Barcelona betonálmai: Antoni Gaudí kihagyhatatlan remekművei
Gaudí halála után közel egy évszázaddal: az Euronews Culture újra felfedezi a katalán építész leglenyűgözőbb alkotásait
Riudoms egyik vidéki házában egy rézműves család fiatal fia gyenge egészségével küzdött, és azzal töltötte az idejét, hogy a természetet figyelte.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A fiúból – Antoni Gaudíból – később olyan építész lett, akinek egyedülálló, a természetből táplálkozó stílusa ma is lenyűgözi Barcelonát és az egész világot.
A 19. században és a 20. század elején született, pezsgő fantáziájú Gaudí-alkotások a világ számos hatását sűrítik magukba: a katalán modernizmustól és az art nouveau-tól egészen a bizánci és perzsa építészetig.
„Az eredetiség azt jelenti, hogy visszatérünk az eredethez” – mondta Gaudí, arra utalva, hogy ihletét a természetből meríti. És bár építészetének múzsája a természet volt, támaszát a korszerű mérnöki tudás és a tudomány adta. A katalán építész házai egyszerre voltak látványosan meghökkentőek és funkcionálisak.
Idén júniusban lesz száz éve, hogy Gaudí meghalt. Az alkalomból felidézzük néhány ragyogó remekművét – mindegyik az UNESCO világörökség része.
Casa Vicens (1883–1885 között épült)
A barcelonai Carrer de les Carolines utcában álló Casa Vicens a színek és textúrák tobzódása. A ház Gaudí első nagy megbízása volt az egyetem elvégzése után, és már előrevetítette azt a természetközeli, leleményes stílust, amelyet később kiforrottá tett.
Az épület spanyol mudejár, perzsa és bizánci elemeket vegyít. A homlokzatot és a belső terek egy részét sárga virágos zöld csempék borítják, rozsdabarna falakkal párosítva.
A csempéket Gaudí első helyszíni bejárásai ihlették, amikor felméréseket végzett, és úgy emlékezett, hogy a telket „apró sárga virágok” borították. Az építész a bejárat ikonikus rácsozatát is megtervezte – amely pálmalevelekre emlékeztet –, miután a tervezés idején véletlenül felfigyelt egy pálmafára.
Fontosnak tartotta azt is, hogy a ház bőséges természetes fényt és szellőzést kapjon, ahogy azt 1878 és 1883 között vezetett feljegyzéseiben leírta.
Ebben a korai, eklektikus alkotásban már tetten érhető Gaudí érzékenysége a házat körülvevő környezet iránt, és esztétikai vonzódása a természethez.
Casa Batlló (1904–1906 között átépítve)
Ha a Casa Vicens Gaudí korai kísérletezését ragadja meg, akkor a Casa Batlló már az a ház, ahol fantáziadús és mérnöki pontosságú stílusa teljes pompájában kibontakozik.
A Passeig de Gràcián álló ház tenger és organikus formák ihlette álomvilág. Kívül finom, sejtszerű formák díszítik az ablaküvegeket lila, kék és zöld árnyalatokban. A homlokzat alsó fele csontvázszerű, ezért ragadt rá a találó „Csontok háza” elnevezés.
A színes tető a sárkánybőr kemény pikkelyeit idézi – ez visszatérő motívum Gaudí munkásságában, és utalás Sant Jordi, Katalónia védőszentjének legendájára.
A belső tér ugyanolyan varázslatos. A mennyezetek halpikkelyként csillognak, fátyolszerű üvegfelületek lágyítják a mögöttük húzódó helyiségek körvonalait. A falak és a belső erkélyek betonperemei finom ívekké formáltak.
A legkülönlegesebb mégis a központi fényudvar, amely több szinten át fut végig az épületen, és szétoszlatja a természetes fényt a házban.
Gaudí a fényudvart kék csempékkel burkolta, színátmenetben: alul világosabb, felül sötétebb árnyalatokkal, hogy összhangba hozza a burkolatot a fény szóródásával.
A fényudvar és az egyes szinteken elhelyezett szellőzőnyílások együttese azt mutatja, mennyire aprólékosan átgondolt, a szépséget és a mérnöki funkcionalitást ötvöző építészetről van szó.
A Casa Batllóba belépve olyan érzésünk támad, mintha az építész elméjébe lépnénk be, ahol a szépség és a tudomány állandó párbeszédet folytat egymással.
