Az átlagbért keresőknek ahhoz, hogy nyugdíjasként jövedelmük 70%-át elérjék, Svájcban havonta 1000, Németországban 600 euróval kell többet félretenniük. Az Euronews Business bemutatja a nők és férfiak becsléseit Európában.
A becslések szerint a kötelező nyugdíjak a vizsgált 30 európai országból 22-ben elmaradnak az OECD nyugdíj-jövedelmi céljától.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az OECD a Pensions Outlook 2026 című jelentésében azt becsüli, hogy az átlagbéren dolgozó alkalmazottaknak teljes pályafutásuk során mennyit kellene pluszban félretenniük ahhoz, hogy bruttó bérük 70%-ának megfelelő nyugdíjat kapjanak.
Litvániában a legnagyobb a rés a keresethez viszonyítva, 20,7%, Svájcban pedig a legmagasabb a becsült havi befizetési igény: az átlagbérű férfiaknál havi több mint 1000 euró.
Az OECD ezt nevezi hozzájárulási résnek. Ez az a többletjövedelem-rész, amelyet a munkavállalóknak egy önkéntes nyugdíj-megtakarítási rendszerbe kellene befizetniük, a kötelező hozzájárulásaikon felül, hogy elérjék a célt.
Hogy kinek mennyi jövedelemre van szüksége nyugdíjasként, részben attól függ, mire számít a kiadásai terén. „Nincs általános, mindenkire érvényes nyugdíj-jövedelmi cél. Ahelyett, hogy célzott helyettesítési rátákat használunk, lehet fogyasztási küszöbértékeket alkalmazni, amelyek olyan célzott kiadási szintek, amelyekkel meghatározott életstílus érhető el nyugdíjban” – mondta Stéphanie Payet, az OECD elemzője az Euronews Businessnek.
Az OECD kiszámította a hozzájárulási réseket, amelyek az átlagbérű férfi munkavállalók esetében Törökországban 0,4%-tól Litvániában 20,7%-ig terjednek. A mutatók többnyire ugyanazok a nők esetében is, de Lengyelországban és Magyarországon a nőkre vonatkozó rés rendre 8,6, illetve 2,9 százalékponttal nagyobb.
Sok országban két számjegyű a rés: Írországban (19,4%), Lengyelországban (17,3%), Horvátországban (15,7%), Szlovéniában (12,5%), Lettországban (12,3%), Észtországban (12,2%), Svájcban (12,1%), Németországban (11,1%), Belgiumban (10,7%) és Izlandon (10%).
„Ahol nagyok a rések, ott ez azt jelenti, hogy az emberek gyakran keveset takarítanak meg, ezért nem lesz elegendő pénzük ahhoz, hogy jó életszínvonalat biztosítsanak maguknak nyugdíjban” – mondta Iain Clacher, a Leedsi Egyetem professzora az Euronews Businessnek.
Más nagy gazdaságokban a rés 9,1% az Egyesült Királyságban és 6,2% Franciaországban.
Kisebb Bulgáriában (4,4%), Szlovákiában (3,9%) és Svédországban (2,2%). Törökországban a legkisebb pozitív rés, 0,4%.
Ausztriában, Dániában, Görögországban, Olaszországban, Luxemburgban, Hollandiában, Portugáliában és Spanyolországban a kötelező nyugdíjak várhatóan teljesítik az OECD nyugdíj-jövedelmi célját az átlagbérű férfiak esetében.
Mennyit kellene a dolgozóknak havonta pluszban megtakarítaniuk?
Az Euronews Business az OECD hozzájárulási rátáit alkalmazta a 2025-ös átlagos bruttó bérekre. Ugyanaz a százalékos arány nagyon különböző összegeket jelenthet attól függően, mennyit keresnek a munkavállalók.
A 2025-ös átlagos bruttó bérek mellett a férfiakra vonatkozó becsült többletbefizetés nagyjából havi 5 eurótól (Törökország) 1084 euróig (Svájc) terjed.
Az összeg Írországban (974 euró), Izlandon (716 euró), Németországban (617 euró), Belgiumban (556 euró) és Norvégiában (532 euró) haladja meg a havi 500 eurót.
Az Egyesült Királyságban egy átlagbérű férfinak körülbelül havi 494 eurót kellene félretennie az OECD által meghatározott szint eléréséhez. Franciaországban ez az összeg 238 euró, Szlovákiában 64 euró, Bulgáriában 68 euró, Svédországban 91 euró, Romániában 111 euró, Magyarországon 129 euró, Lengyelországban pedig 360 euró.
Még a viszonylag kis összegű havi befizetés is megterhelő lehet ott, ahol alacsonyabbak a bérek. A 2025-ös átlagos bruttó havi keresetek Törökországban 1549 eurótól Svájcban 8957 euróig terjedtek. Németországban 5558 euró, az Egyesült Királyságban 5445 euró, Svédországban 4195 euró, Franciaországban 3830 euró, Lengyelországban 2078 euró, Magyarországon pedig 1772 euró volt.
Ezeken a bérszinteken a keresetek 70%-ának megfelelő nyugdíj-jövedelem Törökországban nagyjából 1084 eurót, Svájcban pedig 6270 eurót jelentene havonta.
