Három antwerpeni mohel elleni vizsgálat diplomáciai feszültséget váltott ki Brüsszel és Washington között. Milyen szabályok érvényesek Belgiumban és máshol, és hogyan reagált a vallási közösség?
Miután Bill White, az Egyesült Államok belgiumi nagykövete antiszemitizmussal vádolta vendéglátó országát a körülmetélést szabályozó törvényei miatt, a belga kormány egy nyilvános vita középpontjában találta magát.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
White bírálatát egy tavaly májusi bírósági ügy váltotta ki, amikor az antwerpeni rendőrség házkutatást tartott három mohél – a zsidó vallási előírások szerinti körülmetélést végző személy – otthonában, akiket azzal gyanúsítottak, hogy engedéllyel rendelkező orvos bevonása nélkül végezték a beavatkozást.
„Belgiumban a törvény egyértelműen kimondja, hogy körülmetélést vagy ehhez hasonló műtétet kizárólag orvos végezhet” – mondta az Euronewsnak Dirk Devroey, a brüsszeli VUB egyetem családorvostani tanszékének professzora.
A körülmetélés kulturális vagy orvosi okokon túl mind a judaizmusban, mind az iszlámban alapvető vallási gyakorlat. Az iszlámban elvégzését képzett egészségügyi szakemberekre bízhatják, a judaizmusban viszont – ahol a beavatkozást Brit Milahnak, röviden brisnek nevezik – hagyományosan külön képzésben részesült mohélnek kell elvégeznie.
A legtöbb mohél vagy orvos, vagy rabbi – esetenként mindkettő –, és elvárás, hogy szigorú képzésben részesüljön a zsidó vallás által előírt, sajátos eljárásrendből.
A zsidó hagyomány szerint a fiút a születése utáni nyolcadik napon kell körülmetélni. A bris során a mohél egy eszközt húz a fityma fölé, a lehető legközelebb a makkhoz, majd szikével eltávolítja a fitymát.
A beavatkozás hívei szerint a vallási előírások szerinti körülmetélés kevésbé fájdalmas és kevésbé invazív az újszülött számára, mint a kórházi eljárás, bírálói viszont kétségbe vonják, hogy minden orvosi protokollt maradéktalanul betartanak-e, ha nincs jelen engedéllyel rendelkező egészségügyi szakember.
„Veszélyes lehet, ha nem steril körülmények között és érzéstelenítés nélkül végzik” – mondta Devroey. „A fájdalom ugyan elmúlik, de fennáll a fertőzés veszélye, és egyes esetekben emiatt a pénisz egy része is elveszhet.”
Az is vitákat váltott ki a belga zsidó közösségen belül, hogy egyáltalán kinek kellene elvégeznie a beavatkozást.
Moshe Friedman, az antwerpeni rabbi, akinek panaszai nyomán indult a szóban forgó vizsgálat, a flamand közszolgálati VRT NWS csatornának azt mondta, voltak esetek, amikor gyerekek súlyos betegségeket kaptak el a rituális körülmetélés következtében. Állítása szerint egyes esetekben gyermekek meg is haltak.
Menachem Margolin rabbi, az Európai Zsidó Szövetség elnöke és alapítója viszont visszautasította ezeket az aggodalmakat. „A beavatkozást képzett szakemberek végzik, akik nagyon komoly képzésen mennek keresztül” – mondta az Euronewsnak.
„Nagyon fontos, hogy a hatóságok ellenőrizzék, hogy mindent megfelelően végeznek-e” – tette hozzá Margolin rabbi.
„De ha olyasmiről beszélünk, ami több mint 4000 éve létezik, és amin gyerekek milliói estek át – az apám elvégezte rajtam, én pedig a saját gyerekeimen –, akkor lényegében azt üzenik nekünk: »Nem bízunk abban, hogy gondoskodni tudtok a gyerekeitekről«” – fogalmazott.
Az Euronews megkereste az ügyészséget is, hogy van-e bizonyíték Friedman rabbi állításainak alátámasztására. Az ügyészség megerősítette, hogy polgári jogi keresetet nyújtott be, ezt azonban a bíróság korábban elfogadhatatlannak minősítette. „Fellebbezés még folyamatban lehet.”
Hozzátették, hogy ettől függetlenül igazságügyi vizsgálat folyik „illegális körülmetélések” ügyében, amely olyan orvosi beavatkozásokra összpontosít, amelyeket nem orvosok végeztek.
Az Euronews megkereste Belgium közegészségügyi szolgálatait is, hogy kaptak-e kórházi jelentéseket csecsemők fertőzéseiről vagy kapcsolódó halálesetekről. „A Szövetségi Közegészségügyi Szolgálatnak nincsenek adatai az ilyen jellegű szövődményekről” – közölte egy szóvivő.
Közben a belga zsidó közösség egyes tagjai attól tartanak, hogy az antwerpeni mohélekkel szembeni vizsgálat a bris tényleges betiltásához vezethet.