A szoborszerű épület visszhangozza Gaudí sokat idézett mondatát: „Az egyenes vonal az emberé, a görbe vonal Istené.”
Park Güell (1900–1914 között épült)
A város elitjének szánt lakóparkként megálmodott Park Güell lehetőséget adott Gaudínak, hogy még tovább feszítse stílusa határait, és az épületeket szervesen illessze a természeti környezetbe.
A birtok felületeit élénk színű trencadís díszíti – ez Gaudí által tökélyre vitt mozaiktechnika, amely törött kerámiacsempéket használ. A parkban több mint 400 sárkány ábrázolása található, utalva Katalónia védőszentjének legendájára; mindez annak a törekvésnek a része, hogy műveiben megragadja a régió történelmét és kulturális szövetét.
Gaudí vízgyűjtő és tárolórendszereket is kialakított, hogy öntözze a növényzetet és megóvja a talajt az eróziótól.
A Park Güellben az építészet a környező flóra és fauna formáiból merít, és a birtokot a valóság és a fantázia közötti térbe emeli.
Casa Milà (1906–1912 között épült)
A Casa Milàval Gaudí az általa használt anyagok lehetőségeit és az építészeti konvenciókat is a végletekig tágította.
A La Pedrera, vagyis „Kőbánya” néven is ismert ház homlokzata nagyrészt kőből készült, hullámzó ívekké faragva. A Casa Milàban a hagyományosan merev anyag átalakul, és szinte folyékonynak tűnik.
Az erkélyek kovácsoltvas korlátai hínárszerű formákká csavarodnak, kiegészítve a kő hullámzó vonalait. Az épület külseje megőrzi a kő visszafogott árnyalatát.
A ház terve korához képest radikális volt: az épületben nincsenek teherhordó falak, a szerkezet gerendákra és oszlopokra támaszkodik. Ez tette lehetővé, hogy Gaudí nyitottabb alaprajzokat alakítson ki. A Casa Milà volt az első olyan ház a Passeig de Gràcián, és a 20. század elejének egyike az elsők között, amely föld alatti parkolót kapott a hintók számára.
A Casa Milà látványos, szoborszerű tetőterasszal is büszkélkedhet, ahol a szellőzők és az eklektikus kémények szinte sakkfiguráknak hatnak. A terasz ívei a fény jobb eloszlását is segítik az épületben.
Basílica de la Sagrada Família (építés alatt)
1926-ban Gaudít elütötte egy villamos – a baleset halálosnak bizonyult. Azon a júniusi reggelen éppen legújabb és legmerészebb vállalkozásának, a Basílica de la Sagrada Famíliának az építkezésére tartott.
Gaudí egy másik építész által megkezdett projektet vett át. 1914-ben felhagyott minden más megbízással, hogy teljesen a templom építésére koncentráljon. Tervrajzai a gótika és az art nouveau elemeit olvasztják össze sajátos, személyes stílusával.
A templom belső terében a fákhoz hasonlóan szétágazó oszlopok és lombkoronát idéző mennyezet fogadja a látogatót. Gaudí „az ég felé törő természet templomának” szánta az épületet.
A Basílica de la Sagrada Famíliához készített tervei – geometrikus mintákkal, ólomüveg ablakokkal és számos karcsú toronnyal – ambiciózus, lélegzetelállító hattyúdalnak bizonyultak.
Az építész részletes rajzokat és útmutatásokat hagyott hátra nagyszabású terveihez, így halála után is folytatódhatott a monumentális építkezés.
Az épület tavaly a világ legmagasabb temploma lett, és az idén februárban elkészült új külső elemek tovább növelték magasságát.
Jelenleg valamivel több mint 172 méter magas, és akkor érte el végső magasságát, amikor nemrég a 17 méteres keresztet is felhelyezték Jézus Krisztus tornyának csúcsára.
Bár a munka még tart, a külső állványzatot a torony, júniusra tervezett felavatása előtt elbontják – az ünnepség egybeesik Gaudí halálának századik évfordulójával.
Gaudí életműve egy évszázad múltán is összecseng a mai, pezsgő Barcelonával. A várost az UNESCO és az Építészek Nemzetközi Szövetsége (UIA) az idei évre a világ építészeti fővárosává nevezte ki.
