Az elmúlt 50 évben a NASA kilenc űreszközzel szállt le a Marson, Kína pedig 2021-ben ért földet, de a Marsról, pláne holdjairól még senki nem hozott mintát.
Japán egy első ilyen jellegű Mars-misszióra indított űrszondát, amely megpróbál leszállni a bolygó Phobos nevű holdjára, majd egy darabját visszahozni a Földre.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Japán Űrkutatási Ügynökség (JAXA), amely a programot irányítja, kedden hajnal előtt indította útnak az űreszközt a Tanegashima szigeten működő fő űrkikötőből. A szakemberek egy órával később jelentették a start sikerét, amikor a szonda az előzetes terveknek megfelelően levált a hordozórakéta felső fokozatáról.
A repülésirányítók tapsviharban törtek ki, kezet ráztak, ölelkeztek.
Öt űrügynökség támogatja az öt évre tervezett küldetést, amelynek során egy robotikus mintavevő egységet és egy kis rovert juttatnak el Phobosra, Mars két apró holdja közül a nagyobbra, amely a bolygóhoz közelebb kering.
Úttörő vállalkozás a Mars és holdjai számára
A 578 millió dolláros, Marsi Holdkutatás (MMX) néven ismert misszió középpontjában egy öttonnás űreszköz áll, amely várhatóan jövő nyár végére ér el a Marshoz. A szonda a Phobos szoros pályájára áll, majd útjára bocsátja Idefixet, a francia–német fejlesztésű rovert, amely nevét az Asterix-képregényekből ismert fehér terrierről kapta.
A mikrohullámú sütőnél nem nagyobb Idefix önállóan ereszkedik le Phobos felszínére, és a hold rendkívül gyenge gravitációja miatt percekig pattog, mielőtt megáll.
„Rengeteg az adrenalin, a feszültség és a sok »hűha«-pillanat” – fogalmazott Tom Statler, a NASA asztrofizikusa, aki részt vesz a projektben.
Az elmúlt 50 évben a NASA kilenc űreszközt juttatott sikeresen a Mars felszínére, Kína pedig 2021-ben hajtott végre leszállást. Phobosra vagy társára, Deimosra azonban még senki sem merészkedett, és még senki nem hozott vissza mintákat a Marsról, nemhogy annak holdjairól. Ha a küldetés sikerrel jár, a Phobosból származó por-, talaj- és kőzetminták 2031-ben érkeznek a Földre.
Elemzők szerint Japán előnyben van, hiszen már két kisbolygóról is sikeresen hozott vissza mintákat.
A Phobos szabálytalan, krumpli alakú égitest, nagyjából 22 kilométeres átmérővel. Vizsgálata segíthet megérteni, hogyan alakultak ki a Mars holdjai, és talán más bolygók holdjai is.
Mi történik Idefix, a rover leszállása után?
A négykerekű rover úgy van tervezve, hogy akkor is talpra álljon, ha fejjel lefelé érkezik a felszínre. Minden számítás felborul azonban, ha puha talajba süllyed vagy sziklák közé szorul – mondta Julien Baroukh, a Francia Űrügynökség munkatársa. Hozzátette: amint kinyílnak a rover napelemei, a jármű már nem képes újra megfordulni, ezért halad majd extrém lassan, másodpercenként mindössze 1 milliméteres sebességgel (0,04 hüvelyk másodpercenként).
Baroukh szerint Idefix a „biztonsági felderítő” szerepét tölti be, miközben 100 napon át járja a Phobos felszínét. A japán repülésirányítók szeretnék elkerülni a poros, laza talajt és a durva felszíni formákat, amikor az anyahajóként szolgáló, négy lábon álló, helyhez kötött leszállóegység 2028 vége felé vagy 2029-ben a felszínre ereszkedik, hogy mintákat vegyen.
A leszállóegység mindössze két órát tölt majd a Phoboson: ezalatt fúr és vákuumos eszközzel gyűjt össze legalább 10 grammnyi anyagot (egyharmad unciát), mielőtt ismét az űrbe emelkedik. Ezután több közeli elrepülés során tanulmányozza Deimost, 2030-ban elhagyja a Mars környezetét, majd 2031-ben az ausztrál sivatagban juttatja el a mintákat a Földre.
Veszélyes vállalkozásról van szó, amelynek útvonalát kudarcba fulladt küldetések roncsai jelzik. A holdak neve sem túl biztató: a Phobos görögül „félelem”, a Deimos pedig „rettegés” jelentésű. Ők Árész, a háború istenének ikerfiai, akit a római mitológiában Mars néven ismernek.
A kutatók abban bíznak, hogy kiderül, hogyan keletkezett a Mars két holdja
Oroszország mindhárom Phobos-missziója kudarcot vallott, és számos más Mars-küldetése sem járt sikerrel. Japán egyetlen korábbi Mars-missziója során nem tudta pályára állítani űrszondáját a vörös bolygó körül. Még a NASA-nak is jutott néhány fiaskó a válasz keresése közben arra az égető kérdésre, hogy létezett-e valaha élet a Marson.
A holdak vizsgálatával a tudósok azt szeretnék kideríteni, hogy Phobos és Deimos egy ősi ütközés nyomán, a Mars és egy becsapódó égitest találkozása után keletkeztek-e, vagy valójában kóbor aszteroidák, amelyeket a Mars gravitációja fogott be.
Akár így, akár úgy, a kutatók arra számítanak, hogy a Phoboson a Mars nyomaira is rálelnek, így a minták ellenállhatatlan, két az egyben lehetőséget kínálnak: segíthetnek feltárni, hogyan formálódnak a bolygók és holdak, sőt talán azt is, milyen »recept« kell az élethez. Az eredmények a jövő Mars-küldetéseit – köztük a majdani emberes expedíciókat – is meghatározzák majd – mondta Lindsay Hays, a NASA megbízott bolygótudományi igazgatója.
„Ez egyszeri, megismételhetetlen lehetőség. Részt veszünk az első, a Marsrendszerből mintákat visszahozó küldetésben” – mondta Markus Grebenstein, a Német Űrügynökség roverprogramjának vezetője.
Japán azonban nem egyedül pályázik a Marsrendszer kőzeteiben és porában rejlő tudományos kincsekre. Kína 2028-ban tervezi saját Mars-mintavételi küldetésének indítását. A NASA eközben még egyeztet arról, miként hozza vissza azt a több mint 30 mintacsövet, amelyet a Perseverance rover gyűjtött össze – az űrbeli vezetési rekordot megdöntő jármű.
Japán és Kína végül fej fej mellett érkezhetnek vissza a Marsrendszerből, mivel mindkét ország 2031-re tűzte ki a minták hazaszállítását.
Japán 350 millió dollárt (308 millió eurót) fektet a misszióba. A NASA hozzájárulása 87 millió dollár (77 millió euró), a Francia Űrügynökségé mintegy 68 millió dollár (60 millió euró), a Német Űrügynökség pedig körülbelül 56 millió dollárral (49 millió euróval) vesz részt, míg az Európai Űrügynökség nagyjából 17 millió dollárt (15 millió eurót) biztosít.