Az újév kedvez a munkahelyváltásnak, sokaknál a fizetés dönt. Íme, az Euronews európai országok szerinti összehasonlítása.
Január népszerű hónap a munkahelyváltásra, mivel a dolgozók megvalósítják újévi fogadalmaikat, a cégek pedig az első negyedévre igazítják felvételi terveiket.
Sok munkavállaló számára a fizetés játssza a döntő szerepet a következő karrierlépés meghatározásában. Az ágazatok közötti egyértelmű különbségeken túl az európai országok között is jelentős eltérések vannak a bérekben, mind nominális értelemben, mind pedig a vásárlóerőre kiigazítva.
Nemcsak munkahelyet, hanem helyszínt is váltana? Vagy egyszerűen kíváncsi, mennyit keresnek a szomszédai? Az Eurostat adatai alapján így alakulnak a bérek Európában.
Közel 40 ezer euró az átlag az EU-ban
Az EU-ban az egy munkavállalóra jutó átlagos éves bér 39 808 euró. Az uniós országok között 15 387 euró Bulgáriában és 82 969 euró Luxemburgban; ez 5,4-szeres különbség.
Luxemburg mellett további öt országban haladja meg az átlag 50 000 eurót: Dániában, Írországban, Belgiumban, Ausztriában és Németországban.
A rangsor végén Bulgária mellett Görögországban és Magyarországon is 20 000 euró alatt van az egy munkavállalóra jutó átlagos éves bér.
Sok országban a lakosság jelentős része dolgozik részmunkaidőben, az Eurostat azonban úgy igazítja az adatokat, hogy megmutassa, mennyi lenne az átlag, ha mindenki teljes munkaidőben dolgozna.
A számok azt mutatják, hogy Nyugat- és Észak-Európában általában magasabbak, Kelet- és Délkelet-Európában pedig alacsonyabbak a bérek.
Mi áll a bérkülönbségek mögött?
Giulia De Lazzari, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) közgazdásza hangsúlyozta, hogy az országok gazdasági szerkezete és termelékenysége az országok közti eltérések egyik fő oka.
„A nagyobb termelékenység lehetővé teszi az országok számára a magasabb bérek fenntartását” – mondta az Euronews Businessnek.
Lazzari azt is megjegyezte, hogy azokban az országokban, ahol nagyobb a magas hozzáadott értékű ágazatok – például a pénzügy, az informatika vagy a csúcstechnológiás gyártás – aránya, jellemzően magasabbak a bérek, mint ott, ahol a foglalkoztatás alacsonyabb hozzáadott értékű területekre koncentrálódik. Ez utóbbiak közé tartozik a mezőgazdaság, a textilipar vagy az alapvető szolgáltatások.
„A szakszervezetek jelenléte és ereje, a kollektív szerződések lefedettsége és mélysége, valamint a törvényben előírt minimálbérek szintje szintén jelentősen befolyásolja a béreket” – tette hozzá.
Dr. Agnieszka Piasna, az Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI) vezető kutatója elmagyarázta, hogy az alacsony szakszervezeti lefedettség és a magasabb munkanélküliségi ráta várhatóan aláássa a munkavállalók alkuerejét.
„Ezt gyakran a magyarázatok között említik az alacsony bérhányadra, amely sok közép- és kelet-európai (CEE) országban megfigyelhető; ezekben az országokban az EU-n belül a legalacsonyabb a szakszervezeti szervezettség” – mondta az Euronews Businessnek.
Vásárlóerő-paritáson számolt átlagbérek
A különbségek kisebbek, ha vásárlóerő-paritásban mérjük, vagyis figyelembe vesszük az országok közötti megélhetési költségkülönbségeket.
Elvben egy PPS-egység minden országban ugyanannyi árut és szolgáltatást képes megvásárolni.
A teljes munkaidőre korrigált bérek Görögországban 21 644-től Luxemburgban 55 051-ig terjednek. A legmagasabb és a legalacsonyabb közötti arány 2,5-re csökken.
Luxemburgon kívül a rangsor élén Belgium, Dánia, Németország és Ausztria áll, mindegyik 48 500 PPS felett.
Az utolsó öt helyen Görögország, Szlovákia, Magyarország, Bulgária és Észtország áll, mind 28 000 PPS alatt.
Az ILO szakértője, Lazzari rámutatott, hogy a megélhetési és árszintek hatással vannak a bérekre, és így a keresetekre is. „A magasabb fogyasztói árszinttel rendelkező országokban általában magasabbak a nominális bérek” – mondta.
Néhány ország helyezése érezhetően megváltozik, ha az euróban mért értékeket PPS-ben számoltakkal hasonlítjuk össze. Románia például a 22. helyről a 13.-ra ugrik, tehát jóval jobban áll PPS-ben, míg Észtország a 16.-ról a 22.-re esik vissza, ha figyelembe vesszük az árszínvonal-különbségeket.
Ha az elmúlt öt év átlagos növekedési üteme fennmarad, az EU-ban az átlagbér nominálisan 41 600 euróra, vásárlóerő-paritáson számolva pedig 43 400-ra emelkedhet 2026-ra, jóllehet az egyes országok növekedési üteme jelentősen eltér.