Dr. Toby Kiers kutatásainak eredményei segíthetik a klímaváltozás elleni küzdelmet.
A Tyler-díjat gyakran a klíma Nobel-díjának nevezik, hiszen az emberiség javát szolgáló, a környezettudomány, az egészség és az energiakutatás területén végzett kiemelkedő tudományos munkát ismeri el. A díj 250 ezer dollár pénzjutalommal jár.
Dr. Kiers az amszterdami Vrije Egyetem professzora, és többek közt a mikorrhizát is kutatja. A gyökérkapcsolás, vagyis a mikorrhiza a gombák és a növények között kialakult szimbiózis egyik formája, egyben egy hatalmas, föld alatti hálózat. „Ezek a hálózatok hatalmas mennyiségű tápanyagot és szenet mozgatnak”, magyarázza a kutató, hozzátéve, hogy a mikorrhizák „évente 13 milliárd tonna szén-dioxidot juttatnak a talajrendszerekbe, ami a fosszilis tüzelőanyagokból származó kibocsátások egyharmada.”
A gombák tápanyaggal látják el a növényeket, növelik a nehézfémekkel szembeni tűrőképességet, fokozzák a vízfelvételt, és „nagyobb, édesebb” virágokat hoznak létre, amelyek támogatják a beporzók populációit.
Kiers figyelmeztet, hogy a bolygó régóta „elhanyagolja” a gombarendszerek feltérképezését, nyomon követését és védelmét, márpedig ezek a föld alatti hálózatok az erdőirtás, az erózió és a mezőgazdasági gyakorlatok miatt veszélyben vannak. „A föld alatti hálózatok pusztítása fokozza a globális felmelegedést, felgyorsítja a biodiverzitás csökkenését, és felborítja a tápanyagkörforgást. Kritikus fontosságuk ellenére a Föld szárazföldi felszínének kevesebb mint 0,02 százalékát térképezték fel a mikorrhiza gombák szempontjából” - mondja Kiers, hozzátéve, hogy ahhoz, hogy a gombákat be lehessen építeni a klímastratégiákba és a természetvédelmi programokba, a döntéshozóknak széleskörű adatokra van szükségük.
Dr. Kiers a 2026-os Tyler-díjat azért nyerte el, mert rávilágított a mikorrhiza kérdésére, kollégáival pedig létrehozta az Underground Atlas-t, mely a világban előforduló mikorrhiza globális eloszlását térképezi fel. Laboratóriumi kísérletek alapján a csapat megállapította, hogy a gombák aktívan mozgatják a foszfort, és több szenet nyelnek el. Kiers azt mondja, hogy a legnagyobb kihívás számára az, hogy megváltoztassa az emberek nézőpontját a föld alatti ökoszisztémákról, de szerinte „ha egyszer kíváncsiak lesznek rá, egy életre a rabjai lesznek”. Közölte, hogy a díj összege segít neki „egy nagy levegőt venni, és egy nagyot álmodni", de megjegyezte, hogy „a tudósoknak sosem adatik meg, hogy csak álmodjanak.”