A mikroműanyagok zavarják az óceán szerepét a Föld hőmérsékletének szabályozásában, figyelmeztetnek a kutatók.
A mikroműanyagok rontják az óceán képességét, hogy elnyelje a légkörből az üvegházhatású gázokat. A tudósok „azonnali globális fellépést” sürgetnek.
Az ENSZ szerint az óceán az oxigén 50 százalékát állítja elő, a teljes szén-dioxid-kibocsátás 30 százalékát köti meg, és az ezek által okozott többlethő 90 százalékát elnyeli. Ez teszi a bolygó legnagyobb szénelnyelőjévé, amely létfontosságú védőpajzsként működik a globális felmelegedéssel szemben.
Ugyanakkor egy új tanulmány, amely a Journal of Hazardous Materials: Plastic című folyóiratban jelent meg, arra figyelmeztet, hogy a mikroműanyagok és az óceánnak a Föld hőmérsékletének szabályozásában betöltött szerepe közötti összefüggést régóta figyelmen kívül hagyják.
Hogyan hatnak a mikroműanyagok az óceánra?
Az Egyesült Arab Emírségekben működő Sharjah Egyetem kutatói összesen 89 tanulmányt elemeztek, hogy kritikusan összegzik a mikroműanyagokról és az óceán egészségéről szóló ismereteket.
Megállapították, hogy a mikroműanyagok felboríthatják a tengeri élővilágot, lebomlásuk során üvegházhatású gázokat bocsátanak ki, és még a „biológiai szénpumpát” is gyengíthetik. Ez a kifejezés egy olyan természetes óceáni folyamatra utal, amely a szenet a légkörből a mélytengeri rétegekbe juttatja.
A tanulmány szerint a mikroműanyagok úgy zavarják ezt a folyamatot, hogy csökkentik a fitoplankton fotoszintézisét (amikor apró tengeri élőlények napfényt, vizet és CO2-t használnak saját energiatermelésükhöz, miközben oxigént bocsátanak ki), és rontják a zooplankton anyagcseréjét (a krillhez hasonló zooplanktonok algákat és baktériumokat fogyasztanak, amelyeket aztán más zooplanktonok, rovarok és halak esznek meg).
„Idővel ezek a változások az óceán felmelegedéséhez, elsavasodáshoz és a biodiverzitás csökkenéséhez vezethetnek, ami világszerte veszélyezteti az élelmiszer-ellátást és a part menti közösségeket” – figyelmeztet Dr. Ihnsanullah Obaidullah, az integrált vízkezelési technológiák docense, a tanulmány levelező szerzője.
Ha az óceán elveszíti a szén-dioxid és a többlethő elnyelésének képességét, végül visszaengedheti a kibocsátásokat a légkörbe, vagyis szénelnyelőből szénkibocsátóvá válhat. Ez már megtörtént a bolygó valamennyi fő esőerdei térségével Dél-Amerikában, Délkelet-Ázsiában és Afrikában.
Mindez akkor történik, amikor a tudósok azt valószínűsítik, hogy 2026 nagy eséllyel a negyedik olyan év lesz a mérések történetében, amikor a hőmérséklet 1,4 °C-kal az iparosodás előtti szint fölé emelkedik, veszélyesen megközelítve a Párizsi Megállapodásban meghatározott 1,5 °C-os határt.
„Integrált megközelítés” a mikroműanyag-szennyezés felszámolására
Az ENSZ 2025-ös jelentése szerint az éves műanyaggyártás meghaladja a 400 millió tonnát, amelynek fele egyszer használatos. Beavatkozás nélkül 2060-ra az éves műanyagtermelés megháromszorozódhat.
Bár a műanyagok elengedhetetlennek számítanak bizonyos termékeknél, például repülőgépalkatrészeknél, az elektronikában és a fogyasztási cikkeknél, a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a túlzott fogyasztás komoly veszélyt jelent a környezeti fenntarthatóságra és az élelmiszerbiztonságra.
Ennek eredményeként a tanulmány integrált megközelítést sürget, hangsúlyozva, hogy az mikroműanyag-szennyezéstés az éghajlatváltozást nem lehet egymástól függetlenül kezelni.
„Ily módon az éghajlatváltozás hatásai mérsékelhetők lennének, ha megfelelő lépésekkel lassítanánk a mikroműanyagok termelését” – áll a tanulmányban.
Dr. Obaidullah hozzátette, hogy a csapat következő lépése a mikroműanyagok éghajlati hatásainak számszerűsítése és „integrált megoldások” kidolgozása lesz.