Mit mond a törvény?
Jelenleg egyetlen másik európai országban sincs jogi tilalom a fiúkon végzett, orvosilag nem indokolt körülmetélésre. Izland 2018-ban került a hírekbe, amikor felvetődött, hogy elsőként tiltaná be a gyakorlatot, ám a jogszabályt azóta sem fogadták el.
Sok ország Belgiummal azonos szabályokat alkalmaz, és előírja, hogy a körülmetélést képzett szakemberek végezzék. Mások kötelezővé teszik az érzéstelenítést vagy a lehető leghatékonyabb fájdalomcsillapítást. Skandináv országok korábban azt is szorgalmazták, hogy határozzanak meg egy alsó korhatárt, amelytől a fiúk már maguk adhatnak beleegyezést.
A tilalom hiányának egyik oka az az aggodalom, hogy a körülmetélést ezután nem orvosi környezetben végeznék. Nicolas Maubert, a megelőzéssel foglalkozó Droit au Corps egyesület társelnöke szerint azonban ez sokkal inkább politikai és vallási nyomás következménye.
„Amint egy ország megpróbálja betiltani a körülmetélést, vallási és/vagy amerikai nyomás nehezedik rá, ahogyan most Bill White nagykövet esetében is történik” – mondta Maubert az Euronewsnak.
Németországot hozta példaként, ahol a kölni bíróság 2012-ben úgy döntött, hogy a kisfiúk vallási okokból történő körülmetélése testi sértésnek minősül, ezért jogellenes. Ez felháborodást váltott ki a zsidó és muszlim közösségekben.
A tiltakozás nyomán a német kormány és az ellenzéki pártok olyan törvénytervezetet dolgoztak ki, amely egyértelművé tette, hogy a gyakorlat jogszerű.
2013-ban az Európa Tanács (CoE) is vitát kavart, amikor egy nem kötelező erejű határozatban aggodalmát fejezte ki a gyermekek testi épségének megsértése miatt, és a gyakorlat orvosi, fájdalommentes végrehajtását biztosító szabályozást sürgetett.
Ezt vallási csoportok éles bírálata követte, ezért később egyértelművé tették, hogy nem kötelező erejű tilalomról van szó.
A vallásszabadsággal kapcsolatos aggodalmak
A vallási közösségek számára a szigorúbb szabályozásról vagy tiltásról szóló viták egy létfontosságú jogot érintenek.
„A vallásszabadságról beszélünk, amelynek tiszteletben tartásáról a demokratikus világ egésze döntött” – mondta Margolin rabbi.
„Bármilyen kísérlet e szabadság korlátozására egyértelműen azt az üzenetet küldi nekünk, hogy alapvető jogainkat akarják csorbítani. Ezt természetesen nem tudjuk elfogadni.”
A belga zsidó közösség egyik, névtelenséget kérő tagja azt firtatta, meddig lehet elmenni ezzel a megközelítéssel.
„Ha valaki azt mondja, hogy a gyerekeknek 18 éves korukban maguknak kell választaniuk, akkor mindig megkérdezem tőle: azt állítja, hogy szülőként semmiben sem dönthetek a gyerekem helyett?”
Szerinte ezt úgy is lehet értelmezni, hogy „az állam jobban tudja”. „Ez pedig egy nagyon-nagyon-nagyon veszélyes precedens.”
Azt is megkérdőjelezte, miért kap ekkora figyelmet a vita, amikor évente mindössze „mintegy 500–700 fiút” érint a körülmetélés.
Devroey szerint azonban a Belgiumban zajló vita – amely országot ő „a körülmetélés egyik világbajnokának” nevezte – túlmutat a valláson, és magára a beavatkozásra vonatkozik, függetlenül az érintettek hitétől.
„Szinte sehol nem végeznek annyi körülmetélést, mint Belgiumban, és nagyon gyakran teljesen indokolatlanul” – magyarázta, hozzátéve, hogy évente mintegy 26 ezer beavatkozásra kerül sor. „Ezeknek legfeljebb 1 százaléka lehet valóban szükséges.”
Azokkal kapcsolatban, akik vallási okokból választják a körülmetélést gyermekeik számára, Devroey úgy fogalmazott, hogy „szabadon gyakorolhatják a vallásukat”, őt azonban a beleegyezés kérdése aggasztja.
„Várják meg a körülmetéléssel, amíg az érintett felnőtt lesz, vagy legalább elég idős ahhoz, hogy maga tudjon dönteni. Akkor választhatja azt a vallást” – mondta.
Margolin rabbi szerint ha a belga kormányt valóban aggasztja a zsidó gyerekek egészsége és általában a zsidó közösség félelmei, akkor közvetlen párbeszédet kellene kezdeményeznie a közösséggel.
„Valóban komoly problémáink vannak, és a körülmetélés, illetve a mohélek higiéniai színvonala egyáltalán nem tartozik ezek közé” – mondta Margolin rabbi.