A tudósok megállapították, hogy a véráramban keringő apró RNS-molekulák – az úgynevezett piRNS-ek – erősebben jelzik a rövid távú túlélést, mint az életkor, a koleszterinszint vagy az életmódbeli tényezők.
Egy egyszerű vérvizsgálat segíthet azonosítani, mely idősebb felnőtteknek nagyobb a kockázatuk arra, hogy két éven belül meghaljanak – derül ki egy új kutatásból.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Duke Health és a Minnesotai Egyetem által vezetett tanulmány szerint a véráramban található apró RNS-molekulák új módszert kínálhatnak a 71 éves és idősebb emberek rövid távú túlélési kockázatának felmérésére.
A kutatók az úgynevezett PIWI-interakciós RNS-ekre (piRNS-ekre) összpontosítottak. Ezek kisméretű RNS-fragmentumok, amelyek szerepet játszanak a fejlődés, a regeneráció és az immunműködés szabályozásában. Több mint 1200 idős felnőttől vett vérminta elemzése során a kutatók felfedezték, hogy bizonyos piRNS-ek alacsonyabb szintje hosszabb túléléssel függött össze.
„Néhány piRNS kombinációja bizonyult a legerősebb előrejelzőnek az időskorúak kétéves túlélésére nézve – erősebbnek, mint az életkor, az életmódbeli szokások vagy bármely más vizsgált egészségi mutató” – mondta Virginia Byers Kraus, a tanulmány egyik vezető szerzője, a Duke Egyetem Orvostudományi Karának belgyógyászati, patológiai és ortopédsebészeti tanszékén dolgozó professzor.
„A leginkább az lepett meg minket, hogy ez az erős jel egy egyszerű vérvizsgálatból származik” – tette hozzá Kraus.
Hogyan zajlott a vizsgálat, és milyen eredmények születtek?
A kutatócsoport mesterséges intelligencia és gépi tanulás segítségével 187 különböző egészségi mutatót vizsgált meg 828 kis RNS-molekulával együtt.
Fejlett modellezés alapján kiderült, hogy mindössze hat piRNS akár 86 százalékos pontossággal képes előre jelezni a kétéves túlélést. Ezeket az eredményeket egy második, független idős csoportban is megerősítették.
Rövid távú túlélés esetén a piRNS-ek jobban teljesítettek, mint az életkor, a koleszterinszint, a fizikai aktivitás és több mint 180 egyéb klinikai mutató.
Azoknál a résztvevőknél, akik tovább éltek, következetesen alacsonyabb szintet mértek bizonyos piRNS-ekből – ez a minta visszaköszön laboratóriumi állatkísérletekben is. C. elegans fonálférgeknél például kimutatták, hogy a piRNS-ek globális szintjének csökkentése megkétszerezi az élettartamot.
„Nagyon keveset tudunk a vérben jelen lévő piRNS-ekről, de amit látunk, az az, hogy bizonyos, meghatározott típusok alacsonyabb szintje kedvezőbb” – mondta Kraus. „Ha ezekből a molekulákból sok van jelen, az jelezheti, hogy valami nincs rendben a szervezetben. Ha megértjük ennek okát, új lehetőségeket nyithat a jó minőségű, egészséges öregedést segítő terápiák előtt.”
Lehet-e kezelésekkel befolyásolni ezeket a vérben lévő molekulákat?
A kutatócsoport most azt tervezi, hogy megvizsgálja, vajon a kezelések, az életmódbeli változtatások vagy a gyógyszerek – köztük az olyan új hatóanyagcsoportok, mint a GLP-1 típusú szerek – képesek-e megváltoztatni a piRNS-szinteket.
Emellett a vérben mért szinteket össze kívánják hasonlítani a szövetekben található értékekkel is, hogy jobban megértsék, hogyan működnek ezek a molekulák.
„Ezek a kis RNS-ek afféle mikromenedzserek a szervezetben: számos olyan folyamatot szabályoznak, amelyek hatással vannak az egészségre és az öregedésre” – mondta Kraus. „Csak most kezdjük felfogni, milyen erősek valójában. A kutatásunk arra utal, hogy egy praktikus, minimálisan invazív vérvizsgálattal képesek lehetünk felmérni a rövid távú túlélési kockázatot – végső soron azzal a céllal, hogy javítsuk az egészségi állapotot, ahogy öregszünk.”