Több mint két hete táboroznak a Puerta del Solon: a tüntetők fáradtsággal és a kinti élet nehézségeivel küzdenek, miközben a szolidaritás ébren tartja a tiltakozást, a madridi hatóságok pedig ragaszkodnak a kiürítéshez.
Több mint két héttel azután, hogy megkezdődött a lakhatáshoz való jogért szervezett sátortábor a Puerta del Solon, a fáradtság már látszik a tüntetőkön. Az alig-alvós éjszakák, a mellékhelyiségek hiánya és a szabad ég alatt élés nehézségei egyre jobban megviselik őket. A tiltakozást azonban továbbra is életben tartja azok szolidaritása és elszántsága, akik még mindig ott vannak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Madrid szívében, a kíváncsian kérdező turisták és a fényképezésre megálló járókelők között a táborozók egy kis közösséget építettek. A tábor egy részét körülvevő ponyvák védelmet és némi intimitást nyújtanak, miközben a sátrak az elmúlt hetekben menedékükké váltak.
Odabent a tüntetők megszervezik magukat, hogy élelmet osszanak, gondoskodjanak azokról, akik segítségre szorulnak, és tisztán tartsák a közös tereket. Van egy egészségügyi ellátó rész, önkéntesek nyújtanak jogi tanácsot, sőt még egy könyvtár is működik. Mindenekelőtt azonban erős a kölcsönös támogatás érzése.
Az Euronews helyszíni látogatása során egy demonstráló, aki névtelen szeretne maradni, sírva fakad, miközben elmagyarázza, mit jelent számára a sátortábor. Egy másik társa azonnal odalép, hogy megölelje, egy harmadik pedig megkérdezi, hogyan érzi magát. Sokak számára ez a hely már jóval több, mint puszta tiltakozási tér: egy család.
„Fáradtabbak vagyunk, de szervezettebbek is”
Nacho immár csaknem három hete vesz részt a megmozdulásban tüntetőként és önkéntesként. Napjai nagy részét annak szenteli, hogy elkészítse az ételeket és rendszerezze a beérkező felszereléseket. „Most vagyunk a legfáradtabbak, de egyben a legjobban szervezettek és a leglelkesebbek is” – mondja az Euronewsnak a központi sátorból.
A kimerültség miatt néhány éjszakára haza kellett mennie aludni. Ennek ellenére kiemeli a tábor szervezettségét és azoknak a polgároknak a szolidaritását, akik élelmiszert, vizet és higiéniai termékeket adományoznak. „Mi nem fogadunk el pénzt. Így minden abból áll, amit az emberek elhoznak nekünk” – teszi hozzá.
Egy másik tüntető, aki szintén névtelenségben kíván maradni, kiemeli az orvosok és ügyvédek önkéntes együttműködését. Szerinte ez a tapasztalat megmutatja, milyen fontos félretenni a nézetkülönbségeket és kölcsönösen segíteni egymást.
Az együttélés nehézségei és a tábor felszámolására nehezedő nyomás között
A sátortábor mindennapi együttélése is jár nehézségekkel. A tüntetőknek nincsenek saját mellékhelyiségeik, és egyesek a hulladék elszállításával kapcsolatos problémákról, valamint éjszakai lopásokról számolnak be. Nacho elismeri a kényelmetlenségeket, de hangsúlyozza, hogy rendelkezésükre áll egy takarítási bizottság, amely igyekszik rendben tartani a tábort.
Pedro, a résztvevők egyike, visszautasítja a higiénia hiányát bíráló kritikákat, és megvédi az önkéntesek munkáját, akik között diákok és különböző ágazatokban dolgozó szakemberek is vannak. Válaszol Madrid tartomány elnöke, Isabel Díaz Ayuso vádjaira is, amelyek szerint terroristák vannak a sátortáborban. Pedro ezt határozottan tagadja, és elmagyarázza, hogy a táborban látható palesztin szimbólumok a gázai lakossággal való szolidaritást fejezik ki, nem pedig a terrorizmus támogatását.
Madrid tartomány vezetése továbbra is a tábor felszámolását szorgalmazza. Szóvivőjük, Miguel Ángel García Martín a héten kijelentette, hogy „minden jogi eszközt” ki fognak meríteni a sátortábor felszámolására, és nem zárta ki, hogy a Legfelsőbb Bírósághoz fordulnak, miután a Madridi Legfelsőbb Bíróság október 5-én elutasította a kiürítésre vonatkozó kérelmet.
A tiltakozás a Fiesta de la Trashumancia nevű ünnepet is érintheti. Madrid városháza azt vizsgálja, hogy módosítsa-e a felvonulás útvonalát, és a rendezvény egy részét áthelyezze a Plaza Mayorra, hogy elkerülje a megszállt területet.
Tiltakozás a lakhatáshoz való jogért
A táborozók legfőbb követelése, hogy megfizethető áron méltó lakásokat lehessen találni. Pedro szerint ma már az sem garantálja a lakásbérlés lehetőségét Madridban, ha az embernek van állása. A magas bérleti díjak, a kauciók és egyes ingatlanközvetítők anyagi követelményei – magyarázza – még a stabil jövedelemmel rendelkezők számára is megnehezítik a lakáshoz jutást.
Bírálja azt a gyakorlatot is, amikor lakásokat egyéni bérbeadásra szánt szobákra darabolnak, ami szerinte tovább drágítja a piacot. A tüntetők úgy tekintenek a sátortáborra, mint az intézményekre gyakorolt nyomásgyakorlás egyik formájára, hogy konkrét intézkedéseket érjenek el. Az egyikük azt mondja, addig maradnak, amíg valamilyen megállapodás vagy előrelépés nem születik, mindvégig békés eszközökkel.
Meddig maradnak még a Puerta del Solon?
Egyelőre a tüntetőknek nincs kitűzött dátumuk a tér elhagyására. Nacho elmondja, hogy a megmozdulás jövőjéről közgyűlésen döntenek, az elfogadott célok függvényében. „Attól függően, milyen politikai célokat tűzünk ki magunk elé, az fogja meghatározni, meddig maradunk, vagy hogy egyáltalán maradunk-e” – teszi hozzá.
Amíg a turisták továbbra is ellepik a Puerta del Solt, az önkéntesek folyamatosan osztják az ételt, szervezik az adományokat és működtetik a tábort. Több mint két hét tiltakozás után a kimerültség nyilvánvaló, de ugyanígy a folytatás iránti elhatározás is. A táborozók hangsúlyozzák, hogy nem akarnak mást, mint hogy meghallgassák őket, és megoldások szülessenek a lakhatási válságra.