közösségi tudományos eszköz lehetővé teszi a kajakosok és a helyi közösségek számára, hogy felszíni vízmintákat gyűjtsenek, amelyekben olyan tárgyakból származó törmelék található, mint az elhagyott palackok és csomagolóanyagok.
„De ez a munka arra késztetett, hogy mélyebb kérdést tegyek fel az emberiség láthatatlan lábnyomáról” – mondja az Euronews Greennek. Ez inspirálta legutóbbi útját is, egy kelet-grönlandi, távoli gleccserhez.
„Mozgásban lévő” fosszilis energiahordozók
Jensen az Északi-sarkvidék egyik „legelszigeteltebb zugát” közelítette meg kajakkal, több száz kilométerre bármiféle úttól. Arra számított, hogy szálakat és általános műanyaghulladékot talál – és így is lett –, de a mintákban az autógumi-részecskék nyomaira is bukkant.
„Az, hogy ezeket egy érintetlen kelet-grönlandi gleccseren találtam meg, sokkoló volt, mert igazolta egy rémisztő feltevésünket: ezek a részecskék már nem csupán városi problémát jelentenek” – mondja Jensen.
„Porrá váltak, a levegőbe kerültek, és több ezer kilométert utaztak az Északi-sarkig. Ez a »mozgásban lévő fosszilis energiahordozók« jelensége. Azt mutatja, hogy az Északi-sarkvidék a világ szennyezésének egyik »nyelője«.”
Világszerte több mint ötmilliárd gumiabroncs fut az utakon, és mindegyik az élettartama során nagyjából 10-30 százaléknyi tömeget veszít.
„Ez a tömeg nem tűnik el” – teszi hozzá Jensen. „Mérgező porrámállik szét, amely a táplálékláncunk legalsó szintjén rakódik le.”
A grönlandi mikroműanyag-szennyezés hatása
Jensen munkája rávilágított, milyen messzire jutnak a mikroműanyagok, amelyek Grönlandon már a helyi közösségeket sújtó problémák hármasát okozzák.
„Ökológiai szempontból már korai bizonyítékaink vannak arra, hogy a gumiabroncsok toxicitása magas az északi-sarki fajok számára” – magyarázza. „A 6PPF-hez hasonló vegyi anyagok például halálosak a coho lazacra.”
Az autógumi-szennyezés az atlanti tőkehal ikráiban is fejlődési rendellenességeket okozhat, veszélyeztetve az ország halászatának alapjait.
Az őslakos közösségek számára Grönland szennyezett vizei környezeti igazságossági kérdéssé váltak, amely komoly egészségügyi kockázatot hordoz.
A városi területeken az ilyen részecskék krónikus belégzése már most számos egészségügyi problémával – többek között súlyosbodó asztmával és szív- és érrendszeri gondokkal – hozható összefüggésbe.
„Az Északi-sarkvidéken ez a fenyegetés most az élelmiszerforrásainkra rakódik le, és az érintetlen környezetet a világ hulladékának lerakóhelyévé változtatja” – teszi hozzá Jensen. „A magasabb földrajzi szélességeken fekvő területek és az ott élők aránytalanul nagy mértékben szenvedik meg a globális szennyezés és az éghajlatváltozás hatásait.”
Egy kritikus vakfolt: amiről a szennyezésre vonatkozó szabályozások megfeledkeznek
A tudósok már régóta figyelmeztetnek Grönland súlyosbodó mikroműanyag-problémájára: számos tanulmány talált nagyobb koncentrációjú apró részecskéket a tengerijégben ezekben a távoli térségekben, mint a hírhedt óceáni szemétszigetekben.
Jensen szerint azonban van egy „kritikus vakfolt” az éghajlatpolitikában, amely azt célozza, hogy kezelje ezt az átható problémát.
„Jelenleg azt szabályozzuk, ami a kipufogóból kijön, de figyelmen kívül hagyjuk azt, ami a gumikról kopik le” – figyelmeztet.
„Ez veszélyes, hiszen a gumiabroncs-részecskéket ma már a mikroműanyag-szennyezés egyik vezető forrásaként tartják számon világszerte.”
Valóban a fosszilis energiahordozók okolhatók Grönland mikroműanyag-szennyezéséért?
A fosszilis energiahordozókról való átállás ügye tavaly, a belémi COP30 klímacsúcson kapott igazán lendületet, ahol Németország, Hollandia és az Egyesült Királyság mellett több mint 90 ország állt ki egy menetrend kidolgozásának gondolata mellett.
A petroállamok ellenállása nyomán azonban minden, a kivezetésre vonatkozó utalás kikerült a végső megállapodásból. A fosszilis energiahordozóktól mentes jövő reménye így az ENSZ felhatalmazásán kívülre szorult. Áprilisban több mint 85 ország találkozik Kolumbiában, a Hollandiával közösen szervezett Global Fossil Fuel Phaseout konferencián.
Jensen szerint azonban a fosszilis energiahordozókról való átállásról szóló vita elsősorban a „black carbon” kibocsátásra összpontosít. Ez a tüzelőanyagok elégetéséből származó koromszerű szennyezés.
„Ezt a fókuszt ki kell terjesztenünk a »carbon blackre« is, arra a fosszilis eredetű töltőanyagra, amely minden gumiabroncs tömegének jelentős részét adja” – magyarázza.
„Nem állíthatjuk, hogy megoldjuk a fosszilis energiahordozók válságát, ha közben figyelmen kívül hagyjuk a járműveink alatt guruló szilárd petrolkémiai anyagokat.”
Eközben egyre többen követelik az átláthatóság növelését a gyártók részéről. Jensen ezért egy olyan „együttműködő ökoszisztémát” sürget, ahol az ökotoxikológusok teljes betekintést kapnak abba a vegyi „koktélba”, amelyből a modern gumiabroncsok felépülnek.
A Black Carbon koalíció
A fosszilis energiaszektor óriásainak és a hatalmas vállalatoknak a visszaszorítása nem könnyű feladat, és Jensen egyedül nem birkózhat meg vele. Ezért indítja útjára ebben a hónapban a Black Carbon tudományos koalíciót az Arctic Frontiers konferencián.
„Ennek a kampánynak a magja egy ágazatokat átívelő tudományos koalíció létrehozása, amely a black carbont és a carbon blacket, valamint azok egészségügyi hatásait vizsgálja az Északi-sarkvidéken” – mondja Jensen.
A koalíció toxikológusokat, őslakos vezetőket és döntéshozókat hoz össze, hogy feltárják a gumiabroncs-részecskék konkrét hatásait az északi-sarki egészségre. Az így születő bizonyítékokat az Európai Parlament elé, valamint az idei COP31-re is szeretnék elvinni.
„Végső célunk, hogy nemzeti és nemzetközi vállalásokat érjünk el a black carbon és a gumiabroncs-részecske-kibocsátás csökkentésére és mérséklésére” – mondja Jensen.
Jensen munkája hamarosan a mozivásznon is látható lesz: dokumentumfilm készül róla a díjnyertes német filmes, Steffen Krones közreműködésével. A Black Carbon azt mutatja be, milyen pusztító hatással vannak a mikroműanyagok az Északi-sarkvidékre és az ott, a törékeny ökoszisztémákkal összhangban élő közösségekre.
A film jelenleg gyártás alatt áll; Jensent, vizsgálatait és érdekérvényesítő munkáját követi nyomon.
A koalícióról és a filmről itt talál további információt, és itt iratkozhat fel a frissítésekre.