A szakszervezetek szerint a Bizottság ígérete, hogy a munkajog „érintetlen” marad, nem zárja be a 28. társasági jogi rendszer kiskapuit; a törvényhozók nem tudnak megegyezni a megoldásról.
Az EU egységes, digitális cégforma bevezetésére irányuló terve egy olyan kérdésen akadt el, amely hetek óta megosztja a jogalkotókat: melyik ország munkavállalói jogai érvényesülnek, ha egy vállalat egy tagállamban jegyzi be magát, de a dolgozóit egy másikban foglalkoztatja?
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Tanács október 23-án elfogadta tárgyalási álláspontját. Az Európai Parlamentben a Jogi Bizottság szavazását az EU Inc.-ről ebben a hónapban már kétszer is lefújták, mert a képviselőcsoportok nem tudtak megállapodni a munkavállalói részvétel szabályairól. Új bizottsági szavazást november 5-re terveznek, a plenáris voksolást november 12-re írták ki.
Az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) szerint a Bizottság biztosítéka, miszerint a munkajog érintetlen marad, csak a probléma egy részére ad választ.
Egyéni jogok kontra kollektív jogok
Munkajogászok széles körben elfogadják, hogy a szokásos munkavállalói jogok fennmaradnak. Az uniós kollíziós szabályok alapján egy másik ország jogának választása általában nem foszthatja meg a munkavállalót attól, hogy megkapja annak az országnak a kötelező védelmét, ahol szokásosan dolgozik.
A szakszervezetek szerint a rés a vállalathoz kötődő jogoknál, különösen az igazgatósági szintű munkavállalói képviseletnél jelentkezik. A Bizottság javaslata alapján egy EU Inc. részvételi jogai a bejegyzett székhelyét követik. Mivel a vállalat úgy is bejegyezhető egy országban, hogy sem a központja, sem a munkaerő-állománya nincs ott, az alapítók gyakorlatilag szabadon választhatják meg az alkalmazandó részvételi rendszert a cég bejegyzésekor.
„Látjuk ezt a kockázatot” – mondta az ETUC főtitkárhelyettese, Isabelle Schömann az Euronewsnak, meglévő európai társaságok tapasztalataira hivatkozva. Szerinte a gyakorlat már kialakult: „Már most vannak bizonyítékaink arra, hogy a vállalkozások postafiókcéget keresnek.”
Az általa idézett, az Európai Szakszervezeti Intézettől származó adatok szerint a meglévő európai részvénytársaságok (SE-k) 63 százaléka üres, „polcon tartott” cég.
Mit szeretnének a szakszervezetek?
Az ETUC azt akarja, hogy a garanciák kötelező erejű cikkekben szerepeljenek, ne csak preambulumban, amely ugyan irányt mutat az értelmezéshez, de kikényszeríthető jogot nem teremt. Fő követelései a következők:
- Munkahelyi szabály. A kollektív jogoknak és a részvételi jogoknak ott kell érvényesülniük, ahol a munkavállalók szokásosan dolgoznak. „Az európai jogalkotás nem arra való, hogy visszavágja a meglévő védelmet a munkavállalók számára” – fogalmazott Schömann.
- A visszalépés tilalma. Ha több nemzeti rendszer is alkalmazandó, mindig a legmagasabb szintű részvételi forma élvezzen elsőbbséget.
- Létszám-összeszámítás. A fióktelepeken, leányvállalatoknál és ellenőrzött cégcsoportokban dolgozó munkavállalókat együtt kell számolni a nemzeti együttdöntési küszöbök elérésénél, hogy a cégek ne tudják mesterségesen szétaprózni a létszámot.
- Megkerülést tiltó klauzula. Ennek nemcsak a „teljesen mesterséges” konstrukciókra, hanem minden olyan mesterséges szerkezetre ki kell terjednie, amely a szabályok megkerülését célozza.
- Adat és jogérvényesítés. A munkaügyi felügyelők és a szakszervezetek hozzáférést kapnának a munkaerő-adataikhoz. A munkavállalók és a szakszervezetek abban az országban indíthatnának pert, ahol dolgoznak, súlyos visszaélések esetén pedig az EU Inc. státusza is elveszhetne.
