Egy új tanulmány szerint azoknál a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél, akik abbahagyták a GLP-1-kezelést, kétszeres volt a szívroham, a stroke vagy a halál kockázata azokhoz képest, akik folytatták.
Az áttörést jelentő, testsúlycsökkentésre és a cukorbetegség kezelésére használt gyógyszerek a természetes GLP-1 hormon hatását utánozzák, hogy szabályozzák a vércukorszintet és mérsékeljék az étvágyat. Az elmúlt években a 2-es típusú cukorbetegség és az elhízás kezelésének egyik alappillérévé váltak, és a szív- és veseműködés szempontjából is előnyös hatásokat mutattak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Bizonyított hatásaik ellenére a betegek jelentős része abbahagyja ezeknek a gyógyszereknek a szedését, gyakran már az első évben. A leggyakoribb okok közé a gyomor-bélrendszeri mellékhatások, a hatástalanság érzet, a magas költségek és a ritka mellékhatások miatti aggodalom tartoznak.
A kezelés leállítását gyakran testsúlygyarapodás követi, valamint több kardiometabolikus kockázati tényező, például a vércukorszint és a vérnyomás romlása.
Most egy új, a The Lancet Regional Health Europe (forrás: angol) folyóiratban megjelent tanulmány megállapította, hogy az ilyen gyógyszerek elhagyása a nem halálos szívroham, a nem halálos sztrók vagy bármely okból bekövetkező halálozás együttes kockázatának kétszeres növekedésével járt azokhoz képest, akik folytatták a kezelést. Ez körülbelül évi négy ilyen eseményt jelent 100, a kezelést abbahagyó emberre vetítve, szemben a folytatók körében mért 100 főre jutó két esettel.
Azok között, akik leálltak a kezeléssel, a kockázatok magasabbak voltak az elhízott embereknél, mint azoknál, akik nem voltak elhízottak. Az elhízottaknál (testtömeg-index 30 felett) a GLP-1 kezelés abbahagyása után 127 százalékkal nőtt a szív- és érrendszeri kockázat, szemben a nem elhízottaknál mért 61 százalékos növekedéssel.
Mivel azonban megfigyeléses vizsgálatról van szó, nem lehet megállapítani, hogy a GLP-1 kezelés leállítása közvetlenül okozza-e a kockázat növekedését, vagy azok az emberek, akik abbahagyták, már eleve rosszabb egészségi állapotban voltak.
A kezelés abbahagyása után a betegek testsúlya, vércukorszintje és vérnyomása csak kismértékben változott, és nem voltak jelentős különbségek azok között, akiknél szívroham, sztrók vagy halálozás következett be, illetve azok között, akiknél nem. Ez arra utal, jegyezték meg a szerzők, hogy ezek a tényezők nem magyarázzák meg teljes mértékben a magasabb kockázatot.
A kutatók elektronikus orvosi dokumentációkat elemeztek az Italian Association of Clinical Diabetologists adatbázisában szereplő több mint 300 diabéteszcentrumból. A feljegyzések több mint 80 000, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő, de ismert szív- és érrendszeri betegség nélküli embert foglaltak magukban, akik 2004 és 2024 között kezdtek GLP-1 kezelést.
A résztvevők többsége korábbi generációs GLP-1 készítményeket kapott. A semaglutid, az egyik leggyakrabban alkalmazott új generációs kezelés, csak a használat kis hányadát tette ki, a tirzepatid pedig nem szerepelt az adatokban, mivel a vizsgált időszak után jelent meg az olasz piacon.
Azok, akik folytatták a kezelést, átlagosan közel három évig szedtek GLP-1 készítményt, míg akik abbahagyták, valamivel több mint egy évig szedték.
A szerzők szerint az eredmények arra utalnak, hogy 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő, de ismert szív- és érrendszeri betegséggel nem rendelkező embereknél a GLP-1 készítmények hosszú távú alkalmazása fontos lehet az általános egészségügyi előnyök fenntartásához. Hangsúlyozták, hogy további kutatásokra van szükség annak tisztázására, hogy a kezelés leállítása közvetlenül hozzájárul-e a szív- és érrendszeri kockázat növekedéséhez, vagy inkább a romló egészségi állapot vagy a meglévő kardiovaszkuláris kockázat jelzője.