A WHO arra ösztönzi a kormányokat, hogy fokozzák hat intézkedés alkalmazását az éghajlatváltozás egészségügyi hatásai ellen, amelyek milliók életét menthetik meg, miközben jelentős gazdasági hasznot hoznak.
Az éghajlatváltozás egyre nagyobb népességet tesz ki a hatásainak és az ebből eredő egészségügyi kockázatoknak. Becslések szerint 3,6 milliárd ember él olyan területeken, amelyek különösen érzékennyé teszik őket az éghajlatváltozásra és annak egészségre gyakorolt hatására.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Hat, az éghajlatra és az egészségre irányuló beavatkozás bevezetése évente 1,6 millió halálesetet előzhetne meg, vagyis körülbelül minden 40. halálesetet, és több ezermilliárd dollárnyi gazdasági és fiskális hasznot termelhetne egy szerdán közzétett, új Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentés (forrás: angol) szerint.
„Az éghajlati válság egészségügyi válság is, de az általa okozott károk nagy része megelőzhető azokkal az eszközökkel, amelyek már most rendelkezésünkre állnak” mondta Tedros Adhanom Ghebreyesus, a WHO főigazgatója.
A hat intézkedés a hőhullámokkal kapcsolatos egészségügyi riasztórendszerekre, az éghajlatváltozásnak ellenálló ivóvízszolgáltatásokra, az alapvető szennyvízelvezetési, higiéniai és kézmosási létesítményekre, a tisztább háztartási tüzelőanyagokra és főzési illetve fűtési technológiákra, valamint a hatékonyabb fosszilis energiahordozó-árazási politikákra terjed ki.
„A bevált, megfizethető intézkedések nagymértékű kiterjesztése életek millióit menthetné meg, a legnagyobb nyereséget pedig azokban az országokban hozná, amelyeknek a legnagyobb szükségük van rájuk” tette hozzá Tedros. „Ahogy a kormányok a következő klímatárgyalási fordulóra készülnek, az egészségvédelemnek a klímapolitika középpontjában kell állnia.”
További beavatkozások nélkül az egyes, éghajlathoz köthető egészségügyi kockázatok, például az alultápláltság, a malária, a hasmenés és a hőstressz 2030 és 2050 között várhatóan évente 250 000 korai halálesetet okoznának.
A jelentés szerint 2050-re az éghajlatváltozás világszerte további, becslések szerint 500 millió embert tehet ki a klímaérzékeny betegségeket terjesztő vektoroknak.
Melyek ezek az intézkedések?
A beavatkozások különböző, éghajlathoz kapcsolódó egészségügyi kockázatokat céloznak, az extrém hőségtől és légszennyezéstől kezdve a fertőző betegségekig és a nem biztonságos ivóvízig.
A WHO olyan, hőhullámokkal kapcsolatos egészségügyi riasztórendszereket szeretne látni, amelyek figyelmeztetik a lakosságot a veszélyesen magas hőmérsékletekre, és válaszlépéseket váltanak ki, például a folyadékpótlás ösztönzését, hűtőhelyiségek biztosítását és a veszélyeztetett csoportok elérését.
Emellett biztosítani kellene a tiszta víz ellenálló forrásait, hogy szélsőséges időjárási események idején se alakuljon ki hiány vagy szennyeződés, valamint az alapvető higiéniai szolgáltatásokhoz való hozzáférést, hogy csökkenjen a vízben terjedő kórokozóknak való kitettség.
A tisztább energiára való átállás csökkentené a beltéri légszennyező anyagokat és az üvegházhatású gázok kibocsátását, és megelőzhetné a légúti fertőzésekhez és krónikus, nem fertőző betegségekhez kapcsolódó haláleseteket és megbetegedéseket, beleértve a sztrókot, az iszkémiás szívbetegséget, a tüdőrákot és az asztmát, közölte a WHO.
A WHO emellett arra szólítja fel a kormányokat, hogy vezessenek be hatékonyabb fosszilis energiahordozó-árazási politikákat, és biztosítsák, hogy az ár tükrözze a fosszilis energiahordozók egészségre, éghajlatra és környezetre gyakorolt hatását.
A jelentés szerint a fosszilis energiahordozók fokozatos kivezetése hozza a legnagyobb egészségügyi hasznot, évente több mint egymillió korai halálesetet előzve meg nem fertőző betegségek miatt, beleértve a sztrókot, az iszkémiás szívbetegséget, a tüdőrákot, a krónikus obstruktív tüdőbetegséget és az asztmát, valamint a közúti közlekedési baleseteket, miközben évente 5,4 billió US$ fiskális hasznot termel.
A WHO szerint a másik öt intézkedés esetében átlagosan minden befektetett 1 US$ 24,8 US$ értékű hasznot termel. A megtérülés várhatóan még nagyobb lesz az alacsony és közepes jövedelmű országokban, ami hozzájárul az egészségügyi és gazdasági egyenlőtlenségek csökkentéséhez.