A NATO európai főparancsnoka bemutatta, hogyan állítanának meg egy támadást a szövetség ellen. A tervben drónok, nagy hatótávolságú fegyverek és az ellenséges utánpótlás szétzilálása kap szerepet. Egy korábbi főparancsnok szerint viszont a legfontosabb feltétel mégis a politikai elszántság.
Három angol szóval foglalta össze a NATO védelmének logikáját Alexus G. Grynkewich amerikai tábornok, a szövetséges erők európai főparancsnoka: „block, blunt, break”, vagyis megállítani, felőrölni, megtörni. Az október 12-i varsói biztonsági fórumon ismertetett „győzelmi elmélet” azt írja le, hogyan akadályozná meg a szövetség, hogy egy támadó területet foglaljon el, majd tartósan berendezkedjen valamelyik tagállamban. Grynkewich hangsúlyozta: a háborút nem tartja sem küszöbönállónak, sem elkerülhetetlennek.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az elképzelést James Stavridis nyugalmazott amerikai tengernagy, a NATO korábbi európai főparancsnoka elemezte a Bloomberg véleményrovatában. Szerinte a szövetség rendelkezik egy orosz támadás visszaveréséhez szükséges katonai erővel és átfogó elképzeléssel. A kérdés az, hogy a tagállamok megteremtik-e a végrehajtás feltételeit, és vállalják-e a hozzá szükséges politikai döntéseket.
Mindez nem jelenti, hogy a NATO-nak eddig ne lettek volna védelmi tervei. A tagállamok már a 2023-as vilniusi csúcson elfogadták a hidegháború óta készült legrészletesebb regionális terveket, amelyek meghatározzák az egyes térségek védelméhez szükséges erőket és feladatokat. Grynkewich most a támadás visszaverésének katonai logikáját tette közérthetővé.
Ennek egyik leglényegesebb pontja a NATO erőinek lokális átrendezése, a kevésbé veszélyeztetett bázisokról az Ukrajnához közelebbi zónákba.
A támadónak az első napokban nem szabad nyernie, kivédve a politikai zsarolást
Az első feladat a betörő csapatok megállítása. Ennek különösen a balti térségben lehet jelentősége: egy viszonylag kis terület gyors elfoglalása kész helyzet elé állíthatná a szövetséget, amelynek ezután már egy megszállt tagállami terület visszaszerzéséről kellene döntenie. Grynkewich elképzelése szerint a szárazföldi erőknek már a támadás helyén meg kell akadályozniuk ezt, miközben a légierő és a haditengerészet is bekapcsolódik a védelembe.
Ennek katonai jelentősége túlmutat az elfoglalt négyzetkilométereken. Egy gyors területszerzéssel a támadó arra számíthatna, hogy a NATO-tagállamok a visszafoglalás kockázatain kezdenek vitatkozni. A védelem célja ezért az is, hogy ilyen politikai zsarolási helyzet ki se alakulhasson.
A második elem az offenzíva lendületének megtörése. A felderítőeszközök, a drónok és az összehangolt csapások azt szolgálnák, hogy a támadó ne tudjon újabb erőket bevetni és tovább nyomulni. A szárazföldi, légi és tengeri műveleteket a világűrből biztosított képességek és a kiberműveletek támogatnák.
Stavridis ebben látja az egyik legnagyobb különbséget a korábbi tervekhez képest. A harckocsik és a tüzérség mellett ma már drónokkal, műholdas rendszerekkel és mesterséges intelligenciával kell számolni. Ezek katonai értékét az adja, hogy gyorsabban kapcsolhatják össze a célpont észlelését a megfelelő fegyver bevetésével. A felderítés eredménye akkor hasznos igazán, ha időben eljut ahhoz, aki csapást tud mérni.
A front mögött is megszakítanák a támadást
A harmadik szakasz a legkeményebb. Ha az ellenség folytatná az offenzívát, a NATO a támadó erők mellett az azokat ellátó és irányító katonai rendszert is megbénítaná. Grynkewich megfogalmazása szerint az ellenfél területén mindaz célponttá válhatna, ami a támadó hadműveletet támogatja, fenntartja vagy vezérli. A cél az offenzíva folytatására való képesség felszámolása lenne.