A szakszervezetek szerint meglévő kiskapuk
A Tanács felhatalmazása választható védőkorlátot vezet be a fióktelepek számára. Azok a fogadó országok, ahol vannak részvételi szabályok, dönthetnek úgy, hogy alkalmazzák. Ha egy külföldi vállalat fióktelepi létszáma átlépi a küszöbüket, a cégnek vagy helyi leányvállalatot kell létrehoznia, vagy egyenértékű jogokat kell biztosítania. A szakszervezetek szerint ez kevés, mert opcionális, a fióktelepekre korlátozódik, nem az egész cégcsoportra, és a dolgozókat távol tarthatja az anyavállalat igazgatóságától.
Az anti-visszaélési rendelkezés, amely lehetővé teszi a nemzeti hatóságok számára, hogy fellépjenek a „teljesen mesterséges” konstrukciókkal szemben, esetről esetre, utólag működik. Az a vállalat, amelynek az adó- vagy bejegyzési országában némi valós tevékenysége van, kikerülheti a szabályt, még akkor is, ha részben azért választotta az adott országot, hogy elkerülje az együttdöntést.
További aggodalom a folyamat sebessége. Schömann szerint „a 48 óra túl rövid ahhoz, hogy elvégezhetők legyenek azok az előzetes ellenőrzések, amelyeket minden vállalkozásnál el kell végezni”, és arra figyelmeztetett, hogy a gyors felszámolások miatt a munkavállalók nem biztos, hogy utólag fel tudják kutatni a ki nem fizetett béreket és társadalombiztosítási járulékokat.
Másik vitapont a részvényopciók rendszere. Az ETUC ragaszkodik ahhoz, hogy ezek ne válthassák ki a béreket: „Részvényopcióval nem tudja kifizetni az áramszámláját” – mondta Schömann. „Ha meg akarja tartani a tehetségeket, ki kell fizetnie őket.” A parlamenti tervezet szerint az opciós programok önkéntesek lennének, és nem helyettesíthetnék a fizetést, illetve nem csökkenthetnék a társadalombiztosítási befizetéseket.
Startupok: „fontosabb, hogy jól csináljuk”
A startup-szervezetek visszautasítják azt a vádat, hogy gyengíteni akarják a munkavállalói védelmet. Simon Schaefer, a Factory nevű startuphálózat vezérigazgatója október 15-én levelet írt az uniós vezetőknek, amelyben arra figyelmeztetett, hogy a tárgyalások kiüresítik a javaslatot. Számára kulcskérdés a közigazgatási székhely szabad megválasztásának megőrzése, mert úgy látja, ez teszi az EU Inc.-et valódi alternatívává a delaware-i modellhez képest.
A csalás elleni fellépésben egyértelmű volt: „Minden próbálkozással és erőfeszítéssel egyetértünk, amely a csalás megelőzésére irányul” – mondta. „Teljesen egységben vagyunk a szakszervezetekkel abban, hogy nem akarjuk a munkavállalói jogokkal való visszaélést” – tette hozzá.
Szerinte a célzott szabályok – például hogy a részvényopciók nem szoríthatják a béreket a minimálbér alá – jobbak, mint egész iparágak kizárása. Schaefer azt is közölte, hogy hajlandó elfogadni a dosszié késedelmét, ha a helyzete romlana. „Számunkra most szinte fontosabb, hogy jól sikerüljön, mint az, hogy milyen gyorsan” – fogalmazott.
Mi következik?
A vita középpontjában az áll, mi legyen a „B-terv”, ha a vezetés és a munkavállalók nem tudnak megegyezni a részvételről. A szociáldemokraták és a Zöldek olyan védő hálót követelnek, amely automatikusan védi a dolgozókat, míg a Renew-frakció és az üzletbarát képviselők elutasítják, hogy egy ország együttdöntési modelljét határokon át exportálják. A Parlamentben emlegetett kompromisszum szerint a cégeknek helyi leányvállalatot kellene alapítaniuk, ha átlépik a fogadó ország küszöbét, de ez az anyavállalat igazgatóságát érintetlenül hagyhatná. Ha a november 5-i szavazást valóban megtartják, az megmutatja, áthidalható-e a szakadék.