Prof. Dr. Tobias Pflederer, a Bajor Vízalatti Régészeti Társaság (BGfU) szakértője az Euronewsnak beszél a Bodeni-tóban talált fahajóroncsról, és elmagyarázza, miért különleges a lelet.
Lindau előtt a Bodensee-ben víz alatti régészek egy hajóroncs faelemeit fedezték fel, amelyek a jelek szerint jóval idősebbek, mint azt kezdetben feltételezték.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„A jelzés egy sportbúvártól érkezett, aki jól ismeri a környéket. Ő már korábban is úgy sejtette, hogy roncsról lehet szó” – számolt be az Euronews kérdésére Prof. Dr. Tobias Pflederer kutatóbúvár. Főállásban kardiológus Kaufbeurenben és professzor az Erlangeni Egyetemen, emellett a Bajor Vízalatti Régészeti Társaság (BGfU) tiszteletbeli elnöke.
„Az volt igazán izgalmas, hogy a famaradványokat valóban roncsnak tudtuk azonosítani. Ez ugyanis korántsem volt egyértelmű, akár más eredetű fa is lehetett volna. Miután azonban több borda és a hajóoldal maradványai is kiemelkedtek a tó fenekéből, gyorsan egyértelművé vált az értelmezés” – magyarázta Pflederer.
A borda a csónakok, hajók és repülőgépek teherhordó szerkezeti eleme; a bordák összekapcsolódva, bordázatként adják a hajótest „vázát”. A BGfU víz alatti régészei korábban már több, jóval nehezebb egyrönkös csónakot is találtak a Bodensee-ben és a Chiemsee-ben, amelyek közül néhányat a müncheni Deutsches Museum mutat be.
A most felfedezett, középkori hajó becslések szerint 8–12 méter hosszú lehetett. Hajóoldala nagyjából három méter széles.
A Bodensee-ben talált bordákat és egyéb faelemeket, Németország legnagyobb tavában, Lindau előtt, az osztrák határ közelében azonosították. A tó túlpartja Svájchoz tartozik.
Már tavaly, jóval az idei hőhullámok előtt is történelmi mélyponton volt a Bodensee vízszintje.
Hajóroncs a késő középkorból
A víz alatti régészeket valójában a roncs kora lepte meg. „Valójában újkori keltezésre számítottunk. A Bodensee-ben ugyan már ismertünk néhány, a késő középkorból származó roncsot, de számuk továbbra is csekély – eddig mindössze négy. Ezért a mostani lelet újabb adalékokat nyújthat a hajóépítéshez és a Bodensee-n folytatott hajózáshoz a késő középkorban.”
Az egyik bordából vett kis faminta elemzése – a Bajor Tartományi Műemlékvédelmi Hivatallal egyeztetve – kimutatta, hogy a roncs Kr. u. 1420 és 1450 közötti időszakból származik, amint arról a Schwäbische Zeitung is beszámolt.
Pflederer víz alatti régész rendkívül szerényen fogalmaz: „Eddig mindössze két merülést végeztünk, és csak az első felmérést készítettük el, vagyis ortofotók készítését és egy faminta kivételét az egyik bordából. C14-es radiokarbonos kormeghatározással sikerült a roncsot a Kr. u. 15. századra datálni.”
A felszínre hozás rendkívül drága lenne
A Svájcban, a Neuenburger-tóban feltárt, római kori hajórakomány látványos felfedezésétől eltérően a Bodensee-ből előkerült roncs kiemelését egyelőre nem tervezik.
Tobias Pflederer így fogalmaz: „A kiemelés mindig azt is jelenti, hogy a roncs részeit szakszerűen konzerválni és megőrizni kell. Ez rendkívül költséges eljárás. Ráadásul semmi sem tartósabban konzervál és véd, mint ha a roncsot a víz alatt, még inkább pedig üledéktakaró alatt hagyjuk. Felmerült egy kisebb felületű feltárás lehetősége, hogy pontosabban meg lehessen határozni a hajó szerkezetét és méreteit.”
A társaság több tóra kiterjedő projektjeiről további információk találhatók a Bajor Vízalatti Régészeti Társaság (forrás: német) (BGfU) honlapján. A szervezetnek mintegy 100, túlnyomórészt önkéntes tagja van. Köztük vannak hivatásos régészek és képzett kutatóbúvárok, de hallgatók, tapasztalt sportbúvárok és olyanok is, akik hobbiként foglalkoznak víz alatti régészettel.