A New York Times évek óta kíséri az amerikai UFO-akták nyilvánosságra hozatalát. Az új iratok a második világháborúig nyúlnak vissza, és Németország gyakran felbukkan bennük.
Fénylő objektumok az égen, rejtélyes katonai jelentések és évtizedekig titkosan őrzött akták: új UFO-dokumentumok adnak betekintést az elmúlt évtizedek legrejtélyesebb eseteibe.
A történelmi iratok egyik fő témája a második világháború utolsó hónapjaiból származó szövetséges pilótajelentések. Ezek fénylő, nagy sebességgel mozgó repülő objektumokat írnak le, amelyek Németország felett kísérték gépeiket. Ezeket a jelenségeket később „Foo Fighters” néven ismerték meg.
Az aktában (forrás: német) (Forrás angol nyelven) szó szerint ez olvasható:
1944. december 22-én éjjel két fény emelkedett fel a földről a 415th Night Fighter Squadron egyik repülőgépe közelében, feljött annak magasságára, körülbelül két percre a gép farkarésze mögé állt, majd „ismét levált” – a személyzet elmondása szerint mindvégig „teljes ellenőrzés alatt”. A földi radar megerősítette, hogy a környéken nem tartózkodott ellenséges repülőgép.
Ilyen találkozások többször is megismétlődtek. Hat héten át a 415th személyzetei Németország és Franciaország felett vörös, zöld, narancssárga és borostyánszínű fényekről számoltak be, amelyek a gépeikkel együtt, formációban repültek, végrehajtották az elkerülő manővereket, és mintegy 30 méterre megközelítették őket. A pilóták ezeket a jelenségeket „Foo Fightersnek” nevezték.
A brit Légügyi Minisztérium megvizsgálta a jelentéseket, és 1945 márciusában egy titkos minősítésű memorandumában arra a következtetésre jutott, hogy „az egész ügy továbbra is valamelyest rejtélyes”.
Ettől függetlenül a pilóták egy körülbelül 3,6 méter hosszú alumínium henger észleléséről is beszámoltak, mintegy 2 700 méteres magasságban. Amikor a repülőgépek tüzet nyitottak rá, az objektum részben elveszítette alakját, vörös fényjelenség jelent meg rajta, de nem esett szét. A hírszerzés nagy valószínűséggel német „légvédelmi bombaként” értékelte.
Záró megjegyzésként az irat azt rögzíti, hogy a rejtélyes fényekre akkoriban senkinek nem volt egyértelmű magyarázata. Az aktát 80 éven át titkosan őrizték.
A katonaság több lehetséges magyarázatot is megvizsgált. Az egyik feltevés az volt, hogy mindez eddig ismeretlen német titkos fegyverekhez vagy kísérleti repülőgépekhez köthető, új típusú rakéta- vagy sugárhajtású motorokkal. Egyértelmű bizonyítékot azonban nem találtak erre.
Nyilvánosságra hozott FBI-jelentések, „náci UFO-k”
A közzétett anyagok között történelmi FBI-dokumentumok is szerepelnek az 1940-es és 1950-es évekből, amelyekben beszámolók jelennek meg állítólagos német fejlesztésű, tányér alakú repülő eszközökről. Néhány ilyen jelzés Berlin környéki, illetve az osztrák határhoz közeli térségekben folyó titkos kutatási projektekről szól.
Ezek a jelentések azonban nem műszaki vizsgálatokból vagy hitelesített katonai iratokból származnak, hanem főként informátorok állításaiból, pletykákból és a közvetlen háború utáni időszak hírszerzési értesüléseiből. Elsősorban azt tükrözik, milyen bejelentéseknek jártak utána akkoriban a hatóságok.
Arra, hogy a náci Németország valóban hadra fogható, rendkívüli repülési teljesítményre képes „repülő csészealjakat” fejlesztett volna, ezek a dokumentumok nem szolgáltatnak bizonyítékot. A történészek e történetek jelentős részét a német titkos fegyverekről szóló spekulációk, a pszichológiai hadviselés és a szövetségesek előrehaladott német technológia utáni kutatásának kontextusába sorolják.
