A Nyílt tengeri egyezmény a globális óceánkormányzás „új korszakát” jelzi, de a szakértők figyelmeztetnek, hogy nem állítja meg a visszafordíthatatlan károkat.
A nagy várakozásokkal övezett Nyílt tengeri egyezmény ma hatályba lépett, „történelmi mérföldkőnek” számítva a globális óceánvédelemben.
A bolygó felszínének csaknem felét kitevő nyílt tenger a nemzeti határokon túl terül el, és a globális közjavak része. Eddig nem létezett kifejezetten ezen nemzetközi vizek biodiverzitásának védelmére szolgáló jogi keret, amely biztosítaná, hogy erőforrásaik hasznából az országok méltányosan részesüljenek.
Évtizedes tárgyalások nyomán 2023 márciusában véglegesítették az egyezmény szövegét, amely világos kötelezettségeket rögzít az óceáni erőforrások fenntartható hasznosítására. Hatálybalépéséhez 60 ország ratifikációjára volt szükség (végső jóváhagyás és hozzájárulás ahhoz, hogy az adott államra jogilag kötelező legyen az egyezmény), ezt a mérföldkövet pedig tavaly szeptember 19-én érték el.
Miközben a szakértők „fordulópontként” méltatták az egyezményt a multilaterális együttműködés és az óceánkormányzás terén, továbbra is aggodalomra adnak okot a lehetséges kiskapuk.
Mi a nyílt tenger, és miért olyan fontos?
A „nyílt tenger” kifejezést gyakran a nemzeti joghatóságon kívüli összes terület megnevezésére használják, beleértve a tengerfeneket és a vízoszlopot (a felszíntől az aljzatig tartó víz függőleges metszete). Ez olyan nemzetközi vizeket jelent, amelyek az óceánunk több mint kétharmadát, azaz a bolygó felszínének csaknem 50 százalékát fedik le.
A nyílt tengert egykor kopárnak és kietlennek tartották, a tudósok azonban ma a Föld egyik legnagyobb biodiverzitás-tározójaként tekintenek rá. Fontos szerepet játszik a klíma szabályozásában, és „kulcsfontosságú” szén- és vízkörforgásokat támogat.
Becslések szerint a nyílt tenger által tárolt szén gazdasági értéke évente 74 milliárd dollár (kb. 63,62 milliárd euró) és 222 milliárd dollár (190,85 milliárd euró) között mozog.
Az emberi tevékenység azonban egyre nagyobb problémát jelent a nyílt tenger számára. A szerződésért kampányoló High Seas Alliance (HSA) szerint a romboló halászati módszerek, például a fenékvonóhálós halászat, valamint az illegális halászat károsítják a nyílt tengeri élővilágot.
Mindez, a műanyag- és vegyi szennyezés, az olyan új tevékenységek, mint a tengerfenék-kitermelés, valamint a növekvő hőmérséklet miatti vizek elsavasodása együtt súlyos fenyegetést jelent a nyílt tengerre.
Mit tesz a Nyílt tengeri egyezmény?
Mivel az egyezmény immár a nemzetközi jog része, felhatalmazza az államokat, hogy összekapcsolt nyílt tengeri védett területek (MPA-k) hálózatát hozzák létre, amelyeket szavazással is el lehet fogadni, ha nem sikerül konszenzust elérni. Ez segít megakadályozni, hogy egyetlen ország is blokkolja a védett területek létrehozását.
Az egyezmény kapacitásépítéssel és tengeri technológiák átadásával támogatja a fejlődő országokat, hogy felkészültebben tudják kidolgozni, bevezetni, nyomon követni és kezelni a jövőbeni nyílt tengeri védett területeket.
Mától több jogi kötelezettség is érvényes. Például minden, egy Szerződő Fél ellenőrzése alatt álló, és a nyílt tengerre vagy a tengerfenékre hatással lehető tervezett tevékenységnek meg kell felelnie az egyezmény környezeti hatásvizsgálati eljárásának, és a kormányoknak nyilvánosan be kell jelenteniük az ilyen tevékenységeket.
A részes feleknek más testületekben, például a hajózást, a halászatot és a tengerfenék-kitermelést szabályozó szervezetekben való részvételük során is az egyezmény céljait kell előmozdítaniuk.
Jason Knauf, a The Earthshot Prize vezérigazgatója szerint: „A kritikus évtized félidejében a világ egyik legambiciózusabb óceáni kezdeményezése az óceánkormányzás rendszerszintű változásának új korszakába lép.”
„Ez megújult elkötelezettséget jelez az óceánunk, élővilága, az egészségére támaszkodó emberek milliói és a 2030-ra kitűzött globális célok iránt. A Nyílt tengeri egyezmény azt mutatja, hogy az érdemi előrelépést vízióval, kitartással és jó vezetéssel lehet elérni.”
Megfelelően védettek lesznek-e az óceánjaink?
Noha a Nyílt tengeri egyezményt világszerte méltatták a kormányok, civil szervezetek és környezetvédők, továbbra is kérdéses, mennyire lesz hatékony az óceánjaink védelmében.
Sofia Tsenikli, a Deep Sea Conservation Coalition (DSCC) munkatársa így fogalmaz: „A mai nap a biológiai sokféleség és a multilaterális együttműködés ünnepe, de az óceán védelmének feladata korántsem ért véget.”
„A Nyílt tengeri egyezmény jelentősen megemeli a mércét, de önmagában nem akadályozza meg, hogy meginduljon a mélytengeri bányászat az óceánban.”
Az egyezményt ratifikáló több ország – például Japán és Norvégia – érdeklődést mutat a tengerfenék hatalmas szakaszainak feltárása iránt, a zöld technológiákban használt kritikus ásványokért folyó versenyben.
Tsenikli hozzátette: „A kormányok nem tehetnek hiteles vállalást a tengeri biodiverzitás védelmére, miközben engedik működni azt az iparágat, amely visszafordíthatatlanul elpusztítaná az életet és azokat az ökoszisztémákat, amelyeket alig értünk.”
Egy nemrégiben végzett mélytengeri bányászati teszt kimutatta, hogy a vitatott gyakorlat a tengerfenéken élő állatok több mint egyharmadára hatással van, míg az Environmental Justice Foundation 2024-ben közzétett jelentése arra jutott, hogy a mélytengeri bányászat valójában nem szükséges a tiszta energiára való átálláshoz.
Ezért kéri a DSCC az egyezmény valamennyi részes államát, hogy a lendületet kihasználva moratóriumot vezessenek be a Nemzetközi Tengerfenék Hatóságnál a mélytengeri bányászatra.
Dr. Enric Sala, a Pristine Seas alapítója arra is figyelmeztet, hogy az egyezmény nem hagyhatja figyelmen kívül a nemzeti kormányokhoz tartozó tengeri területek védelmének jelentőségét, mivel a halászat és más, káros emberi tevékenységek többsége ezeken a helyeken zajlik.
Közleményében úgy fogalmaz, hogy „a nemzeti vizek védelme nem kerülhet háttérbe”.
Dr. Sala hozzátette: „Az új védett tengeri területek, legyenek akár a nyílt tengeren, akár a part közelében, csak akkor lesznek hatékonyak, ha szigorúan védettek és az illegális tevékenységek ellen teljes körűen ellenőrzöttek.”
„Csak így biztosítható, hogy a tengeri rezervátumok valóban előnyöket jelentsenek a klímának, a biodiverzitásnak és a gazdaságnak.”