Spanyolország háromszor annyit költ hadseregére, mint Marokkó, és fölényben van légierőben, flottában, de Rabat több katonával és rakéta-tüzérséggel rendelkezik. Az USA támogatásával zajló fegyverkezése erősíti erejét, csökkenti hátrányát. Elemezzük a két ország katonai potenciálját.
A Marokkói Királyi Légierő első F–16 Block 72-es gépe október 6-án emelkedett először a levegőbe a dél-karolinai Greenville-ben, a Lockheed Martin bejelentése szerint, és már a leszállítás előtti tesztek fázisában jár, miután a program némi késést szenvedett. Ez a leglátványosabb eleme annak a fegyverkezési folyamatnak, amelyet Spanyolországban nagy figyelemmel kísérnek.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A számok alapján azonban felmerül a kérdés: mekkora súlya van ma a marokkói hadseregnek a spanyolhoz képest? Spanyolország költségvetésben továbbra is messze előrébb jár, és magabiztosan uralja a tengeri térséget. Rabat viszont több katonával rendelkezik, és olyan rakétatüzérséggel, amely a spanyol hadseregnél már 15 éve hiányzik.
Védelmi kiadások: több mint hat az egyhez
A legszembetűnőbb különbség a pénztárcában látszik. A stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (Sipri) legutóbbi jelentése szerint Spanyolország 2025-ben mintegy 34 287 millió eurót fordított védelemre, ami 50 százalékkal több az előző évnél, és a katonai kiadások arányát a GDP 2,1 százalékára emelte. Marokkó 5 645 millió eurónál állt meg, szemben a 2024-es 4 920 millióval. Ez az emelkedés továbbra is Afrika második legnagyobb katonai költekezőjévé teszi az országot Algéria mögött, amely 22 660 millió eurót költött.
Mindez a gazdaságok méretére vezethető vissza. Marokkó 2025-ben 138 668 millió eurós GDP-vel zárta az évet a Világbank adatai szerint, miközben a spanyol gazdaság megközelítette az 1,69 billió eurót. Tizenkétszeres különbség.
Valóban a GDP-je 10 százalékát fordítja Marokkó védelemre?
Ez az adat kering talán a legtöbbet, ám nem illeszkedik a Sipri idősoraihoz. Az intézet maga 3,54 százalékra teszi Marokkó 2025-ös katonai kiadásait a GDP-hez viszonyítva. A 10 százalék sokkal inkább egy másik mutatóra emlékeztet: a védelem súlyára az állami kiadásokon belül, amelyet a Sipri 2025-re 10,28 százalékra becsül.
A költségvetéseknél hasonló a helyzet. A 2026-os marokkói költségvetési törvény 157 170 millió dírham, azaz mintegy 14 700 millió euró értékben engedélyezett jövőbeni kiadási kötelezettségeket a Nemzeti Védelmi Igazgatás számára – ez egy több évre szóló keret, amelyet gyakran úgy mutatnak be, mintha egyetlen év kiadása lenne. A 2026-ban ténylegesen kifizetendő összegek, vagyis a fizetési előirányzatok 55 300 millió dírhamot (5 157 millió eurót) tesznek ki.
Spanyolország eközben 2025-ben elérte a GDP 2 százalékát, és 2026-ban szeretné ezt szinten tartani, jóllehet továbbra is az egyetlen szövetséges, amely elutasította a 2035-re kitűzött 5 százalékos cél vállalását.
Élőerő: több katona a szoros déli oldalán
Itt billen át a mérleg. Több forrás egybehangzóan állítja, hogy Marokkónak 195 000–200 000 aktív szolgálatot teljesítő katonája és mintegy 150 000 tartalékosa van. Ráadásul Spanyolországgal ellentétben Marokkó fenntartja a 2019-ben visszaállított kötelező sorkatonai szolgálatot. A szárazföldi csapatok tekintetében Marokkó hadereje jócskán felülmúlja a spanyolt.
Itt érdemes gyanakodva kezelni a 400 000 fős adatot, amely több médiumban vált virálissá. A szám a Global Firepower január 21-én frissített adatlapjáról származik, amely az afrikai országnak mintegy 250 000 tartalékost is tulajdonít, ám a cikk lezárásakor egyik független adatbázis sem támasztja alá ezt.
