Svédország 2023-ban a GDP 6,8 százalékát fordította oktatásra, Romániában ez alig 3 százalék volt. Mégsem egyértelmű, hogy a magasabb kiadás jobb készségeket és felkészültséget hoz-e a változó európai gazdaságban.
Az uniós tagállamok kormányai 2023-ban összesen 806 milliárd eurót költöttek oktatásra, ami az EU GDP-jének 4,7%-ának felel meg.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az állami oktatási kiadások GDP-hez viszonyított aránya az elmúlt évtizedben enyhén csökkent: 2014-ben még 4,96% volt, 2023-ra pedig 4,65%-ra esett vissza – derül ki az Eurostat legfrissebb adataiból.
2020-ban rövid időre elérte az 5,02%-ot, elsősorban azért, mert a gazdaság a világjárvány idején visszaesett, nem pedig az oktatási költségvetések hasonló mértékű növekedése miatt.
Az Eurostat által vizsgált európai országok közül Svédország fordította a legnagyobb GDP-arányt oktatásra, 6,8%-ot. Finnország, Izland, Belgium és Dánia szintén 6% feletti összeget költöttek. A rangsor végén Románia és Görögország állt, 2,97, illetve 3,33%-kal.
Hol a legmagasabb az egy diákra jutó kiadás?
Az oktatási kiadások GDP-arányos összehasonlítása nem veszi figyelembe az országok gazdagságában vagy a diáklétszámban meglévő különbségeket.
A GDP-hez viszonyított arány azt mutatja, mekkora pénzügyi erőfeszítést tesz egy ország, míg az egy diákra jutó kiadás azt jelzi, mekkora vásárlóerő jut egy-egy oktatásban részt vevő személyre.
A gazdaság mérete, a diákok száma, valamint az, hogy a forrásokat hogyan osztják el az egyes oktatási szintek között, mind befolyásolhatják a rangsort.
A mutatókat vásárlóerő-standardban (PPS) fejezik ki – ez egy mesterséges, közös pénzegység, amely a nemzeti árszintek különbségeit kiegyenlíti, és összehasonlíthatóbbá teszi a kiadásokat. (Az Euronews Business a 2022-es adatokat használta, ez az utolsó év, amelyre az EU legnagyobb gazdaságai mind rendelkeznek adatokkal.)
Az összehasonlítás jól látható különbségekre mutat rá az oktatásra fordított nemzeti jövedelem aránya és az egy diákra jutó erőforrások között.
Luxemburg 2022-ben a GDP mindössze 3,74%-át fordította oktatásra, ami elmarad az EU 4,66%-os átlagától. Az egy diákra jutó kiadás mégis itt volt a legmagasabb: 18 422 PPS, több mint kétszerese az uniós 8 246 PPS-es átlagnak.
Bulgária ezzel szemben éppen az ellenkező mintát mutatta. Oktatási kiadásai GDP-arányosan, 4,5%-kal az EU-átlag közelében voltak, az egy diákra jutó 3 097 PPS-es kiadás azonban az egész blokkban a legalacsonyabbnak számított.
A nagy gazdaságok közül Franciaország 2022-ben a GDP 5,33%-át költötte oktatásra, ezzel az adatokkal rendelkező uniós országok között az ötödik legmagasabb arányt érte el. Az egy diákra jutó kiadás ugyanakkor 8 151 PPS volt, vagyis kissé elmaradt az EU átlagától.
Olaszország lényegesen kevesebbet költött GDP-arányosan, 4,07%-ot. Az egy diákra jutó 7 945 PPS-es kiadás közvetlenül Franciaország mögé sorolta az országot, de ez is valamivel az EU-átlag alatt maradt.
Németország a GDP 4,79%-át fordította oktatásra, ami közel van az uniós átlaghoz, ugyanakkor diákonként 10 363 PPS-t költött – mintegy 26%-kal többet az EU-átlagnál.
Más különbségek is kirajzolódnak. Málta a GDP 4,12%-át, vagyis az átlag alatti összeget költötte oktatásra, de az egy diákra jutó kiadás meghaladta az uniós átlagot. Szlovákia a GDP ugyanolyan hányadát fordította oktatásra, mint az EU-átlag, diákonként viszont 22%-kal kevesebbet költött.
Eredmények és kiadások
A nagyobb kiadás önmagában nem garantál jobb eredményeket. Európa legnagyobb oktatási ráfordításai nem feltétlenül azokhoz az országokhoz kötődnek, ahol a legalapvetőbb készségek a legerősebbek.
Az OECD nemzetközi tanulói teljesítménymérési programja, a PISA egyféle összehasonlítási alapot ad az eredményekhez. A 15 évesek szövegértési, matematikai és természettudományos készségeit méri, bár az oktatási rendszerek minőségének minden elemét nem tudja megragadni.
A PISA azokat a tanulókat sorolja a gyengén teljesítők közé, akik nem érik el a 2-es szintet. A 2-es szintet az OECD olyan alapküszöbnek tekinti, amely a társadalomban való teljes értékű részvételhez szükséges.
