Több drámai alpesi mentés után az Euronews több szakértőt kérdezett „Alpine Divorce” azaz alpesi elválás témáról: miért hagynak valakit egyedül a hegyen, és a hegymászás továbbra is férfiak által uralt sport?
Az Alpokban beköszöntött tél óta több látványos mentőakciói is címlapra került. A salzburgi Königsjodleren a hegyimentőknek például saját életüket is kockáztatniuk kellett, hogy egy fiatalt az éjszakában erős havazásban 2.600 méterről lehozzanak. Ugyancsak november elején egy baden-württembergi 17 éves lányt a partnere éjszaka, a dermesztő hidegben hagyott magára a Zugspitzén. Alapvető szabály, hogy az együtt túrázó csoportok rossz időjárási körülmények között se hagyjanak senkit egyedül a hegyen.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Hónapok óta zajlik vita a hegymászó közösségben az „Alpine Divorce” (alpesi elválás) jelenségről. Számos nő számolt be a közösségi médiában a Grossglockneren történt haláleset perét követően arról, hogy a férfiak magukra hagyták őket a hegyen.
A pszichoanalitikus pedagógus és outdoor tréner, Julia Rappich az Euronewsnak nyilatkozott a jelenségről.
„Az „Alpine Divorce” körüli vitában elsősorban a csoportdinamikai nézőpont érdekel: mi történik az emberek között, amikor együtt vannak a hegyen, és a körülmények egyre nehezebbé válnak? Amikor a fizikai megterhelés, a bizonytalanság, az időnyomás és esetleg a veszély is fokozódik?”
Továbbra is a férfiak dominálják a hegyisportot?
Az „Outdoor-Magazin” Alpine Divorce podcastjában (forrás: német) az újságírók, Katharina Hübner és Nadine Regel arról számolnak be, hogy sok évvel ezelőtt idősebb, tapasztaltabb partnerekkel jártak a hegyekben, és helyenként túlterhelve érezték magukat. Akkor a férfiak nem hagyták őket magukra, de ma már egyikük sem bízná egy férfira egy közös túra teljes felelősségét. Időközben női közösségek is kialakultak a hegyisportban, és egyre gyakrabban járnak alpinisták női kötelekben együtt.
A Német Alpesi Egyesületnek (DAV) több mint 1,6 millió tagja van, közülük az elmúlt évben 44,6 százalék volt nő. Ugyanakkor a DAV által képzett hegyivezetők, sportmászó edzők és más trénerek körében a nők aránya továbbra is jóval 30 százalék alatt marad.
A drámai mentőakció a Königsjodleren ezúttal egy fiatal férfit érintett, akit hátrahagytak. Két társa nélküle mászott tovább a csúcs felé.
Csoportdinamikai trénerként Julia Rappich hangsúlyozza: „A vitának nem szabad azt a látszatot keltenie, hogy a férfiak a hegyen elsősorban a nők számára jelentenek veszélyt. Az osztrák alpesi baleseti statisztika egyértelmű aránytalanságot mutat a halálos áldozatoknál: 2024-ben a 309 emberből, aki Ausztria hegyeiben életét vesztette, 269 volt férfi, ami 87 százaléknak felel meg.”
„Férfi dominanciaminták jóval a hegyisporton túl”
A pszichológus, Ulrich Wilken az Euronewsnak elmagyarázta, hogy nem ismert, valójában hány nő élt át az Alpine Divorce-hoz hasonló helyzetet: „Az viszont beszédes, hogy ennyire sok nő ismer magára ezekben a történetekben. Olyan tapasztalatokra utal, amelyekben egyenlőtlenül oszlik meg a felelősség, hiányzik az odafigyelés, és férfi dominancia érvényesül, amely messze túlmutathat a hegyisporton.”
A pszichológus szerint hasonló mintázat jelenhet meg párkapcsolatokban, családokban és a munkahelyen is: egy férfi követi a saját céljait, egyedül hoz döntéseket, és elvárja, hogy egy nő alkalmazkodjon, vagy viselje a következményeket.
Társadalmi probléma
A pszichológiai dimenzióról Ulrich Wilken azt mondja: „Aki valakit a hegyen hátrahagy, lehet, hogy nemcsak egy embert hagy magára, hanem a közös felelősséget is. Valójában az a legnyugtalanítóbb pillanat, amikor a saját cél fontosabbá válik, mint a másik biztonsága.”
A pszichológus nem „biológiai férfiproblémáról”, hanem egy „társadalmi problémáról bizonyos férfiasságképekről” beszél. A férfiak olykor ugyanúgy tudnak gondoskodóan, körültekintően és szolidárisan cselekedni, mint a nők. Az a döntő, hogy társadalmilag milyen viselkedésformákat definiálunk erősségként.
Ulrich Wilken számára a jelenség szimbolikus jelentése is fontos: „Az Alpine Divorce azért is érdekes a hegyeken túl, mert láthatóvá tesz egy olyan dinamikát, amelyet sok kapcsolatból ismerünk, hogy az egyik ember a saját céljait követi, és a másikra hagyja a következményeket.”
Egymásra figyelni a közösségi média korában
Miriam Roth, a Német Alpesi Egyesület (DAV) képviselője az Euronewsnak hangsúlyozta, hogy a baleseteket nem szabad nemi szempontból vizsgálni. „Nézőpontunk szerint a jó túraterv különösen fontos. Már előre nyíltan kell beszélni az érintetteknek az elvárásaikról, a fizikai állapotukról és a hegyi tapasztalataikról. Különösen alpesi terepen fontos, hogy figyelemmel legyenek egymásra, és felelősséget vállaljanak egymásért.”
„Ha útközben kiderül, hogy a túra valakinek túl megterhelő, akkor közösen kell biztonságos megoldást keresni.” - tette hozzá.
Az outdoor tréner és pedagógus Julia Rappich a közösségi média veszélyeire figyelmeztet: „A hegy egyre inkább önreprezentáció és elismerés színpada is lesz. Látható a csúcs, a látványos fénykép, az egyéni teljesítmény. Kevésbé látható az előkészület, a tényleges körülmények, a kételyek, a szükséges visszafordulási döntések és az egymásért viselt felelősség.”
Tanácsként Julia Rappich azt javasolja: „Azt kívánom, hogy a visszafordulást is tegyük láthatóbbá. A visszafordulás nem kudarc, hanem gyakran jó és felelős döntés. Nem a csúcs határozza meg, hogy sikeres volt-e egy túra, hanem az, ahogyan együtt vagyunk úton.”