Egy új jelentés szerint a világ leghalálosabb, szélsőséges időjárási eseményei világszerte „aránytalan terhet” rónak a nőkre.
Az idei év szélsőséges időjárása a marginalizált csoportokat sújtotta leginkább, miközben szakértők a fosszilis energiahordozóktól való „sürgős” elmozdulást sürgetik.
A World Weather Attribution (WWA) új hatásvizsgálati jelentése az elmúlt 12 hónap 22, az éghajlatváltozás által felerősített katasztrófáját elemzi, és arra figyelmeztet, hogy a hőt csapdázó kibocsátások emelik a globális hőmérsékletet, és minden kontinensen táplálják a pusztító időjárási eseményeket.
Bár 2025 nem dönti meg a 2024-ben felállított globális melegrekordot, a jelentés a szélsőséges hőséget a szélsőséges időjárás egyik leghalálosabb formájaként azonosítja. Míg az árvizek és viharok kézzelfogható pusztítást hagynak maguk után, a szélsőséges hőség „néma gyilkos”: idén nyáron több mint 24 ezer európai életét követelte.
A valós halálozási szám ennél jóval magasabb lehet, mivel a halálesetek túlnyomó többségét nem a hőségnek, hanem meglévő egészségügyi állapotoknak tulajdonítják.
Hogyan hat a szélsőséges hőség a nőkre
Februárban súlyos hőhullám sújtotta Dél-Szudánt: gyerekek tucatjai ájultak el hőgutával, az iskolákat pedig két hétre bezárták. A lakosságnak azt tanácsolták, hogy maradjanak zárt térben és igyanak sok folyadékot, ám az országban sok ház bádogtetővel épült, és nincs hűtés, áramellátás vagy hozzáférés tiszta vízhez.
A WWA vizsgálata szerint az ember okozta éghajlatváltozás 4 °C-kal forróbbá tette ezt a hőhullámot, a szén, az olaj és a gáz égetése pedig „az egykor kivételesen ritka eseményt mára mindennapossá tette”, amely most már várhatóan kétévente bekövetkezik.
A napokonként olykor 40 °C fölé kúszó, rendkívüli hőség aránytalanul érintette a nőket, akiknek többsége a mezőgazdaságban vagy más, nagy hőterheléssel járó foglalkozásokban dolgozik, például utcai árusként.
A WWA szerint Dél-Szudánban a nők idejük mintegy 60 százalékát fizetetlen gondozási munkára fordítják, például vízhordásra és főzésre, gyakran rendkívül forró környezetben, ami számos hosszú távú egészségügyi kockázattal jár, például szív- és érrendszeri megterheléssel, vesekárosodással és a hőkimerüléssel szembeni fokozott érzékenységgel.
„Az oktatást a szélsőséges hőség súlyosan érinti” – áll a jelentésben. „Az elhúzódó iskolabezárások növelik a tanulási veszteségek esélyét, megerősítik a nemi szerepelvárásokat a háztartásokban, és fokozzák a korai házasság kockázatát, ami a lányok számára megnehezíti az iskolába való visszatérést.”
Kell-e változnia a klímatudomány bizonyítékainak?
A WWA szerint világszerte a nők „aránytalan terhet” viselnek, ami gyakran növeli a veszélyesen magas hőmérsékletnek való kitettségük kockázatát. Az egyenlőtlenség azonban ennél is messzebbre nyúlik, és a tudományos bizonyítékok terén is megjelenik.
A WWA 2025-ös vizsgálatainak jelentős része a Globális Dél heves csapadékeseményeire összpontosított; a kifejezés az Afrikában, Ázsiában, Latin-Amerikában és Óceániában található országokat jelöli (Ausztrália és Új-Zéland kivételével), amelyeket gyakran „fejlődő” vagy „kevésbé fejlett” államokként emlegetnek.
Ezek az országok általában szegényebbek, mint Észak-Amerika és Európa államai, nagyobb a jövedelmi egyenlőtlenség, és alacsonyabb a várható élettartam.
A tudósok ismételten megfigyelési adathiányokra bukkantak, és azt állítják, hogy a főként a Globális Észak számára fejlesztett éghajlati modellekre való támaszkodás megakadályozta őket abban, hogy kellő bizonyossággal vonjanak le következtetéseket.
„Ez a klímatudomány egyenlőtlen alapját tükrözi, és visszaköszön a klímaválság tágabb igazságtalanságaiban is”, olvasható a jelentésben.
Eltávolodás a fosszilis energiahordozóktól
A WWA „sürgős” átállást sürget a fosszilis energiahordozóktól való elmozdulás irányába, valamint nagyobb beruházásokat az alkalmazkodási intézkedésekbe, hogy felvehessük a harcot a szélsőséges időjárási események gyakoribbá válása ellen.
Széles körben elfogadott, hogy a globális felmelegedés fő hajtóereje a fosszilis energiahordozók használata: ezek adják az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának mintegy 68 százalékát és a teljes szén-dioxid-kibocsátás közel 90 százalékát.
A WWA szerint az éghajlati katasztrófákhoz való alkalmazkodásnak olykor vannak korlátai. „Amikor egy heves vihar csap le kis szigetekre, például Jamaicára és más karibi országokra, a viszonylag magas felkészültségi szint sem képes megakadályozni a rendkívüli veszteségeket és károkat”, teszi hozzá a jelentés.
„Ez rávilágít arra, hogy az alkalmazkodás önmagában nem elég; a kibocsátások gyors visszafogása továbbra is elengedhetetlen a klímaváltozás legsúlyosabb hatásainak elkerüléséhez.”