Az SHAEF és a Légügyi Minisztérium 1944/45-ös memorandumai ismételten többek között vörös, zöld, narancssárga és borostyánszínű fényeket írnak le, amelyek látszólag irányítottan mozogtak, a gépekkel együtt, formációban repültek, és időnként egészen kis távolságra megközelítették őket.
Egyes megfigyelők nyíl alakú objektumokról számolnak be. A sokféleség ellenére visszatérő mintázatok rajzolódnak ki: a leírt repülő testek többségének látszólag nincsenek felismerhető szárnyai, rotorjai vagy hagyományos hajtóművei. Ráadásul szokatlan tulajdonságokat tulajdonítanak nekik – például a levegőben való látszólag mozdulatlan lebegést, hirtelen gyorsulást vagy olyan repülési manővereket, amelyek meglévő technológiákkal nehezen magyarázhatók.
Fénylő formák, ismeretlen repülési manőverek
A későbbi vizsgálatok, például az amerikai légierő Project Blue Book programja (1947–1969) is széles spektrumú észlelési jelentéseket rögzítettek. A megfigyelők többek között fénylő geometriai formákat, tányér alakú vagy nyílszerű objektumokat, illetve olyan jelenségeket írtak le, amelyeknek nem voltak felismerhető szárnyaik, rotorjaik vagy hagyományos hajtóműveik. Néhány beszámoló olyan objektumokról szól, amelyek látszólag mozdulatlanul lebegtek a levegőben, hirtelen felgyorsultak, vagy olyan repülési manővereket hajtottak végre, amelyeket az akkori repüléstechnológia ismeretében nehéz megmagyarázni.
A történelmi dokumentumok mellett az archívumok számos újabb keletű iratot is tartalmaznak. A Pentagon AATIP-programjának (Advanced Aerospace Threat Identification Program) 2017-es nyilvánosságra kerülése óta az Egyesült Államok kiterjesztette vizsgálatait az úgynevezett UAP-okkal (Unidentified Anomalous Phenomena) kapcsolatban.
A védelmi minisztérium új struktúrákat hozott létre a katonai személyzet által tapasztalt szokatlan jelenségek rögzítésére és értékelésére. A Pentagon emellett több korábban nem publikált felvételt is közzétett ismeretlen repülő objektumokról, köztük 2004-ből és 2015-ből származó videókat haditengerészeti pilótáktól, amelyekben látható jelenségeket kezdetben nem sikerült egyértelműen azonosítani.
Néhány dokumentum arról is beszámol, hogy a katonai személyzet tagjai közeli találkozások után testi panaszokat tapasztaltak, például hányingert, fejfájást, bőrirritációt vagy neurológiai tüneteket.
Az, hogy mi áll a tisztázatlan észlelések hátterében, mindmáig vitatott. A lehetséges magyarázatok az ismert technikai jelenségektől és félreértelmezésektől egészen a jóval merészebb hipotézisekig terjednek.
A Pentagon irataival kapcsolatos újfajta átláthatóságot Európában is nagy figyelemmel kísérik. Biztonsági és védelmi szakértők szorosan követik az amerikai kezdeményezéseket, mivel a szokatlan légtérbeli jelenségeket egyre inkább potenciális biztonsági kérdésként kezelik.
Történelem és spekuláció határán
Az újonnan nyilvánosságra hozott iratok mindenekelőtt egy dolgot világítanak meg: a szokatlan repülési jelenségek iránti érdeklődés messzire nyúlik vissza, és szorosan összefonódik olyan történelmi eseményekkel, mint a második világháború. Bár Németország többször is felbukkan a dokumentumokban, az anyagok nem szolgálnak bizonyítékkal sem földönkívüli űrhajók, sem titkos német „repülő csészealjak” létezésére.
Sokkal inkább azt dokumentálják, miként próbálták a hadseregek és a titkosszolgálatok évtizedeken át megmagyarázni a szokatlan észleléseket – és hogyan születtek mindebből máig élő mítoszok.