Spanyolország háromszor annyit költ hadseregére, fölényben van légi- és haditengerészeti erőben, Marokkó viszont több katonával és rakéta-tüzérséggel bír; amerikai támogatású fegyverkezése erősíti és közelebb hozza Spanyolországhoz. Elemezzük katonai erejüket.
A Marokkói Királyi Légierő első F-16 Block 72-es gépe október 6-án hajtotta végre első repülését a dél-karolinai Greenville-ben, közölte a Lockheed Martin, és már zajlanak az átadás előtti tesztek, miután a programban némi csúszás történt. Ez a fegyverkezésnek az a leglátványosabb eleme, amelyet Spanyolországban szoros figyelemmel kísérnek.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ha a számokat nézzük, vajon mekkora ma Marokkó katonai ereje a spanyolhoz képest? Spanyolország költségvetésben továbbra is messze előrébb jár, és magabiztos fölénnyel uralja a tengert. Rabatnak viszont több katonája van, és olyan rakétatüzérséggel rendelkezik, amellyel a spanyol hadsereg már 15 éve nem bír.
Védelmi kiadások: több mint hatszoros különbség
A legszembeötlőbb különbség a pénztárcában van. A SIPRI (Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet) legfrissebb jelentése szerint Spanyolország 2025-ben mintegy 34 287 millió eurót fordított védelemre, ami 50%-kal több az előző évinél, és a katonai kiadások aránya így a GDP 2,1%-ára nőtt. Marokkó 5 645 millió eurónál állt meg, szemben a 2024-es 4 920 millióval. Ez az emelkedés továbbra is Afrika második legnagyobb katonai beruházójává teszi, Algéria mögött, amely 22 660 milliót költött.
A háttérben az egyes gazdaságok mérete áll. Marokkó 2025-öt 138 668 millió eurós GDP-vel zárta a Világbank adatai szerint, míg a spanyol gazdaság nagyjából 1,69 billió euróig jutott – mintegy tizenkétszer nagyobb.
Marokkó a GDP-je 10%-át költi védelemre?
Ez az egyik legtöbbet idézett adat, amely azonban nem illeszkedik a SIPRI idősoraihoz. Maga az Intézet a marokkói katonai kiadásokat 2025-ben a GDP 3,54%-ára teszi. A 10% inkább egy másik mutatóra hasonlít: a védelem súlyára az állami kiadásokon belül, amelyet a SIPRI 2025-re 10,28%-ra becsül.
A költségvetések esetében hasonló a helyzet. Marokkó 2026-os pénzügyi törvénye 157 170 millió dirham, mintegy 14 700 millió euró összegű, jövőbeli kiadási kötelezettséget engedélyezett a Nemzeti Védelmi Igazgatás számára – egy több évre szóló keretet, amelyet gyakran úgy mutatnak be, mintha egyetlen év kiadásairól lenne szó. Ami ténylegesen 2026-ban kifizetésre kerül, vagyis a teljesítési előirányzatok, 55 300 millió dirhamot (5 157 millió eurót) tesznek ki.
Spanyolország eközben 2025-ben elérte a GDP 2%-át, és 2026-ban ennek tartósítására törekszik, noha továbbra is az egyetlen szövetséges, amely elutasította a 2035-re kitűzött 5%-os cél vállalását.
Személyi állomány: több katona a szoros déli oldalán
Itt már a mérleg másik oldalra billen. Több forrás is egybehangzóan állítja, hogy Marokkónak 195 000–200 000 aktív szolgálatot teljesítő katonája van, és mintegy 150 000 tartalékosa. Ráadásul Spanyolországgal ellentétben Marokkó fenntartja a 2019-ben visszaállított kötelező sorkatonaságot. Élőerőben Marokkó katonai ereje jócskán felülmúlja a spanyolt.
Itt érdemes gyanakvással kezelni azt a 400 000 fős számot, amely több médiumban vírus módjára terjedt. Az adat a Global Firepower 2026. január 21-én frissített adatlapjáról származik, amely az afrikai országnak 250 000 tartalékost is tulajdonít, és e sorok írásakor egyetlen más független nyilvántartás sem támasztja alá.