Ez katonai értelemben az utánpótlási útvonalak, lőszerraktárak, üzemanyag-ellátó pontok, energetikai főállomások és a parancsnoki központok jelentőségét emeli ki. Egy harckocsizó kötelék akkor is elveszítheti támadóképességét, ha járműveinek jelentős része sértetlen, de nem kap üzemanyagot, lőszert, haladási adatokat, vagy működőképes vezetést. Stavridis szerint ehhez elsősorban Tomahawk robotrepülőgépeket, HIMARS rakéta-sorozatvetőket, F–35-ös harci gépeket és B–1-es bombázókat alkalmazhatnának.
A mélységi csapások egyben a terv legérzékenyebb politikai kérdését is felvetik. Ha a támadó csapatok ellátását és irányítását az orosz határ túloldaláról biztosítanák, az ellenük folytatott védekezés célpontjai is átnyúlhatnának a megtámadott NATO-tagállam területén. A katonai hatékonyság mellett ezért az eszkaláció kockázatát is mérlegelni kellene.
Északkeletre vinné az amerikai erők egy részét
Stavridis saját javaslatai már konkrét átcsoportosításokat is tartalmaznak. Az Olaszországban állomásozó 173. légideszant-dandár egyes elemeit tartósan valamelyik balti államba helyezné át, hogy könnyű, gyorsan mozgatható erők legyenek közelebb a veszélyeztetett térséghez.
Az amerikai haditengerészet spanyolországi Rotában állomásozó Arleigh Burke osztályú rakétás rombolói közül négyet északabbra vezényelne, svéd, finn vagy német kikötőkre támaszkodva. A Németországban és Nagy-Britanniában települő légierő pedig gyakrabban használhatna finnországi bázisokat.
Stavridis ajánlásai természetesen nem bejelentett NATO-döntések, de az elképzelés mögötti stratégiai változás valós. Finnország és Svédország belépésével a szövetség északi védelmét, erőit és támaszpontjait is beillesztik a közös tervezésbe.
A volt főparancsnok külön parancsnokságot is létrehozna a drónok, a kiberműveletek, a mesterséges intelligencia és az űralapú rendszerek összehangolására, és ennek központját Észtországba telepítené. Tallinnban már működik NATO-akkreditált kibervédelmi kiválósági központ, ez azonban kutatással és képzéssel foglalkozik, és nem része a szövetség katonai parancsnoki struktúrájának. Az új szervezet tehát ennél lényegesen szélesebb, műveleti feladatot kapna.
A legkorszerűbb fegyvenek is kell üzemanyag
A terv végrehajtásához a látványos technológiák mellett kevésbé izgalmas, de létfontosságú feltételek is kellenek. Csapatokat kell gyorsan átjuttatni több országon, biztosítani kell a fogadásukat, az ellátásukat és a folyamatos utánpótlást. Hiába dobnak át gyorsan akár több tízezer katonát, mondjuk Litvániába, ha ott nem várja őket legalább egy fűtött sátor és további feltételek, amelyek segítenek megőrizni a katonák harcképességét. Ebbe a körbe nem csak az ellátás, de az ugrásra kész magas színvonalú katonaorvosi képességek is tartoznak.
A NATO ezért 2024-ben külön logisztikai cselekvési tervet fogadott el az erősítések mozgatásának és fenntartásának javítására. NATO Topic
A varsói fórumon a lengyel védelmi miniszter is arra figyelmeztetett, hogy Európában még mindig akadályok lassítják a katonai mozgásokat. Władysław Kosiniak-Kamysz szerint gyorsítani kell az engedélyezést, és önállóbbá kell tenni az európai védelmi ipar ellátási láncait. Egy gyors reagálásra épülő terv értékét ugyanis alapvetően meghatározza, hogy az erősítés valóban időben megérkezik-e.
Végkövetkeztetés: a döntő kérdés a politikai akarat
A közös védelemhez előre vállalt kötelezettségek, rendszeres hadgyakorlatok és végrehajtható döntések szükségesek. Az elrettentés akkor működik, ha Moszkva a támadás mérlegelésekor nem csak arra jut, hogy a NATO-nak megvannak az eszközei a védekezéshez, mert ezt már tudja. Abban kell őket elbizonytalanítani, hogy a tagállamok készek használni is őket.