Bár a kontinensen egyre több a női tudós, a nők még mindig csak az európai feltalálók 13 százalékát teszik ki.
Ha női feltalálókra gondolunk, a legtöbbeknek valószínűleg Marie Curie jut eszébe.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A technológiai terület szakértőinek Ada Lovelace neve cseng ismerősen, az orvostudományban dolgozók számára pedig Rosalind Franklin lehet ismerős. A lista azonban még így is szűk.
„A nemek közötti különbségek ma is átszövik az egész innovációs rendszert — attól a naptól kezdve, hogy valaki beiratkozik az egyetemre, egészen addig, amíg csapatvezető lesz vagy saját start-upot alapít” – mondta Roberta Romano-Götsch, az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) fenntarthatósági igazgatója és szóvivője az Euronews Healthnek.
Az európai női feltalálók aránya 2022-ben mindössze 13,8 százalék volt az Európai Szabadalmi Hivatal friss jelentése szerint. Bár ez folyamatos növekedést jelent az 1970-es évek végi 2 százalékhoz és a 2019-es 13 százalékhoz képest, a fejlődés gyakorlatilag stagnál.
„A tempó túl lassú, és messze van az egyensúlytól” – tette hozzá Romano-Götsch.
A listát számos újabb névvel lehet bővíteni: olyan, az orvoslásban és biotechnológiában dolgozó európai nőkkel, akik az elmúlt évek legjelentősebb áttöréseiért felelősek.
Rochelle Niemeijer hordozható, mesterséges intelligencián alapuló tesztkészletet dolgozott ki a bakteriális fertőzések gyors kimutatására.
Laura van't Veer és csapata génalapú emlőráktesztet fejlesztett, amely a daganatszövetet vizsgálja a rák kiújulásának kockázata szempontjából. Ez lehetővé teszi az egészségügyi szakemberek számára, hogy elkülönítsék azokat a magas kockázatú betegeket, akiknek valóban szükségük van kemoterápiára, az alacsony kockázatúaktól, akik így megkímélhetők a toxikus kémiai kezelések potenciálisan káros mellékhatásaitól.
A 2023-ban orvosi-élettani Nobel-díjjal kitüntetett Karikó Katalin kidolgozott egy módszert a hírvivő ribonukleinsav (mRNS) módosítására, hogy az biztonságosan alkalmazható legyen az emberi szervezetben. Ez megnyitotta az utat a COVID‑19 és más vakcinák, valamint a leendő rák- és szívbetegség-terápiák előtt.
A nők kutatásai – különösen az egészségügy terén – gyakran kifejezetten nőket érintő problémákra fókuszálnak, és olyan, mindmáig alig vizsgált területeken próbálják csökkenteni a lemaradást, mint az endometriózis, a menstruációs egészség vagy a menopauza.
„Ha hiányoznak a női feltalálók, az szűkíti a technológiai fejlődés és a befogadás lehetőségeit is, és ez több mint egyenlőségi kérdés: versenyképességi kihívás” – fogalmazott Romano-Götsch.
Az EPO jelentése szerint az élettudományokban – például a gyógyszerkutatásban, a biotechnológiában és az élelmiszer-kémiában – a nők aránya meghaladja a 30 százalékot, ami a legmagasabb az összes terület közül.
A jelentés arra is rámutatott, hogy a nők részaránya általában magasabb a tudományos alapú területeken, illetve az állami egyetemekhez és kutatólaboratóriumokhoz közelebb álló munkakörökben.
A szivárgó csővezeték
A tudományból korántsem hiányoznak a nők. A legfrissebb adatok (forrás: angol) szerint az Európai Unióban tudósként vagy mérnökként dolgozó nők száma a 2008-as 3,4 millióról 2014-re 5,2 millióra, 2024-re pedig 7,9 millióra nőtt.
Az orvosi és egészségtudományok területén a nők az összes kutató 54 százalékát teszik ki, ami a legmagasabb arány az összes kutatás-fejlesztési terület között.
A „szivárgó csővezeték” a nemek közötti egyenlőségről szóló tudományos és mérnöki viták egyik gyakran használt metaforája.
Az EPO szerint ez azt a tartós mintázatot írja le, hogy a nők aránya az oktatás és képzés korai szakaszaiban a legmagasabb, majd minden egyes karrierváltási pontnál fokozatosan csökken, így a nők továbbra is alulreprezentáltak a felső vezetői szerepekben és vezető pozíciókban.
A jelentés kiemelte, hogy a nők kutatásainak feltalálói potenciálja összemérhető a férfiakéval, ami arra utal, hogy a természettudományos, technológiai, mérnöki és matematikai (STEM) doktori fokozattal rendelkezők körében tapasztalható szabadalmaztatási különbségek nem vezethetők vissza képesség- vagy teljesítménybeli eltérésekre.
Milyen akadályokkal szembesülnek a nők?
Az EPO több olyan akadályt is azonosított, amelyekkel a nők akadémiai és kutatói pályájuk során szembesülnek, és amelyek eltántoríthatják őket a vállalkozói úttól.
Noha csapatmunkában nagyobb arányban jelennek meg a nők a szabadalmaztatásban, a csapatvezetők között továbbra is alulreprezentáltak – ez a különbség meghatározza a láthatóságukat, az elismerést és a karrierjük alakulását is.
Romano-Götsch felhívta a figyelmet az úgynevezett „Matilda-hatásra”, amely Matilda Joslyn Gage szüfrazsett nevét viseli, és a nők tudományos hozzájárulásának rendszeres alulértékelésére, eltagadására vagy bagatellizálására utal.
Mentori tapasztalataira támaszkodva arról beszélt, miként értékelik gyakran alul vagy tulajdonítják tévesen másoknak a nők munkáját.
Mint mondta, előfordul, hogy a szabadalmaztatási kontextusban nem tüntetik fel őket szerzőként a tudományos publikációkban, vagy csak társszerzők, a szabadalmakban viszont már nem szerepelnek.
„Ez ma is visszatérő probléma. A nők hozzájárulnak az alapul szolgáló tudáshoz, de amikor név szerint kellene feltüntetni őket feltalálóként, egyszerűen kimaradnak” – mondta.
Romano-Götsch hozzátette, hogy e szakadékok megszüntetése egyszerre stratégiai kényszer és hatalmas lehetőség is: szélesebb tehetségbázishoz való hozzáférést, erősebb csapatokat és jobb eredményeket hozhat a kutatásban, a szabadalmaztatásban és a vállalkozói szférában egyaránt.
„Az előnyök az egész innovációs ökoszisztémára kiterjednének” – fogalmazott.