Spanyolország első, 2012 óta tartott közös általános sztrájkja előtt az Euronews megvizsgálja, mennyibe kerül Európa gazdaságainak egyetlen sztrájknap.
Legutóbb 2012 novemberében fordult elő, hogy Spanyolország két legnagyobb szakszervezete közösen hirdetett általános sztrájkot, akkor az ország súlyos megszorítási válságban volt.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Tizennégy évvel később a spanyol dolgozók ismét megpróbálják leállítani az országot.
Ezúttal az alapvető dolgok miatt elégedetlenek, és Madridban, Párizsban, Brüsszelben és Rómában is hasonlóan hangzanak a követelések: megfizethető bérlakások, a drágulással lépést tartó bérek és működő közszolgáltatások.
A Comisiones Obreras (CCOO) és az Unión General de Trabajadores (UGT) szakszervezetek által szerdára meghirdetett 24 órás munkabeszüntetés 18 nappal előzi meg Spanyolország előrehozott parlamenti választását, amelyet november 29-ére írtak ki.
Spanyolország azonban nincs egyedül.
Franciaországban november 5-én tartottak országos sztrájk- és tiltakozónapot a megélhetési költségek miatt. Az olasz CGIL szakszervezet november 20-ára hirdetett általános sztrájkot, a belga szakszervezetek pedig a november 23-val kezdődő hétre helyeztek kilátásba egyet.
Már a tavalyi év is rendkívüli volt.
A brüsszeli székhelyű Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI) előzetes adatai szerint 2025 volt az Európai Unióban a sztrájkok szempontjából a legmozgalmasabb év 1991 óta.
A kérdés az, hogy mely gazdaságok fizetik a legnagyobb árat.
Németország fizetné a legnagyobb számlát
Az országok összehasonlításának legegyszerűbb módja, ha mindegyikre ugyanazt a képletet alkalmazzák.
Fogják egy ország éves gazdasági teljesítményét, a bruttó hazai termékben (GDP) mérve, és elosztják 365-tel, így megkapják az egy napi teljesítményt. Ezután feltételezik, hogy minden ötödik dolgozó beszünteti a munkát, és így körülbelül az aznapi teljesítmény ötöde vész el velük együtt.
Ezen az alapon Európa legnagyobb gazdasága, Németország egyetlen nap alatt mintegy 2,5 milliárd eurót veszítene a 2025-ös Eurostat GDP-adatai szerint.
Franciaország következik körülbelül 1,6 milliárd eurós, Olaszország pedig mintegy 1,2 milliárd eurós veszteséggel.
Spanyolországban a veszteség mintegy 930 millió euró lenne. A gazdaság tavaly 1,69 billió eurót állított elő, ami naponta körülbelül 4,6 milliárd eurónak felel meg.
A kisebb gazdaságok számlája is kisebb. Egy azonos mértékű sztrájk Belgiumban körülbelül 350 millió euróba, Portugáliában mintegy 170 millió euróba kerülne.
Ez durva becslés. A sztrájkok ritkán oszlanak el egyenletesen: leginkább a közlekedést, az iskolákat és a közszolgáltatásokat sújtják, miközben számos gyár és iroda tovább működik.
Miért nem kell a számla nagy részét soha kifizetni
A nemzeti számlák jóval nyugodtabb képet mutatnak, mint az egyes sztrájkok előtt közzétett költségbecslések.
Franciaország a legjobb teszteset, mert statisztikusai többször is megmérték a sztrájkok hatását. A Banque de France becslése szerint a 2023 márciusában és áprilisában tartott nyugdíjreform-ellenes sztrájkok nagyjából 0,1 százalékponttal vetették vissza a francia növekedést az adott év első negyedévében.
A második negyedévben ugyanekkora, körülbelül 0,1 százalékpontos felzárkózást állapítottak meg. Más szóval, a kieső gazdasági tevékenység nagy része három hónapon belül pótlódott.
A Banque de France megjegyezte, hogy ez összhangban van a francia statisztikai hivatal, az INSEE számításaival, amely szerint a 2018 tavaszi társadalmi megmozdulások körülbelül 0,1 százalékponttal csökkentették a GDP-t.