Miért különböznek a hozzájárulási rések?
Payet szerint a különbségek közvetlenül attól függnek, mekkora jövedelemre számíthatnak a munkavállalók a kötelező nyugdíjrendszerekből. A helyettesítési ráta azt méri, hogy a nyugdíj milyen arányban pótolja a munkavállaló munkaviszony előtti keresetét.
„Alacsonyabb helyettesítési ráta a kötelező nyugdíjrendszerben azt jelenti, hogy önkéntes alapon többet kell befizetni ahhoz, hogy elérje a célzott helyettesítési rátát” – mondta.
Traute Meyer, a Southamptoni Egyetem professzora Lengyelország nagy nyugdíj-hozzájárulási rését az állami nyugdíjak csökkentésével hozta összefüggésbe, amelyek az államszocializmusról a piacgazdaságra való átmenet után következtek be. Írország jelentős rését a liberális jóléti államra jellemző, hagyományosan alacsony kötelező nyugdíjakkal magyarázta. Svédország esetében pedig a szociáldemokrata kormányzásból fakadó erős állami nyugdíj-kötelezettségeket említette a kisebb rés okaként.
„Az alacsony rések ugyanakkor azt is jelenthetik, hogy csak a formális foglalkoztatásban dolgozók védettek, és sokan kimaradnak a kötelező lefedettségből (Törökország)” – tette hozzá.
A pénz vásárlóereje nyugdíjaskorban
Lauri Leppik, a Tallinni Egyetem professzora szerint az olyan országokban, mint Törökország, a kis hozzájárulási rés önmagában keveset árul el arról, mit lehet megvásárolni a kötelező nyugdíjból.
Clacher hozzátette: „A hozzájárulási rés önmagában nem ad egyértelmű képet, mert a másik fontos tényező a pénz vásárlóereje nyugdíjban”.
A nyugdíjjövedelmek jelentősen eltérnek Európában. 2023-ban az EU öregségi nyugdíjakra fordított kiadásai átlagosan mintegy 1440 eurót tettek ki havonta jogosultonként az Eurostat szerint.
Ez az összeg azokat fedi le, akik már nyugdíjat kapnak, köztük a rövidebb munkaviszonyúakat is. Az OECD mutatója viszont azokra az alkalmazottakra vonatkozik, akik most lépnek be a munkaerőpiacra, és teljes pályafutást futnak be.
Nyugdíjszegénység
Meyer a nyugdíjaskori szegénység kockázatára hívta fel a figyelmet.
„A kutatások következetesen azt mutatják, hogy az önkéntes nyugdíj-megtakarítás nem elegendő, különösen az alacsonyabb keresetűek körében. Az emberek alábecsülik a jövőbeli szükségleteiket, a jelenlegi kiadásokat részesítik előnyben, nem bíznak a magánrendszerekben, vagy nincs lehetőségük megtakarítani” – mondta az Euronews Businessnek.
Mi változhat, mire a dolgozók nyugdíjba mennek?
A hozzájárulási rés előretekintő mutató, semmit nem árul el a jelenlegi nyugdíjasokról. „Azoknak a munkavállalóknak a várható helyettesítési rátáin alapul, akik ma lépnek be a munkaerőpiacra, és feltételezi, hogy a nyugdíjrendszer szabályai változatlanok maradnak, amíg ők nyugdíjba nem mennek” – mondta Payet.
Az előrejelzések tartalmazzák a már jogszabályba foglalt változásokat, köztük a nyugdíjkorhatár ütemezett emelését. Marek Góra, a Varsói Közgazdasági Iskola professzora szerint további változások is befolyásolhatják, mennyit kell a dolgozóknak megtakarítaniuk. Úgy véli, a magasabb nyugdíjkorhatár csökkentené az extra megtakarítások szükségességét, míg az alacsonyabb helyettesítési ráták növelnék azt.
„Ennek eredményeként az önkéntes, kiegészítő nyugdíj-megtakarítások tényleges szükségessége kevésbé egyértelmű, mint ahogy az a becslésekből látszik” – fogalmazott.
Hogyan működik a hozzájárulási rés?
Payet példaként egy átlagbérű munkavállalót említett, akinek kötelező nyugdíja várhatóan a keresete 50%-át helyettesíti. A példában szereplő feltételezések mellett a kereset mintegy 9%-ának befizetése egy meghatározott járulékú nyugdíj-megtakarítási rendszerbe 22 éves kortól a nyugdíjig fedezné a fennmaradó 20 százalékpontot.
Vegyünk egy munkavállalót, aki közvetlenül nyugdíjba vonulása előtt havi 3000 eurót keres. A 70%-os cél szerint bruttó nyugdíj-jövedelme 2100 euró lenne havonta. Ha a kötelező nyugdíja havi 1500 eurót fizetne, a hiány 600 euró lenne.
3000 eurós bér mellett a 9%-os hozzájárulás havi 270 eurót jelent. A munkavállaló egész pályafutása során ugyanekkora arányban takarékoskodna, ezért euróban kifejezve az összeg alacsonyabb lenne, amikor kevesebbet keres. A példában szereplő feltételezések szerint ezek a befizetések és a rájuk rakódó hozamok biztosítanák a plusz 600 eurót havonta a nyugdíjban.