Miután Tirana 1961-ben megszakította a kapcsolatokat Moszkvával, a diplomáciai szakadás után egy nap leforgása alatt a szovjet nőket elvett fiatal albánokra lehetséges árulókként tekintettek.
HIRDETÉSEbben a 13. századi erődítményben próbálják albán és orosz színészek felidézni közös történelmük egy felkavaró, mégis kevéssé ismert szakaszát. A két országnak 70 éve ez az első közös produkciója, amely bemutatja azoknak a kétnemzetiségű pároknak a tragédiáját, akiket üldözött a tiranai kommunista rezsim.
"Ez a film a hatvanas évekről szól, ez egy történelmi film, ez biztos. Akkoriban, a hatvanas években a két ország között összhang volt, utána viszont megromlott köztük a kapcsolat. Úgy vélem, ez mindkét fél számára fájdalmas lehetett."
Az elismert albán regényíró, Ismail Kadare a társszerzője a forgatókönyvnek, amely azoknak az albán férfiaknak a történetét meséli el, akik külföldön tanultak, és feleséggel tértek haza a Szovjetunióból, vagy más kommunista országokból. A gond azután kezdődött, hogy Tirana 1961-ben megszakította a kapcsolatokat Moszkvával, a diplomáciai szakadás után egy nap leforgása alatt ezután a szovjet nőket elvett fiatal albánokra lehetséges árulókként tekintettek.
"Ezek a nők a lehető legképtelenebb okok miatt találták magukat ebben a börtönben. Azok, akik nem voltak hajlandóak megalkudni azzal, amit nem éreztek helyesnek, számolniuk kellett a következményekkel, amelyek a filmben is láthatóak."
Nincs adat arra vonatkozóan, hány pár csatlakozott azokhoz, akiket ellenzékiségükért ítéltek kényszermunkára 40 év alatt, amíg Albániában kommunizmus volt.
A rendező, Jurij Arabov szerint a film tisztelgés a totalitárius rezsimek összes ártatlan áldozata előtt.