A spanyol hadsereg létszámgondokkal küzd. 2025. január 1-jén 116 739 aktív szolgálatot teljesítő katona volt állományban, ami elmarad a Katonai Pályafutásról szóló törvényben rögzített, 130 000 fős jogszabályi minimumtól, és az év végére további 832 fővel csökkent a létszám. A tartalék még gyengébb: 2024 elején 3 091 önkéntes tartalékos szolgált.
Légierő: Eurofighter az F-16 Viperrel szemben
Spanyolország több géppel repül, de hosszú távú bizonytalansággal. A FlightGlobal World Air Forces 2026-os kiadványa szerint 81 EF-18 Hornettel és 67 Eurofighterrel rendelkezik, további 45 példány pedig megrendelés alatt áll. Az első Halcón, egy kétüléses 2025. június 1-jén gördült ki a getafei üzemből, a második szállítási tétel pedig 2030-tól kezd érkezni.
A kérdés az, mi jön ezután. Spanyolország 2025 augusztusában félretette az F-35-ös beszerzését, hogy európai gépet vásároljon, majd 2026 júniusában szétrobbant az FCAS-program, az a vadászgép-projekt, amelyben bízott, Franciaország és Németország között. Párizs a saját gépét fejleszti tovább egyedül.
Marokkó más utat jár. Washington 2019-ben hagyta jóvá 25 F-16 Block 72-es eladását mintegy 3 380 millió euró értékben, amelyhez 23 modernizációs készlet társul a már üzemelő F-16-osokhoz.
És mi a helyzet az F-35-tel? Vannak jelei előrehaladott tárgyalásoknak, ám a beszerzés egyelőre a lehetőségek szintjén marad, és végső jóváhagyást igényelne az amerikai kormányzattól és a Kongresszustól. Szaklapok 32 gépről írtak, nagyjából 13 500 millió euró értékben, 45 évre elosztva, a karbantartást is beleszámolva, de hivatalos megerősítés nélkül.
Helikopterekből Rabat már megkapta a megrendelt 24 AH-64E Apache közül 12-t, a többi gép 2026 és 2027 között, több ütemben érkezik. Spanyolország 18 Tigre helikopterét modernizálja MKIII-szabványra. Marokkó emellett befejezte az izraeli Barak MX légvédelmi rendszer átvételét, három üteggel és 225 elfogórakétával, legfeljebb 70 kilométeres hatótávolsággal, a SIPRI adatbázisa szerint.
Szárazföldi erők: ahol Rabat szorít
A szárazföldön közelíti meg leginkább Marokkó katonai ereje a spanyolt. Rabat amerikai M1A2 Abrams harckocsikat üzemeltet, és bár az átláthatóság hiánya megnehezíti a pontos számbavételt, körülbelül 200 szolgálatban álló és további 150 megrendelt járművet becsülnek. Spanyolország 220 Leopardo 2E és mintegy ötven 2A4 típusú harckocsival rendelkezik, amelyeket a 2A8 szabványra kívánnak korszerűsíteni.
A legfeltűnőbb aszimmetria a rakéta-sorozatvetőknél látszik. A Global Firepower Marokkónak 185 ilyen rendszert tulajdonít, Spanyolországnak viszont egyet sem: a szárazföldi hadsereg 2011-ben, a Teruel kivonásával veszítette el ezt a képességét. Marokkó ezzel szemben kínai rendszereket kombinál a már hadrendben álló izraeli PULS-szal, és az amerikai HIMARS érkezésére vár, amelyből Washington 18 indítórakéta eladását hagyta jóvá.
Van ebben egy paradoxon. A spanyol Silam-program éppen a PULS-ra épült volna, ám a szerződést az izraeli katonai technológiára kihirdetett embargó miatt a kormány felmondta; 2025. december 30-án az Escribano és a Rheinmetall Expal hazai alternatívát mutatott be a Védelmi Minisztériumnak. Eközben a marokkói hadsereg már átveszi a 8x8-as WhAP páncélozott járműveket, amelyeket az országban szerelnek össze.
