A kikötők, az ipar, a közlekedés, a fűtés és a por szennyezése miatt a levegő javításához több forrást kell kezelni. Törökország és Üzbegisztán más módszerekkel csökkenti a kibocsátást és vizsgálja a belélegzett levegőt.
A légszennyezés a világ egyik legnagyobb környezeti egészségügyi kockázata. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint a kültéri levegőszennyezés 2019-ben 4,2 millió korai halálesethez járult hozzá, a finom részecskeszennyezés pedig szív- és légzőszervi betegségekkel, valamint daganatos megbetegedésekkel hozható összefüggésbe.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Forrásai azonban helyről helyre jelentősen eltérnek. Törökországban a sűrűn lakott partvidékek közelében közlekedő hajók kibocsátásának csökkentésére irányuló erőfeszítések egyre inkább az elektromos hajtás felé fordulnak. A tengerrel nem rendelkező Üzbegisztánban ezzel szemben a fűtés, a közlekedés és az ipar együttesen okoz szennyezést, amelyhez a por és az időjárási körülmények is hozzájárulnak, tovább rontva a levegő minőségét.
A part menti kibocsátások csökkentése
A tengeri szállítás a világkereskedelem jelentős részét bonyolítja, a hagyományos hajózási üzemanyagok azonban olyan szennyező anyagokat bocsátanak ki, mint a nitrogén-oxidok, a kén-oxidok és a szálló por.
A figyelem gyakran a kontinensek között járó nagy teherszállító hajókra irányul, ám a kisebb hajók, például a vontatók, kompok és révkalauz-hajók munkaidejük nagy részét kikötők és part menti települések közelében töltik.
„A kikötők túlnyomó többsége a városokon belül található, ezért ezek a közösség egészsége szempontjából is nagyon fontosak” – mondta Mehtap Karahalla Özdemir, a Török Hajóépítők Szövetségének főtitkára.
Az egyik alternatíva már most is működik a török vizeken: az akkumulátorról működő vontatóhajók.
A török hajóépítők teljesen elektromos vontatóhajókat fejlesztettek ki, amelyek üzem közben nulla kipufogógáz-kibocsátással működnek, ha megújuló forrásból származó árammal töltött akkumulátorokról üzemelnek. A technológiát más, rövid távú tengeri személy- és áruszállítási formák esetében is vizsgálják.
A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet szeptemberben közzétett tanulmánya 67 kompüzemeltetést vizsgált a Márvány-tengeren, és megállapította, hogy mindegyik esetében műszakilag megvalósítható az elektromos vagy hibrid hajtás.
A technológia szélesebb körű elterjesztése azonban további kihívásokat vet fel, például az új hajók költségét, a töltőinfrastruktúrához való hozzáférést és a kikötők környéki villamosenergia-hálózatok szükséges fejlesztéseit.
Özdemir a finanszírozást is akadálynak nevezte.
„A magánszektor rendelkezik bizonyos lehetőségekkel, de sajnos szükség lenne egy pénzügyi mechanizmusra, amely támogatja az átállást a hagyományos hajókról az alternatív üzemanyagokra, az akkumulátoros járművekre és más, szélenergiát is hasznosító hajtási rendszerekre” – fogalmazott.
Taskentben több irányból érkezik a szennyezés
Több mint 3000 kilométerrel arrébb az üzbég fővárosban egészen más a szennyezőforrások keveréke.
A Világbank 2024-ben közzétett értékelése szerint Taskent éves átlagos PM2,5-koncentrációja több mint hatszorosa volt az Egészségügyi Világszervezet éves iránymutatási értékének.
A PM2,5 olyan részecskéket jelöl, amelyek átmérője 2,5 mikrométer vagy annál kisebb. Kis méretük miatt mélyen a tüdőbe juthatnak, és bejuthatnak a véráramba is.
Az emberi tevékenységből származó források közül Taskentben ugyanennek az értékelésnek megfelelően a fűtés becslések szerint az éves PM2,5-koncentráció 28 százalékáért felelős, ezt követi a közlekedés 16 százalékkal és az ipar 13 százalékkal.
A kép az év során folyamatosan változik. A fűtés a hidegebb hónapokban válik különösen jelentőssé, míg nyáron a szél által felkapott por lehet a legnagyobb szennyezőforrás. A probléma súlyosbodik az építkezések során keletkező porral, valamint azzal, hogy az útfelületekről újra és újra felszállnak a részecskék.
Az időjárás szintén meghatározza, hogyan halmozódik fel a szennyezés.
„Szélcsendes napokon és hőmérsékleti inverziók idején magasabb szennyezettségi szinteket lehet mérni” – mondta Hojiakbar Odilov, az Üzbegisztáni Hidrometeorológiai Szolgálat Ügynöksége (UzHydromet) vezető szaktanácsadója.
Ez azt jelenti, hogy ugyanakkora kibocsátás sem feltétlenül vezet egyik napról a másikra azonos levegőminőséghez.
A szennyezés kézben tartása a forrásnál
Bizonyos kibocsátásokat még azelőtt kezelni lehet, hogy a légkörbe kerülnének.
A taskenti UzAuto Motors Powertrain autóipari motorgyárban a környezetvédelmi vezető, Ozoda Shorustamova a száraz és nedves gáztisztítókra és zsákos porszűrőkre mutat, amelyeket a gyár a termelés során keletkező szennyező anyagok felfogására használ.
Az üzemben egy automata mérőállomást is telepítettek, amely folyamatosan méri a termelési folyamat egy részéből származó porkibocsátást.
Hasonló méréseket az üzbég ipar más ágazataiban is egyre szélesebb körben vezetnek be.
Üzbegisztán márciusban indította el 2026–2030-ra szóló országos Tiszta Levegő programját. A programban megfogalmazott célok között szerepel, hogy az évtized végéig összességében 10,5 százalékkal, a közlekedési kibocsátásokat pedig 10 százalékkal csökkentsék. A program előírja továbbá az automatikus monitoring bevezetését, valamint por- és füstgáztisztító berendezések alkalmazását a nagyobb környezeti terhelést okozó ipari létesítményekben.
Hogy ezek a célok tartós javulást hoznak-e a levegő minőségében, az más szennyezőforrásoktól és olyan tényezőktől is függ majd, amelyek közvetlenül nem szabályozhatók, például a széltől és a természetes porforrásoktól.
A méréstől az előrejelzésig
A monitoring részletesebb képet ad arról, hogyan változik a szennyezés a városokban és az idő múlásával.
Az UzHydromet állandó mérőállomásokat üzemeltet, emellett mobil laboratóriumokat is használ, amelyeket különböző helyszínekre lehet kivinni, hogy a szennyező anyagokat a meteorológiai körülményekkel együtt mérjék.
Az ipari monitoring is bővül. Alisher Khudoyberdiyev, az Üzbegisztáni Nemzeti Ökológiai és Klímaváltozási Bizottság szakértője elmondta, hogy mintegy 600 ipari vállalatnál telepítettek már mérőberendezéseket.
A kutatók most a növekvő adatmennyiség egy új felhasználási módját is vizsgálják: a rövid távú előrejelzést.
Khudoyberdiyev szerint üzbég és nemzetközi tudósok olyan rendszert fejlesztenek, amely a nagyvárosok levegőminőségét néhány órára előre hivatott jelezni. Mint mondta, a mérőpontok számának növelése több helyi adatot biztosítana ezekhez az előrejelzésekhez.
A lakosság számára az ilyen előrejelzések idővel olyasmit kínálhatnak, amire a puszta mérések nem képesek: annak jelzését, hogyan változhat a levegő minősége a következő órákban.