Prof. Dr. Tobias Pflederer, a Bajor Vízalatti Régészeti Társaságtól (BGfU), az Euronewsnak mesélt a bodeni-tavi hajóroncs faelemeinek felfedezéséről, és elmondta, mitől különleges a lelet.
Lindau előtt, a Boden-tóban víz alatti régészek olyan fa hajóroncs-maradványokat fedeztek fel, amelyek szemmel láthatóan jóval idősebbek a korábban feltételezettnél.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„A jelzést egy sportbúvártól kaptuk, aki jól ismeri a környéket. Ő már sejtette, hogy akár roncsról is szó lehet” – mondta az Euronews megkeresésére Tobias Pflederer professzor, régészeti kutatóbúvár. Főállásban kardiológus Kaufbeurenben és az erlangeni egyetem professzora, emellett a Bajor Víz alatti Régészeti Társaság (BGfU) tiszteletbeli elnöke.
„Az volt a legizgalmasabb, hogy a fa maradványokat valóban roncsdarabként tudtuk azonosítani. Ez korántsem volt magától értetődő, akár más eredetű fahulladék is lehetett volna. Miután azonban több borda és hajóoldal-maradvány is kiemelkedett a tófenékből, gyorsan egyértelművé vált az értelmezés” – magyarázta Pflederer.
A borda egy csónak, hajó vagy repülőgép teherhordó szerkezeti eleme; az egymáshoz kapcsolódó bordák – akár a bordák a testben – alkotják a hajótestet. A BGfU víz alatti régészei korábban már több, jóval nehezebb egytörzsű csónakot, úgynevezett bödönhajót találtak a Boden-tóban és a Chiemsee-ben is, ezek közül néhányat a müncheni Deutsches Museumban állítottak ki.
Az most felfedezett középkori hajó becslések szerint 8 és 12 méter közötti hosszúságú. A hajóoldal szélessége körülbelül három méter.
A bordákat és a többi faelemet Németország legnagyobb belföldi tavában, a Boden-tóban, Lindau előtt, az osztrák határ közelében fedezték fel. A szemközti part már Svájchoz tartozik.
Már tavaly, a mostani hőhullámok előtt is történelmi mélypontra süllyedt a Boden-tó vízszintje.
Késő középkori hajóroncs
A víz alatti régészeket azonban igazán a hajóroncs kora lepte meg. „Valójában újkori keltezésre számítottunk. A Boden-tóban már ismertünk néhány késő középkori roncsot, de nagyon keveset – eddig mindössze négyet. Ez a roncs ezért új információkkal szolgálhat a hajóépítésről és a hajózásról a Boden-tavon a késő középkorban.”
Egy kis faminta elemzése – a Bajor Műemlékvédelmi Hivatallal egyeztetve – azt mutatta, hogy a roncs Kr. u. 1420 és 1450 közötti időszakból származik, amint arról a Schwäbische Zeitung is beszámolt.
A víz alatti régész Pflederer rendkívül visszafogottan nyilatkozik: „Eddig mindössze két merülést végeztünk, és csak egy elsődleges felmérést készítettünk, vagyis ortofotókat és famintát vettünk az egyik bordából. Radiokarbonos (C14) kormeghatározással sikerült a roncsot a Kr. u. 15. századra keltezni.”
A kiemelés rendkívül költséges lenne
A svájci Neuchâtel-tóban nemrég előkerült, római kori hajórakomány látványos leletétől eltérően a Boden-tóban talált roncs kiemelését egyelőre nem tervezik.
Tobias Pflederer így fogalmaz: „A kiemelés mindig azt is jelenti, hogy a roncsdarabokat szakszerűen kell konzerválni és megőrizni. Ez óriási költségekkel járó eljárás. Ráadásul semmi sem konzervál és véd úgy, mint ha a roncs a víz alatt, még inkább üledékkel lefedve marad. Felmerült esetleg egy kisebb felületű feltárás, hogy pontosan azonosítani lehessen a hajó szerkezetét és méreteit.”
A társaság több tóra kiterjedő projektjeiről további információk találhatók a Bajor Víz alatti Régészeti Társaság (forrás: német) (BGfU) honlapján. A szervezetnek mintegy 100, többségében önkéntes tagja van. Köztük hivatásos régészek és képzett kutatóbúvárok, de hallgatók, tapasztalt sportbúvárok és olyanok is, akik hobbiként foglalkoznak víz alatti régészettel.