A tengeren óriási a különbség
A haditengerészet Spanyolország nagy védőpárnája. Gerincét az Álvaro de Bazán-osztály öt F-100-as fregattája alkotja, míg Rabat zászlóshajója egyetlen FREMM fregatt. Ehhez jön még a Juan Carlos I többcélú LHD, amely repülőgép-hordozóként is szolgál, valamint a Galicia-osztály két partraszálló hajója.
A víz alatt gyakorlatilag nincs összehasonlítási alap, mivel a tengeralattjáró-képesség Marokkó egyik történelmi hiányossága. Az S-81 Isaac Peral 2023 novembere óta áll szolgálatban, az S-82 Narciso Monturiol pedig a nyár óta kikötői és tengeri próbákat végez, átadását az év utolsó negyedévére tervezik; ez lesz az első hajó, amely gyárilag légfüggetlen meghajtást kap. A felszínen az új sorozat első egysége, az F-111 Bonifaz fregatt 2028-ban érkezik a haditengerészethez.
A washingtoni tényező Marokkó katonai erejében
Ami 2026-ban megváltozott, az a beszerzések mögötti politikai támogatás. Marokkó és az Egyesült Államok a Pentagonban írta alá a 2026–2036-ra szóló katonai együttműködési útitervet, és februárban a Királyi Fegyveres Erők már kipróbálták a Link-16 taktikai kommunikációs rendszert, amelyet eddig kizárólag a NATO-tagok használhattak.
Az amerikai szenátus egy lépéssel továbbment: védelmi törvényének egyik záradéka arra utasítja a Pentagont, hogy 180 napon belül dolgozzon ki tízéves tervet Marokkó katonai partnerként való fejlesztésére, amely Afrika legütőképesebb szövetségesévé tenné az országot. Az Egyesült Államok már most a marokkói fegyverimport mintegy 60%-át adja.
Rabat emellett saját gyártást akar. A kormány tíz védelmi ipari projektet hagyott jóvá mintegy 231 millió eurós beruházással, és egy szándéknyilatkozat az Irifi nevű, nagy hatótávolságú autonóm csapásmérő rendszer országon belüli gyártását irányozza elő, amelynek bejelentett hatótávolsága mintegy 2 000 kilométer.
Spanyolország más erősségekre támaszkodhat. Védelmi ipara a kevés olyan ország közé emeli, amely képes saját hagyományos támadótengeralattjárókat tervezni és építeni, és tagja a NATO-nak, jóllehet a Washingtoni Szerződés 6. cikke által meghatározott földrajzi hatály kifejezetten nem terjed ki Ceutára és Melillára.
Amit a rangsorok nem mérnek
A Global Firepower 2026-os rangsorában Spanyolország a 145 vizsgált ország közül a 18., Marokkó katonai ereje pedig az 56. helyen szerepel. Ez a leggyakrabban idézett lista, ám nem tesz közzé ellenőrizhető módszertant, és maga is elismeri, hogy a CIA World Factbookra és meg nem nevezett forrásokra támaszkodik.
A tendencia mindenesetre emelkedő. Marokkó katonai ereje a 2025-ös kiadásban még az 59., a 2024-esben pedig a 61. helyen állt. A lista ráadásul nem követi a szállítások ütemét: Spanyolországnak zéró légi utántöltő gépet tulajdonít, holott a légierő az idén veszi át harmadik A330 MRTT-jét.
A tényleges feszültség a két ország között ráadásul nem vadászgépeken vagy páncélosokon múlott. Július végén a Ceutába érkező migránsok tömeges tengeri és a határgáton át történő belépéshez vezettek, ami a 2021-es válság óta a legsúlyosabb konfliktus volt a felek között.
A következő adat, amelyet Madridban nagyítóval fognak vizsgálni, hamarosan érkezik. Mohamed VI szombaton Rabatban elnökölt azon a Minisztertanácson, amely jóváhagyta a 2027-es költségvetés általános irányvonalait, és a védelmi kiadások tétele akkor válik ismertté, amikor a tervezet a parlament elé kerül.