Az ok egyszerű: egy sztrájk nem olyan, mint egy raktártűz, amely megsemmisíti a készleteket. Az árut végül elszállítják, a kórházi időpontot átszervezik, és az üzem a következő héten egy pluszműszakot vállal.
Vannak azonban végleges veszteségek is, amelyek konkrét szereplőket érintenek. A sztrájkolók elveszítik egy napi bérüket, a kormányok pedig azt az adóbevételt, amely a meg sem valósuló tevékenység után folyna be. A légitársaságok és a szállodák nem tudják pótolni az elmaradt járatokat vagy az üresen maradt szobákat.
Belgium példája mutatja, hogy az igazi kockázat az ismétlődés
Belgium jól mutatja, mi történik, ha a sztrájkok már nem egyszeri események.
Az ETUI adatai szerint az ország 2025-ben 1 354 845 munkanapot veszített el sztrájkok miatt, ami 1000 alkalmazottra vetítve 313 napot jelent. Ezzel megdőlt az 1993-ban felállított, 299 napos korábbi rekord.
A különbség szomszédaihoz képest jelentős.
Hollandiában a Statistics Netherlands (CBS) adatai szerint 23 sztrájk összesen csaknem 60 000 munkanap kiesését okozta 2025-ben.
Németországban a Gazdasági és Szociális Kutatóintézet (WSI) becslése szerint 2025-ben mintegy 645 000 munkanap veszett el, ami elmarad a hosszú távú átlagtól, pedig a német gazdaság majdnem hétszerese a belgának.
Éppen ez az, amit az egyszeri költségbecslések nem mutatnak meg. Egyetlen sztrájknap hatása gyorsan ledolgozható, a havi rendszerességű sztrájkok viszont tartós nyomot hagynak a gazdaságon.
Az első számokat a villamosenergia-hálózat mutatja meg
Spanyolországban szokatlan módon az áramfelhasználás alapján mérik, hányan sztrájkolnak.
A belügyminisztérium közlése szerint a 2012. novemberi általános sztrájk idején a reggeli órákban 11,4 százalékkal maradt el az áramigény az ilyenkor szokásos szinttől a hálózatirányító Red Eléctrica adatai alapján. A 2012. márciusi sztrájk alatt ugyanebben az órában 15,4 százalékos volt a visszaesés.
A hálózati adatok várhatóan szerdán is az első becslést adják majd a részvételről, még mielőtt a szakszervezetek és a kormány közzétennék a maguk, jellemzően nagyon eltérő számait.
A légi közlekedés helyzete továbbra is bizonytalan. Hétfőig a kormány még nem tette közzé, milyen minimális légi járatokat kell biztosítani a sztrájk idején, noha a felhívás a repülőterek és a légitársaságok dolgozóira is kiterjed.
A befektetők alig reagáltak
Eddig úgy tűnik, a piacokat nem aggasztja a helyzet. A spanyol IBEX 35 index hétfőn 19 742,5 ponton zárt, ami 14,1 százalékos emelkedés az idei évben, és mintegy 3 százalékkal marad el a 20 356,5 pontos történelmi csúcstól.
A sztrájknapnak leginkább kitett vállalatok még ennél is jobban teljesítettek.
A Meliá Hotels International, Spanyolország egyik legnagyobb szállodaláncának részvényei idén 38 százalékkal drágultak. Az Aena, amely a spanyol repülőterek többségét üzemelteti, 21 százalékos emelkedést könyvelhet el.
A befektetők számára egyetlen sztrájknap olyan, mint egy vihar, amely egy napra késlelteti a járatokat. Belgium ugyanakkor megmutatja a másik forgatókönyvet, amikor a sztrájkok olyan gyakoriak, hogy a gazdaság állandó jellemzőjévé válnak.
Spanyolországban a szerdai sztrájk költségét az elveszített munkaórákban mérik majd. Az pedig, hogy a szélesebb tiltakozási hullám változtat-e bármin, a november 29-i szavazáson dől el.