A spanyol hadsereg létszámproblémákkal küzd. 2025. január 1-jén 116 739 aktív szolgálatot teljesítő katona volt állományban, a Katonai Pályafutásról szóló törvény által meghatározott 130 000 fős törvényi minimum alatt, és az év 832 fővel alacsonyabb létszámmal zárult. A tartalék még gyengébb: 2024 elején 3 091 önkéntes tartalékos állt rendelkezésre.
Légierő: Eurofighter az F–16 Viperrel szemben
Spanyolország több harci géppel rendelkezik, ugyanakkor hosszabb távon komoly bizonytalansággal néz szembe. A FlightGlobal World Air Forces 2026 című összeállítása szerint 81 EF–18 Hornet és 67 Eurofighter áll rendszerben, további 45 gépre pedig megrendelés van. Az első Halcón, egy kétüléses változat június 1-jén hagyta el a getafei üzemet, a második sorozat átadása pedig 2030-ban kezdődik.
A gond az, ami mindezt követi. Spanyolország 2025 augusztusában félretette az F–35 beszerzését, hogy európai gyártmányt válasszon, majd 2026 júniusában széthullott az FCAS, az a vadászgép-program, amelyben addig bízott, Franciaország és Németország között. Párizs a saját gépét egyedül fejleszti tovább.
Marokkó egészen más utat jár. Washington 2019-ben jóváhagyta 25 F–16 Block 72-es vadászgép eladását mintegy 3 380 millió euró értékben, továbbá 23 korszerűsítőkészletet a már rendszerben lévő F–16-osokhoz.
És mi a helyzet az F–35-tel? Vannak jelei annak, hogy a tárgyalások előrehaladott állapotban vannak, de az ügylet egyelőre csak a lehetséges forgatókönyvek közé tartozik, és végső jóváhagyást igényelne az amerikai kormányzattól és a Kongresszustól. Szaklapok 32 gépről és mintegy 13 500 millió eurós volumenről írtak, 45 évre elosztva, a karbantartást is beleértve, hivatalos megerősítés nélkül.
Helikopterekből Rabat már megkapta a megrendelt 24 AH–64E Apache közül 12-t, a többit 2026 és 2027 között, ütemezetten várja. Spanyolország 18 Tigre helikopterét modernizálja MKIII szabványra. Marokkó emellett lezárta az izraeli Barak MX légvédelmi rendszer átvételét, három üteggel és a SIPRI adatbázisa szerint 225 elfogórakétával, legfeljebb 70 kilométeres hatótávolsággal.
Szárazföldi erők: ahol Rabat szorít
Szárazföldön közelíti meg leginkább Marokkó hadereje a spanyolt. Rabat amerikai M1A2 Abrams harckocsikat üzemeltet, és bár az átláthatóság hiánya miatt pontos darabszám nem ismert, a becslések szerint mintegy 200 jármű áll szolgálatban, további 150-re pedig megrendelés van. Spanyolország 220 Leopardo 2E és mintegy ötven 2A4 harckocsival rendelkezik, amelyeket a 2A8-as szabványra tervez frissíteni.
A legszembetűnőbb aszimmetria a rakéta-sorozatvetőknél látszik. A Global Firepower Marokkónak 185 ilyen rendszert tulajdonít, Spanyolországnak viszont egyet sem; a szárazföldi hadsereg 2011-ben, a Teruel kivonásával veszítette el ezt a képességét. Marokkó ezzel szemben kínai rendszereket kombinál az immár hadrendben álló izraeli PULS-szal, és várja az amerikai HIMARS érkezését, amelyből Washington 18 indító berendezés eladását hagyta jóvá.
Megvan a maga ellentmondása is. A spanyol Silam-program éppen a PULS-ra épült volna, de a kormány által elrendelt izraeli haditechnikai embargó miatt a szerződést felbontották; Escribano és a Rheinmetall Expal 2025. december 30-án egy hazai alternatívát mutatott be a védelmi tárcának. Eközben a marokkói hadsereg már megkezdi a belföldön összeszerelt 8x8-as WhAP páncélozott járművek átvételét.