2022-ben feltűnően magas, 26,2% volt a gyengén teljesítő tanulók aránya szövegértésből, és 29,5% matematikából az EU-ban. Mindkét mutató romlott 2012 óta, amikor ezek az arányok még 18, illetve 22,1% voltak.
Azokban az országokban, amelyek többet költenek diákonként, általában jobbak a matematikai eredmények, de az összefüggés korántsem automatikus.
Észtországban volt a legalacsonyabb a gyengén teljesítők aránya matematikából, mindössze 15%. Utána Írország és Dánia következett, nagyjából 19–20%-os aránnyal. Ugyanez a három ország érte el a legalacsonyabb arányt szövegértésből is.
Dánia Európa egyik legnagyobb oktatási költője. Az Eurostat Észtországra és Írországra nem közöl ehhez szükséges adatokat.
Lettország korlátozott forrásokból is viszonylag jó eredményeket ért el. Diákonként 4 999 PPS-t költött – mintegy 39%-kal kevesebbet az uniós átlagnál –, ugyanakkor a gyengén teljesítők aránya matematikából és szövegértésből egyaránt az EU-átlag alatt maradt.
Málta ezzel szemben diákonként 9 658 PPS-t költött, vagyis mintegy 17%-kal az EU-átlag felett, ám az eredményei átlag alattiak voltak: a tanulók 32,6%-a számított gyengén teljesítőnek matematikából, 36,3%-uk pedig szövegértésből.
Ciprus diákonként az uniós átlaghoz közeli összeget költött, mégis az egyik leggyengébb eredményt érte el a blokkban: a tanulók több mint fele (53,2%) tartozott a gyengén teljesítők közé. Bulgária hasonló arányt (53,6%) mutatott, ráadásul alacsony kiadások mellett.
Az Eurostat Luxemburgra és Svájcra nem közöl 2022-es PISA-adatokat. 2018-ban, amikor Luxemburgban volt a legmagasabb az egy tanulóra jutó oktatási kiadás, a 15 évesek 27,2%-a gyengén teljesített matematikából, 29,3%-uk pedig szövegértésből – ami jól mutatja, hogy a magas ráfordítás önmagában nem hoz kiemelkedő eredményeket.
A nagy gazdaságok közül Franciaországban 26,9% volt a gyengén teljesítők aránya szövegértésből, vagyis kismértékben meghaladta az EU-átlagot. Németországban a 29,5%-os mutató megegyezett az uniós matematikai átlaggal, Olaszországban pedig ennél hajszálnyival magasabb, 29,6% volt.
Európa messze van a 2030-ra kitűzött készségcéloktól
Mivel az EU tanulóinak csaknem háromtizede nem éri el a matematikából meghatározott alap szintet, Európa még távol áll attól a céltól, hogy 2030-ra 15% alá szorítsa az alulteljesítés arányát az alapvető készségek terén.
Az eredmények jelentős társadalmi-gazdasági szakadékot is feltárnak. A PISA 2022 szerint a leginkább hátrányos helyzetű negyedbe tartozó uniós diákok 48%-a alulteljesített matematikából, szemben a leginkább kedvező helyzetű negyed 11%-os arányával.
A demográfiai változások az oktatás finanszírozásának módját is átalakíthatják. Az Európai Bizottság „Investing in Education 2025” című jelentése szerint 2030-ra mintegy 2,5 millióval lesz kevesebb három és 18 év közötti ember az EU-ban, mint 2022-ben.
Ez a korcsoport összességében várhatóan 3,5%-kal zsugorodik. A legnagyobb visszaesés Olaszországban (13%), Görögországban (12%) és Spanyolországban (11%) várható. Németországban ezzel szemben 9%-os növekedéssel számolnak.
Európa csökkenő iskoláskorú népessége teret nyithat arra, hogy diákonként többet fektessenek be. A Bizottság számításai szerint, ha az iskolák teljes költségvetése csak az évi 2%-os inflációval tartana lépést, az egy tanulóra jutó kiadás 2030-ra átlagosan 19%-kal emelkedne.
A Bizottság jelentése szerint az alapvető készségek javítása a termelékenységet, az innovációt és a gazdasági növekedést is támogatná. Olyan becsléseket idéz, amelyek alapján az európai országok GDP-je 2030-ra 8–10%-kal lehetne magasabb a jelenlegi előrejelzéseknél, ha többen érnének el megfelelő szintet az alapvető készségekben.
A jelentés szerint kisebb osztálylétszám, személyre szabottabb oktatás, korszerűsített tantervek, a pedagógusképzés és a munkakörülmények javítása, valamint a technológia hatékonyabb használata egyaránt elősegítheti ezt.
Az országok közötti összehasonlítások ugyanakkor arra utalnak, hogy a siker nemcsak attól függ, mennyit költenek a kormányok, hanem attól is, mire fordítják a pénzt, és valóban javítja-e a tanulási eredményeket.