Európai személyi jövedelemadó 2025-ben: nagy eltérések, több országban a gyerekek mérséklik az adóterhet
A személyi jövedelemadó kulcsai Európa-szerte jelentős eltéréseket mutatnak. A különböző adópolitikák és -struktúrák mind hozzájárulnak ezekhez a különbségekhez.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az jövedelmi szint, a családi állapot és az eltartott gyermekek száma egyaránt meghatározó abban, hogy a bruttó munkabér mekkora része kerül adó formájában elvonásra.
De mely európai országok vetik ki a legmagasabb, illetve a legalacsonyabb személyi jövedelemadót a bruttó bérekre?
Az OECD „Taxing Wages 2026” jelentése alapján az Euronews Business közelebbről is megvizsgálja a jövedelemadókulcsokat. Ezek a számok nem tartalmazzák a társadalombiztosítási járulékokat.
Gyermektelen egyedülálló
Az első forgatókönyvben egy gyermektelen, egyedül élő munkavállaló szerepel, aki a nemzeti átlagbér 100 százalékát keresi. 2025-ben ebben az esetben a személyi jövedelemadó (PIT) a vizsgált 27 európai országban – amelyek közül 22 EU-tag – Lengyelország 6,6 százalékos kulcsától Dánia 35,3 százalékos kulcsáig terjed.
Az EU-22 átlaga 17,2 százalék, míg az OECD-átlag ennél valamivel alacsonyabb, 15,5 százalék.
Harminc százalék fölé egyedül Dánia megy, míg Izland (27,1 százalék) és Belgium (25,6 százalék) 25 százalék felett adóztat. A kulcs Észtországban (21,6 százalék), Finnországban (21,1 százalék), Írországban (21 százalék) és Norvégiában (20,4 százalék) is meghaladja a 20 százalékot.
Európa legnagyobb gazdaságai közül Olaszország (19,1 százalék) és az Egyesült Királyság az uniós átlag fölött adóztat, Németország (17,2 százalék) pedig pontosan megegyezik vele. Spanyolország (17,1 százalék) és Franciaország (16,7 százalék) valamivel ez alatt marad.
Lengyelország mellett Csehországban (9,7 százalék) is egy számjegyű a kulcs. Svájcban és Szlovákiában is 12 százalék alatt marad az adó.
Kétgyermekes, egykeresős pár
A legtöbb esetben egy kétgyermekes, egykeresős pár kevesebb adót fizet, mint egy gyermektelen egyedülálló. Ezt tükrözik az uniós (17,2 százalék szemben 11 százalékkal) és az OECD-átlagok (15,5 százalék szemben 11 százalékkal) is.
Ebben a forgatókönyvben a jövedelemadó-kulcsok Szlovákia mínusz 6,5 százalékától Dánia 31,8 százalékáig terjednek. A negatív adókulcs azt jelenti, hogy az állam nem von, hanem visszatérít adót. Németország megközelíti ezt a határt, ott mindössze 0,7 százalékot kell fizetni.
Egy kétgyermekes, egykeresős pár Lengyelországban (1,1 százalék), Csehországban (3,3 százalék), Portugáliában (4,5 százalék) és Szlovéniában (4,7 százalék) is 5 százalék alatti adót fizet.
Ugyanakkor ebben az esetben is 20 százalék fölötti a kulcs Észtországban (21,6 százalék), Finnországban (21 százalék), Izlandon (20,4 százalék) és Norvégiában (20,4 százalék).
Kétkeresős, kétgyermekes pár
A harmadik forgatókönyvben egy kétkeresős, kétgyermekes pár szerepel, ahol mindkét fél a nemzeti átlagbér 100 százalékát keresi; ők valamivel kevesebb adót fizetnek, mint egy gyermektelen egyedülálló. Az EU-22 és az OECD átlaga ebben az esetben 15,5, illetve 14,3 százalék.
Ebben a kategóriában a kulcsok Szlovákia 4,7 százalékától Dánia 35,3 százalékáig terjednek.
A Tax Foundation közgazdásza, Alex Mengden elmagyarázta: általában egykulcsos jövedelemadó-rendszerben a kétgyermekes háztartások ugyanakkora PIT-et fizetnek, függetlenül attól, hogy egy vagy két keresőjük van. Progresszív adórendszerben viszont a kétkeresős párok adóterhe magasabb.
Miért fontos az adóstruktúra az országok közti különbségeknél
Az OECD elemzője és statisztikusa, a jelentés társszerzője, Edoardo Magalini több tényezővel magyarázza az országok közötti eltéréseket.
„Először is, az országok eltérően alakítják ki az úgynevezett adóstruktúrájukat, attól függően, mekkora bevételre van szükségük, milyen szerkezetű a gazdaságuk, és hogyan fejlődtek történetileg a fiskális intézményeik” – mondta az Euronews Businessnek.
„Egyes országok nagyobb mértékben támaszkodnak az áfára vagy a különböző jövedelemtípusokra kivetett adókra (például a társasági adóra, a tőkejövedelmek adójára stb.), míg mások inkább a munkát terhelő adókra hagyatkoznak.”
Önmagában a jövedelemadó nem ad teljes képet
Magalini rámutatott, hogy a munkajövedelmekre nehezedő teljes adóteher nemcsak a személyi jövedelemadótól függ, hanem más befizetésektől is, például a munkavállalók és a munkaadók által fizetett társadalombiztosítási járulékoktól (SSC).
Például Dánia tűnik ki a legmagasabb PIT-kulccsal, ugyanakkor a munkavállalók ott szinte egyáltalán nem fizetnek társadalombiztosítási járulékot. Franciaország viszont az EU-22 átlaga alatt szerepel a jövedelemadó-kulcsokban, miközben náluk a társadalombiztosítási járulékok aránya jelentős.
Mengden hozzátette, hogy a társadalombiztosítási járulékokra való eltérő mértékű támaszkodás az egyik fő hajtóereje az országok közötti különbségeknek. A járulékok nagysága jelentősen eltér országonként, ami érdemben befolyásolja az összesített kézhez kapott bér arányát.
John Hurley, az Eurofound vezető kutatási menedzsere arra is felhívta a figyelmet, hogy általában azokban az országokban, ahol magasabb a munkát terhelő adók aránya, a jövedelemadó-rendszer is progresszívebb: a magas keresetűekre nagyobb, az alacsony keresetűekre pedig kisebb – vagy akár semmilyen – teher jut.
Hol számítanak leginkább a gyerekek?
Ha egy gyermektelen egyedülállót összehasonlítunk egy kétgyermekes, egykeresős párral, bizonyos országokban feltűnő különbség adódik. Szlovákiában a rés 17,4 százalékpont, ezt követi Németország (16,5 százalékpont), Luxemburg (12 százalékpont) és Belgium (11,8 százalékpont) – mind 10 százalékpont fölött.
Ahogy az ábra mutatja, Észtországban, Norvégiában, Litvániában, az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Svédországban és Törökországban megegyezik az adókulcs.
Mengden szerint a gyermektelen egyedülálló és a kétgyermekes házaspár jövedelemadó-kulcsa közötti különbség elsősorban azt tükrözi, mennyire bőkezűek azok a családtámogatások, amelyeket az adórendszeren keresztül nyújtanak.
„Bár Észtország, Litvánia, Norvégia, Svédország és Törökország esetében itt nem látszik különbség, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ne nyújtanának bőkezű családtámogatásokat. Inkább arról lehet szó, hogy ezeket más csatornákon keresztül biztosítják, például közszolgáltatások formájában, közvetlen pénzátutalásokkal vagy a gyermekek ingyenes társbiztosításával” – tette hozzá.