A tengeren óriási a különbség
A haditengerészet Spanyolország nagy védőpárnája. Gerincét az Álvaro de Bazán-osztályú F–100-as sorozat öt fregattja alkotja, míg Rabat zászlóshajója egyetlen FREMM fregatt. Ehhez jön még a Juan Carlos I nevű LHD, amely kvázi repülőgép-hordozóként szolgál, valamint a Galicia-osztály két partraszálló hajója.
A víz alatt gyakorlatilag nincs összehasonlítási alap, mivel a tengeralattjáró-képesség Marokkó egyik történelmi hiányossága. Az S–81 Isaac Peral 2023 novembere óta áll szolgálatban, az S–82 Narciso Monturiol pedig a nyár óta kikötői és tengeri próbákon van, átadását az év utolsó negyedévére tervezik; ez lesz az első hajó, amelyet gyárilag légfüggetlen meghajtással szerelnek fel. A felszínen az új sorozat első tagja, az F–111 Bonifaz fregatt 2028-ban érkezik a flottához.
Washington szerepe Marokkó haderejének erősítésében
Ami 2026-ban megváltozott, az a beszerzések mögötti politikai háttér. Marokkó és az Egyesült Államok a Pentagonban írta alá a 2026–2036-ra szóló katonai együttműködési menetrendet, és februárban a Királyi Fegyveres Erők már tesztelték a Link-16 taktikai kommunikációs rendszert, amelyet eddig kizárólag NATO-tagok használtak.
Az amerikai szenátus egy lépéssel tovább ment: a védelmi törvény egyik záradéka arra utasítja a Pentagonot, hogy 180 napon belül dolgozzon ki egy tízéves tervet, amely Marokkót Afrika legütőképesebb katonai partnerévé teszi. Az Egyesült Államok már most is a marokkói fegyverimport mintegy 60 százalékát adja.
Rabat emellett saját területen akar gyártani. A kormány tíz védelmi ipari projektet hagyott jóvá mintegy 231 millió eurós beruházási értékkel, és egy szándéknyilatkozat azt irányozza elő, hogy az országban gyártsanak egy Irifi nevű, nagy hatótávolságú autonóm csapásmérő rendszert, amelynek bejelentett hatósugara mintegy 2 000 kilométer.
Spanyolország más erősségekre támaszkodik.Ipari kapacitása a kevés ország egyikévé teszi, amely képes saját, hagyományos meghajtású támadó-tengeralattjárókat tervezni és megépíteni, és a NATO tagja, jóllehet a Washingtoni Szerződés 6. cikke által meghatározott földrajzi hatály kifejezetten nem terjed ki Ceutára és Melillára.
Amit a rangsorok nem mérnek
A Global Firepower 2026-os rangsorában Spanyolország a 145 országból a 18. helyen áll, Marokkó hadereje pedig az 56. pozícióban szerepel. Ez a leggyakrabban idézett besorolás, ám nem teszi közzé ellenőrizhető módszertanát, és maga is elismeri, hogy a CIA World Factbookra és azonosítatlan forrásokra támaszkodik.
A trend mindenesetre emelkedő. Marokkó hadereje a 2025-ös kiadásban a 59., a 2024-esben pedig a 61. helyen állt. A rangsor a szállítások ütemét sem követi: Spanyolországnak zéró légi utántöltő gépet tulajdonít, miközben a légierő még az idén átveszi harmadik A330 MRTT-jét.
A két ország közötti valódi feszültség ráadásul nem vadászgépekhez vagy páncélosokhoz kötődik. Július végén a Ceutába érkező migránsok száma tömeges beáramláshoz vezetett a tengeren és a határ mólóján keresztül, ami 2021 óta a legsúlyosabb válságot okozta a két ország között.
A következő adat, amelyet Madridban nagyítóval fognak vizsgálni, hamarosan megérkezik. VI. Mohamed szombaton Rabatban vezette azt a minisztertanácsot, amely jóváhagyta a 2027-es költségvetés fő irányait, és a védelmi keret akkor válik ismertté, amikor a tervezet a parlament elé kerül.