Egy Euronews-interjúban Pakisztán miniszterelnök-helyettese feltárta a júniusi amerikai–iráni alku hátterét, és ismertette Európával közös biztonsági stratégiát.
A Közel-Kelet egészére kiterjedő regionális békét most egy különleges mechanizmus révén kellene megteremteni, mondta az Euronewsnak Mohammad Ishaq Dar pakisztáni miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter, mivel „mindannyiunknak látnunk kell az új biztonsági architektúrát (...) és annak következményeit a globális gazdaságra” az öböl térségén túl is.
Az Euronews World Conversation című műsorának adott, számos témát érintő exkluzív, iszlámábádi interjúban Dar felvázolta azokat az összetett diplomáciai erőfeszítéseket, amelyeket a meghatározó regionális hatalmak, Pakisztán, Törökország és Szaúd-Arábia, valamint a térség több országa Európával együtt tesznek „a térségbe visszatérő béke és stabilitás érdekében, amely az egész világ számára hatékony és kedvező lesz”.
Dar a Pakisztán, Törökország és Szaúd-Arábia által augusztusban, kollektív és egyéni biztonságuk és védelmük érdekében aláírt kölcsönös védelmi Mecca Pactot a regionális biztonsági architektúra lehetséges „kezdetének” nevezte, mert szerinte ez nemcsak a térségnek, hanem azon túli országoknak is segítséget jelent majd.
Pakisztán miniszterelnök-helyettese elmondta, hogy az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország bekapcsolódott az új biztonsági struktúrába, és hogy Olaszország is érdekelt abban, „hogy részese legyen a párbeszédnek”.
Az Euronewsnak adott exkluzív interjúban Dar elmondta, hogy kormánya kezdeményező szerepet vállalt az Egyesült Államok és Irán közötti békeközvetítésben a háború korai szakaszában, és hogyan kérte iráni partnerét, hogy ne válaszoljon az amerikai–izraeli támadásokra.
„A háború első napjának, február 28-ának kora reggelén felhívtam (Abbas iráni külügyminisztert) Araghchit, hogy kérem, mutasson erőt, és ne reagáljon, mert attól tartottam, hogy esetleg az öböl menti országok ellen fognak visszacsapni, ami sajnos meg is történt” – mondta Pakisztán külügyminisztere.
„Az egész (diplomáciai) folyamat azon a napon kezdődött” – idézte fel Dar.
Elmondta, hogy a pakisztáni vezetés „keményen dolgozott azon, hogy tárgyalóasztalhoz ültesse őket”, aminek eredményeként a felek kezet fogtak és leültek tárgyalni.
„Egy 21 órás maratoni üléssorozat volt, valódi szünetek nélkül, csak egyeztető szünetekkel, és az ötödik forduló után nagyon biztos voltam benne, hogy a hatodikra már annyi utat tettünk meg, hogy eljutottunk egy pontig (a megállapodásig).”
„Nem adtuk fel” – mondta Dar, és ez az erőfeszítés később az iráni háború befejezését célzó amerikai–iráni szándéknyilatkozattá vált, amelyet június 18-án írtak alá.
Az Euronewsnak elmondta, hogy a megállapodás egyik alapvető pontja, „amit a világ szinte valamennyi országa támogatott, az volt, hogy a Hormuzi-szorosban ne legyenek útdíjak, engedélyek, illetékek vagy jóváhagyások”, hozzátéve, hogy az EU és az Egyesült Királyság is támogatta ezt a diplomáciai folyamatot.
„Úgy gondolom, hogy a tengeri útvonalakat a szabad mozgás tereinek kell tekinteni, és Pakisztán nem adta fel” ezt az elvet – mondta Dar, hozzátéve, hogy minden fél továbbra is „keményen dolgozik” azon, hogy elérje ezt a célt.
Azt is elmondta, hogy Pakisztán „továbbra is igyekszik meggyőzni mindkét felet, hogy kérem, tartsák tiszteletben és becsüljék meg azt, amit június 18-án aláírtak”.