A szokatlan módon álcázott katonák drónok áldozatai lettek.
Több katonai és hadmérnöki forrás szerint is már több orosz katona esett áldozatul egy új álcázási formának, mivel nem sikerült a személyazonosító szoftverek megtévesztésére tett kísérlet.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az Ukrán Fegyveres Erők 120. Területvédelmi Dandárja arról számolt be, hogy az orosz csapatok aktív harci körülmények között, vagyis harc közben tesztelték az új rejtő felszereléseket.
Az eddigi értékelések szerint a kísérlet célja az lehetett, hogy eltorzítsa vagy vizuálisan „megtörje” a humán testalkatot, amitől azt remélhették, hogy a drónok szoftverei nem azonosítják emberként a látott alakot.
Az összecsapásokban részt vevő ukrán katonai személyzet szerint az álcázás nem biztosította a rejtőzködést, sőt, alakjával és mozgásprofiljával inkább felhívta magára a figyelmet. Azt mondták, hogy az álruhák jól láthatóak voltak a nyílt sztyeppei terepen, ahol ilyen sziluettek nem fordulnak elő, és gyorsan magukra vonják a fókuszt. Nem is beszélve arról, hogy a katonák lábnyomokat hagytak maguk után a hóban.
Az orosz erők gyakran tesztelnek új felszereléseket és taktikákat közvetlenül a csatatéren, és sokszor vetnek be kísérleti rendszereket megfelelő tesztek vagy adaptáció nélkül. Az ukrán egységek szerint a „Pingvin” álcázás megjelenése ezt a gyakorlatot követi, és a katonák gyakorlatilag tesztalanyként szolgálnak éles harci körülmények között.
Igen ám, de nem is biztos, hogy ez katonai felszerelés egyáltalán
Az sem egyértelmű, hogy a „pingvinruhának” csúfolt öltözet egyáltalán hivatalos katonai fejlesztés. A szabás, az anyag és a mintázat inkább olcsó, kis szériás, civil gyártásra emlékeztet, nem valamilyen rendszeresített hadfelszerelésre.
Oroszország frontszakaszain ráadásul bevett gyakorlat, hogy az állomány a hiányzó eszközöket nem központi ellátásból, hanem webáruházakból és piacterekről szerzi be – sisaktól a drónon át a ruházatig. Az ilyen „taktikai” termékeket gyakran hangzatos marketinggel adják el („akcióban kipróbálva”), valós adatok vagy tapasztalatok nélkül, olykor páncélmellényeket is.
Az orosz közösségi médiában az efféle internetes felszerelésre támaszkodó katonákat gúnyosan „swooshereknek” nevezik – a sportmárkák világára utalva, amikor a Nike emblémáját hamisítják.
Vagyis lehetséges, hogy a szomorú esetek nem egy haditechnikai innovációt mutatnak be. A ruha abszurditásánál talán sokkal beszédesebb az, hogy valaki - például egy szakaszparanok - ezt jóváhagyta, és így engedte ki az embereit a frontra.
Kegyetlenül nehéz elbújni a drónok elől
A modern harctéren az álcázás már nem elsősorban festék és textil kérdése, hanem az érzékelők elleni küzdelem. Ami a 20. században még működött – fehér köpeny hóban, zöld-barna minta erdőben –, az ma legfeljebb az első szűrőn segít átcsúszni. A döntő tényező nem az emberi szem, hanem a levegőben folyamatosan cirkáló, kamerákkal és hőérzékelőkkel figyelő drón.
Mivel az emberi test hőt termel és mozog, ezért szabályos formákat rajzol. Ezeket sokkal könnyebb észlelni, mint egy jól megválasztott színt. Egy quadkopter 80–120 méterről nem azt „nézi”, hogy fehér, fekete vagy terepszínű a ruha, hanem hogy valami szabálytalanul meleg és ritmikusan mozog. A hőkép számára minden katona egy világító foltot mutat a hideg háttérben.
A másik ellenség a perspektíva. A földről nézve akár működhet is a bokorhoz, hókupachoz igazított minta, felülről viszont az egész test sziluettje kirajzolódik. A legtöbb gyalogos-álcázás oldalnézetre tervezett, a drón viszont merőlegesen figyel, így ami oldalról bele tud olvad a tájba, az fentről sötét emberalakú foltot mutat.
Ehhez párosul a mozgás. A drónok operátorai nem részleteket keresnek, hanem mintázatokat, így a lineáris haladást és a csoportos mozgást. Ezért van az, hogy sok esetben a legjobb álcázás nem egy új ruha, hanem a maximális fegyelem: lassú mozgás, hosszú megállások, árnyékhasználat, és aprólékos útvonaltervezés.
Ebben a környezetben egy kontrasztos „pingvin-szerű” ruha inkább kísérlet, mint megoldás. A tervezéskor a sziluett széttörése a cél, de a gyakorlatban viszont a túl erős kontraszt és a mozgás még jobban kiemeli a viselőjét a drónképen.
A drónkorszak tanulsága ezért kíméletlenül egyszerű, és az álcázás már leginkább szenzorharc. A túlélés kulcsa inkább a hő, a forma és a mozgás fegyelmezett kontrollja.